Szil Ágnes
Nem Sömmi –Cserna–Szabó András Békésen
Vannak olyan írók, akik kevésszavúak, nehezebben szólaltatják meg a saját szövegeiket – nos, abban biztosak lehetünk, hogy Cserna-Szabó András nem tartozik közéjük. A Sömmi. írója Békésen, a Püski Sándor Könyvtár Irodalmi svédasztal klubjában vendégeskedett, beszélgetőtársa Kiss László, a Bárka szerkesztője volt. Mivel a Békés megyei utak állapota nem volt ismeretes kedves vendégünk előtt, némi spéttel érkezett, így a közönségnek módja volt meghallgatni e sorok írójának tolmácsolásában a Berill című novellát, mely mindjárt témául is kínálkozott. Kiss László megjegyzése, miszerint a Cserna-novellákban észrevétlenül olvad egymásba valóság és legenda, akár ha nem is lenne köztük különbség, annyira helyénvalónak bizonyult, hogy mire a közönség felocsúdott, a szerző következő mondatában már azt taglalta, hogy Petőfi és Rózsa Sándor az Alföld minden településen járt, valamint kiderült, hogy Karády Katalin Kiss László rokona, Szil Ágnesé pedig egy Cserna-regényhős, a betyár Fesető. Ekkor még nem telt el öt perc a beszélgetésből.
A Mióta írsz-kérdést Cserna-Szabó magának tette fel, meg sem várta beszélgetőtársa kérdését. A szentesi gimnázium és a bölcsészkar elvégzése után egyértelműnek tűnt, hogy az írást választja, hiszen a bölcsészek tanítanak, ha nem, akkor újságot írnak, és ha azt sem, akkor könyvet. Mivel saját bevallása szerint szerzőnkből hiányzott az újságíráshoz azért elengedhetetlen kíváncsiság, így író lett. (Némileg árnyalja a képet, hogy újságíróként is dolgozik, de erről alább.) A tanítástól sem szakadt el, hiszen egy íróakadémián oktat szépírást. Megítélés kérdése, lehet-e az írást tanulni-tanítani, Cserna-Szabó elmondta, hogy véleménye szerint nincs olyan író, aki mindent tud: példaképpen Krúdyt említette, akinek műveiben hihetetlen muzsika van, megmagyarázhatatlan líraiság, nem unalmas unalom – épp csak történetet nem tudott írni. A kezdő írók mind azt hiszik, hogy amit leírnak, az kész van, így a húzás módszertanát kell nekik megtanulni. A munkájuk gyónás és terápia (József Attila kapcsán is ezt szoktuk emlegetni). Cserna-Szabó szerint az írás nem örömszerző időtöltés, hanem nehéz és magányos feladat, nincs meg a csapatmunka öröme, az író osztályrésze az iszonyú magány.
Kiss László megkérdezte a szerzőt, mennyire van szoros viszonyban a már megjelent műveivel, például a Berill-lel. Cserna-Szabó nagy lendülettel vágott bele a történetbe, hogy terepen élt, Kolozsvárott, épp abban a házban, ahol ez a novella játszódik, a Könnyek palotájában, amely hajdan egy uzsorásé volt – majd a következő mondatban már a Rákóczi úti villanegyed kapcsán, valami furcsa képzettársítás következtében Old Shatterhandról szólt, akit Karl May egy magyar emigráns földrajztudósról, Xantus Jánosról mintázott. Szó esett még a Sömmi. kapcsán az ö-ző nyelvjárásról, apai- és anyanyelvről, kávéházakban önmagukat játszó megélhetési betyárokról, pacalról és a két Rézi néniről, Platón lakomájáról és a magyar ínyenc írásról – egyszóval mindazon dolgokról, amelyek Cserna-Szabó Andrást foglalkoztatják, s vélhetőleg mi is fogunk még olvasni az írásaiban. A beszélgetést lehetetlen volt mederben tartani, ez azonban élvezeti értékéből mit sem vont le. A kitartó klubosok igazán jóízű beszélgetést hallhattak. 2017. február 28. |
Helyszíni tudósítások Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
Könyvfesztivál, 2018 Könyvet a szórványba! Sayfo Omar és sikerregénye Békéscsabán Így gondozd a kultúrádat! 1% a Körös Irodalmi TársaságnakCsoda a cirkuszban irodalmi pályázat25. Budapesti Nemzetközi KönyvfesztiválÚj Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokEredményes drámapályázat a rendszerváltoztatásrólNádas Péter kapja az idei Aegon Művészeti DíjatA 2018-as POSZT versenyelőadásaiÚj pályázatok fiatal íróknak és színházi szakembereknekIrodalmi díjak a nemzeti ünnepen - 2018 Krasznahorkai László ismét esélyes a Nemzetközi Man Booker-díjraÖsszes
Versek
Prózák
Darvasi László: Akik áttáncolják a háborútHartay Csaba novelláiPataki Tamás: HungarooptimizmusHálára kötelezett emberek Béres Tamás: AmnéziaJuhász Tibor novellái Tamás Dénes: A gyilkos fényKiss László: Tisztelt Miniszterelnök Úr!Kiss Judit Ágnes: A női princípiumFekete Vince humoros prózái Hagymavágás gyorsan, egyszerűenArról, hogy mi a groteszkOnyanyi munyu, avagy bevezetés a kútológia elméletébeAutóink egészsége mindannyiunk érdekeÖsszes
Kritikák
Világunk takargatnivaló darabjaMándy-portré és korrajz egyszerrePusztulás gyerekszemmelCélia, avagy a nem létező főhős Magánszemmel látni és láttatni - Tarján Tamás könyvérőlStand up-Hrabal - Bödőcs Tibor könyvéről Annus aureus, avagy nem mind Arany… Háború vanSzó, kép, írás Válságmonológok - a Júlialepkéről Nyilvánvaló - Szakács István Péter novelláiról „Szemétdomb az egész világ”Minimalista körkép - Fekete Vince válogatott kötetérőlÁll a bálÖsszes
Esszék, tanulmányok
A kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásaiAz örök ritornellA Bárka-díjasok (és antológiájuk) Harminc év után: 1988. januárTörténetek a vidéki rendszerváltozás kezdeteirőlAz érzelmek viharában – Az 1867-es kiegyezés rendhagyó megvilágításbanRossz időkben bukott angyalokElek Tibor: 25 évesek vagyunkA fellázadt Bethlen MiklósTengerre, magyar? II.Egymás hiányai - Szabó Magda Für Elise című regényérőlAdvent, négy óraA dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Összes
Drámák
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|