Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

A_Nap_s__t__t_oldala__2_.jpg

 

Halász Bálint

Bánya, Mély, Múlt

 

Az egész úgy kezdődött, hogy a lassan tinédzser korba lépő Toyotánk akkumulátora az utolsókat rúgta. Az autó köhögve indult, néha úgyse; nem lehetett tovább hallogatni a cserét. Annyi öröm, vegyült az ürümbe, hogy autószerelőnk, Bence, Szentendrén rendel. Gondoltam, amíg ő életet lehel a Mazdába, beugrok a Cerkabella Kiadó könyvesboltjába. Reménykedtem, ott találom kedvenc szerkesztőmet. Majd örülünk egymásnak, egy kávé mellett kitárgyaljuk az ifjúsági irodalom aktualitásait, a könyvkiadás szépségeit és nehézségeit. Lehet, hogy képes vagyok előre emlékezni az időben, ugyanis minden pontosan így történt, sőt! Miután megbeszéltünk mindent is, a kezembe nyomta ezt a könyvet, mondván, hogy muszáj elolvasnom.

 

Hal__sz_B__lint_leg__jabb.jpg

Halász Bálint 

 

Utólag restellem bevallani, de a szerző neve, Marisha Rasi-Koskinen semmit se mondott, megjegyezni is alig tudtam, úgy hangzott, mint egy finn gyerek mondóka. Ebből a finn megállta a helyét, a többi meg az én szegénységi bizonyítványom. Marish Rasi-Koskinen harmadik könyve, A Nap sötét oldala kétségtelenül remekmű. Nem érdemtelenül kapta meg a kiadásának évében, 2017-ben, a legjobb finn ifjúsági regényért járó díjat, a Finlandia Junior Prize-t.

Miről is van szó? A fülszövegből nem sok derül ki. Emília, félárva, tizenhatéves lány, aki Bánya városban él a nagyapjával. Adott még egy, az anya halála óta lezárt fészer a kert végében. Amikor Emília előtt feltárul a tiltott helyiség, a mélység lerántja, a saját és Bánya város múltjába.

A szerzőről a könyv hátoldalán megtudható, pszichológusból avanzsált íróvá. A naiv olvasó fejében összeáll a képletet: Bánya, Mély, Múlt. Szimbolizált pszichologizálásra, felnövéstörténetre számíthatunk, lemerülést egy kamasz tudatalattijába, traumafeldolgozással.

Ennél nagyobbat nem is tévedhet az egyszeri olvasó, úgy, hogy közben igaza van. Marisha Rashi-Koskinen, skandináv hagyományokhoz híven, egyszerű és letisztult stílusával azonnal megragadja az olvasó figyelmét, és egy percig sem ereszti el. (Itt kell kiemelni Bába Laura kifinomult fordítását!)

A mű Bányaváros zárt közösségnek a bemutatásával kezdődik. Az ott élők által épített közösséget a teljhatalmú Vezető irányítja. Képzeljük el, a Duna melletti Marina luxus lakópark holnaptól egy önálló városállam lesz, egy Észak Koreai Népi Demokrácia szintű diktatúrával és annak elengedhetetlen kellékeivel: személyi kultusszal, kötelező győzelemünnepségekkel, szűrt internettel, eltorzított, alattvalókat kitermelő oktatási rendszerrel, besúgóhálózattal és épülő, a külső ellenségeket távoltartó fallal.

Emília és barátja, Mitek hamarosan ennek a hatalomnak a célkeresztjébe találja magát. A város szélén levő bányában keresnek menedéket, ugyanakkor próbálják megmenteni a lány rejtélyes keresztanyát, Mimát.

Ezen a ponton érünk el a könyv második részéhez, az időutazáshoz, annak összes dilemmájával: meg lehet-e változtatni a múltat, létrehozva egy párhuzamos univerzumot, vagy ellenkezőleg, egy kis változtatás is az időutazó vesztét okozhatja, meg sem születik. Még ez utóbbinál is rosszabb egy másik lehetőség, miszerint minden próbálkozás hasztalan, ami megtörtént, azt nem lehet megváltoztatni. Marisha Rashi-Koskinen ügyesen lebegteti, melyik opció mellé teszi le a voksát. Ebben az alapfeszültségben drukkolunk a tinédzser Emíliának, vajon meg tudja-e akadályozni a személyes katasztrófáját, a szülei elvesztését. Közben betekintést nyerünk a hatalom anatómiájába is: hogyan lesz a Fényforrás lakóparkból Győzelembánya, a másodvonalbéli, sármos bürokratából, Fényes Győzőből a Vezető, hogyan használja ki a fiatalokat, manipulálja a tömegeket álválságok létrehozásával és a közmorál erodálásával.

Marisha Rashi-Koskinen nem elégszik meg ennyivel, a cselekménybe belefon olyan súlyos kérdéseket, mint a természet értékeinek pusztítása vagy a fiatalkori, nem kívánt terhesség. De elsősorban arról kérdez mindezek közben, hogy mi végre vagyunk itt, van-e szabad akarat, és nem mellesleg áttekintést ad az (tér)idő természetéről is.

A második rész nyomasztó világa a harmadik, lezáró szakaszban kap némi feloldást. A szerző a fináléban összefuttatja a szálakat, megkeveri őket, hogy aztán feje tetejére állítson mindent, és mégis némi happy endet nyújtson, két felkavaró (vagy megnyugtató ‒ értelmezés kérdése) tanulsággal: ha az embereket lehet is manipulálni, a fizika törvényeit nem, azok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak, illetve, ha a múltat nem is, a jövőt alakíthatjuk.

Én is ebbe próbálok kapaszkodni, meg abba, ha koncentrálok, képes vagyok előre emlékezni. A jövő heti lottószámok jól jönnének, mert a Toyotánk műszerfalán felvillant a motorhibát jelző sárga lámpa…

 

Marisha Rashi-Koskinen: A Nap sötét oldala, fordította Bába Laura, Cerkabella Könyvkiadó, 2023, 402 oldal, 4950 Ft


 

Főoldal

2023. szeptember 19.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Grecsó Krisztián: Középkorú szerelmesversBecsy András: FelhőszakadásPál Dániel Levente verseiBálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Kiss László: Az olvasásOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png