Papírhajó - Füttyögés és nahátozás


 A_kar__csonyi_malac.jpg

 

 

Lovász Andrea

Kevin!

 

Azt már tudjuk, nincs karácsony Kevin nélkül. Tele van vele a hócipőnk (bár inkább hóval lenne tele!), de hát nem tudjuk nem nézni, meg különben is, minden generációnak látnia kell, aki meg kinőtt belőle, annak ott van az Igazából szerelem, dzsingellbell orrvérzésig. Úgy vagyunk tehát ezekkel a csakazértis karácsony, csakazértis szeretet termékekkel, hogy leginkább elegünk van nagyon belőle. Többnyire már november elejére.

 

_CIM2692.JPG

Lovász Andrea

 

Ebben a muszájboldog-várakozós-hangulatban kell újat mutatni, újabb brandet, „kihagyhatatlan” karácsonyi könyvkelléket piacra dobni – mi több, mindegyik könyv az új, az eddigi könyvkorpuszt megkoronázandó csúcsdísz reményében jelentetődik meg ‒, ez szinte kötelező kiadói vállalkozás. S ha még hozzáadjuk azt az információt is, hogy a könyvkiadók az éves forgalmuknak nagyjából egyharmadát az év utolsó két hónapjában valósítják meg, akkor már inkább azon csodálkozunk, hogyhogy nem jelenik meg minden kiadónál több „A karácsonyi könyv” aspiráns is.

J. K. Rowling A karácsonyi malacáról minden sablon elmondható, már a kiadója is így ajánlja: „Szívet melengető, izgalmas történet arról, mit jelentenek a gyerekeknek a játékok”. A borítója is különösen rondán hatásvadász (világhírű illusztrátor ide vagy oda), harsány, csupakarácsony kötelező kellékekkel, ráadásul túl sokat elárul a cselekményből: a karácsonyfa alatt, az ajándékok között látjuk a pizsamás főhőst, aki éppen akkora, mint a központi figura plüssmalac, és egy nagy szimatoló kutyaorr elől menekülnek, tehát itt egy varázslatos zsugorodással lesz dolgunk, ráadásul valamikor este/éjszaka kalandoznak. Ó, ez karácsony éjjele, amikor a csodák valóra válhatnak.

Na, innentől már el sem kellene olvasni a könyvet – ismerjük ezt a toposzt unalomig: mikor „nem nézünk oda”, a játékok életre kelnek (nagy klasszikus Margery Williams A Bársony nyuszi, 1922), ráadásul karácsony éjjele különösen mágikus időpillanat e tekintetben. Csak hogy a legközismertebbeket említsük még: A rendíthetetlen ólomkatona, a Diótörő, A kék madár mind arról szólnak, hogy ilyenkor látszik a dolgok valódi lelke.

A cselekmény sem hoz semmi meglepőt vagy újdonságot: a hétéves Jack kedvenc plüssmalacát a családba kerülő nagylány (a sorozatos változások, költözés, válás, új családtagok megjelenésének feszes ritmusú leírása, a tragikum láttatása vitathatatlan erénye a könyvnek) kidobja a kocsi ablakán, és az autópályán visszamenve természetesen már nem találják meg. A pótlékként vásárolt, utált új malac azonban segíteni szeretne: a kisfiút elvezeti az Elveszettek Birodalmába. A kék madár stációnkénti boldogságkeresésére is utalva itt egyfajta alászállást olvashatunk. Ebben a birodalomban (mint később kiderül, deszkamennyezete van, tehát valahol/valamiképpen a ház/házak alatt vagyunk) több „körben” (vö. Dante) gyűlnek össze az elveszettek: a Kallódó, a Pótolható, a Baj-Hogy-Nincs-Meg, a Siratatlanok Pusztája, a Hiányoltak Hona mind komorabbnál komorabb helyei ennek a birodalomnak, amelynek tejhatalmú, rettegett ura a Veszejtő (H. G. Wells Világok harcából ismerős reflektorszemű, acéltüskéken járó gigászi rém). A pokoljárás fordulatai egyre veszélyesebbek, vannak segítők is, persze, meg olyanok is, akik tőrbe csalják őket, de tudjuk, hogy rossz nem lehet a vége, hiszen ez egy karácsonyi mese. Az elveszettek legtöbbje mindenféle tárgy, de vannak odalenn rossz szokások, ott várakozik Poéma, Tettetés, Becsvágy, Hatalom, Remény, Boldogság, Elvek – szóval mindaz, amit valaki valaha elvesztett. Ez utóbbi allegorikus alakokkal megterhelve (akik ráadásul a lehető legsematikusabban fénylenek, vagy szárnyuk van vagy hegyes fogaik) maximumra van hajtva a valóban fontos dolgokról, szeretetről szóló konkrét didaxis. Mintha sokadjára hallanánk valami unalomig ismertet, kiszámítható, pontosan kimért minden poétikai eszköz, minden elvárt hatás, kötelezően sematikus minden: még a Szeretettek Szigete is csak egy trópusi sziget lehet a mindvégig vacogtatóan hideg birodalomban, és a csúcsösszecsapásban még az újrahasznosítás zöld (Az utolsó remény színe, naná!) zászlója is felemelkedik. A megoldás szó szerint deus ex machina, azaz Mikulás a repülő szánból – kötelezően kézszorítással hozza a várt pusztulás előtt.

De hát mégsem ennyire egyszerű az egész. Merthogy fordulat is van benne, elég radikális, úgy, ahogyan kell. Vagyis hát meg kellett oldani, hogy a pótlékmalac, akit Jackkel együtt mi is megszerettünk, valahogyan mégis főszereplő lehessen. Szóval érzelmek érzelmek hátán.

Akkor mégis mitől olvastatja magát? Mitől van az, hogy nem lehet letenni a könyvet?

Beszélhetnénk a mesevilág csodájáról, azaz arról, hogy a mesében nyíló csodálatos világ mennyire lenyűgöző tud lenni. Igen, talán éppen ettől érdekes, hogy Rowling milyen mesteri világteremtő erővel bír, milyen precízen adagolja a feszültséget, milyen lendülettel pörgeti végig hőseit a kalandokon. Kicsi varázslat mindez persze, nem mérhető a Harry Potterek eposzához, de remek kis csillagszóró.

 

(J. K. Rowling: A karácsonyi malac, ford. Tóth Tamás Boldizsár, Animus Könyvek, 2021., 328 oldal, 4890 Ft)


 Főoldal

2021. november 18.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Hol van a világ közepe?Képek a történelem elveszett színpadáról
Hőnyi E. Katalin: SzükségMagyar Dániel rövidprózái
Boza, az újévi feltámadásitalGondatlanságból elvadult csicsóka?
Balázs Imre József verseiSzabados Attila versei Simon Adri versei Szálinger Balázs versei
Patak Márta: TetraplégiaEgressy Zoltán: TurbulenciaFekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes Emma
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA