Olvasónapló

 

 

 

 

indri_vervonal

 

 

 

 

Antal Balázs

 

A kis szigetről elindult a krimi a nagy szigetre

Arnaldur Indridason bűnügyi regényeiről

 

 

Az izlandi irodalomból mostanság már nem csak a saga-k ugranak be a világ különböző tájain élő olvasóknak - hanem a bűnügyi regények is. A nagy skandináv krimi-konjunktúrából becsületesen kiveszik a részüket a szigetlakók, ahogy azt immár több magyarul is hozzáférhető regény bizonyítja. Szerzőik közül talán a leghíresebb egy 1961-ben született író, aki történelem szakon végzett, majd dolgozott újságíróként, forgatókönyvíróként és filmkritikusként is - mégis a krimiregényei tették világszerte ismertté a nevét. Arnaldur Indridason munkái egy csomó rangos díjat elnyertek már mindenfelé országokban, az egyik könyvéből, a Vérvonalból, a szintén világhírű honfitárs rendező, Baltasar Kormákur készített cannes-i nagydíjas filmet, megmozdulásait figyelemmel kísérik több kontinensen, és nemcsak a krimikedvelők. Magyarul az Animus Kiadó Skandináv krimik sorozatában jelent meg négy regénye (Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna), kétszáz lapnál alig valamivel vastagabb, roppant élvezetes munkák.

 

indri_hideg_jo

 

 

Indridason titka nyilván regényeinek sajátos szerkesztésmódjában keresendő: miközben a felszínen állandó főszereplői, a nyomozócsoport tagjai jönnek-mennek, a regény időről-időre előkerülő másik szála magához a bűn elkövetéséhez vezet - többnyire a tettes, vagy valamely szemtanú szemszögéből. Az olvasó feszült figyelemmel lesi, mikor ér össze a két szál. Más skandináv szerzőknél, mint a bravúros norvég Jo Nesbo-nél is hasonló szerkezet figyelhető meg, sőt, mindkettejüknél komoly tétet tart a krimi a múlt, az ország történelmének (esetleg jelenének) sarkalatos pontjai irányában (Nesbonél legalábbis az általam olvasott Vörösbegyben). Indridason gyilkosságai vagy a régmúltban történtek, vagy legalábbis valami régmúltba veszett eseményhez kapcsolhatók, a történtek gyökere akkor is ott van, ha az elkövetőnek végül semmi köze nem lesz az egész régi meséhez. Ez a másik szál mindig valamilyen beszédes problémára mutat rá: hol az ország hidegháborúban betöltött szerepére (Hidegzóna), hol a nők ellen elkövetett nemi erőszak állami szintű érzéketlen kezelésére (Vérvonal), hol a családon belüli erőszak ilyen-olyan megnyilvánulására (Kihantolt bűnök, Távoli hangok), hol meg aktuális botrányokra, mint a Vérvonal, amelynek cselekménye részben ahhoz a skandalumhoz fűződik, mely akkor pattant ki, amikor kiderült: egy amerikai cég rendelkezésére bocsátották az ország géntérképét vagy génállományát/génbankját - vagy valami ilyesmi.

Indridason nyomozócsoportja miközben állandóan nem szokványos izlandi bűnügyekkel találkozik, s fejti meg rendre azokat, a regényeken átívelve, azok között mintegy mélyebb kapcsolatot teremtve saját történetét is görgeti. Egyikük főzőszakértelmének él, szakácskönyvet ír, mely a negyedik regényben jelenik meg. Másikuk fiatal felesége óhajai és a munkahelye kívánalmai között igyekszik lavírozni. A főszereplő Erlendur felügyelő pedig saját démonaival küszködik: hóviharban eltűnt öccse emlékével, és a saját állandóan eltűnő és rendre fel-felbukkanó, szenvedélybeteg, nélküle felnőtt gyermekei sorsával vívódik. A nyomozók közel sem a hard-boiled ismét divatba jött mintapéldányai. Nem verekszenek, nem isznak, vagy nem nagyon és nem azért. Talán ezért is mondhatta Bán Zoltán András valahol ezekre a skandináv krimikre, hogy családi krimik. Hm. Van benne valami.

 

indri_kihantolt

 

Mindezek mellett természetesen nem szabad megfeledkezni az izlandi miliőről sem, amelyet valahol a művek hátterében kell elképzelni - és nagyon-nagyon kell képzelni, mert különösebben nem kezd ezzel Indridason semmit. Nincsenek brillírozó tájleírások, épp ezért vadromantikusnak vélhető helyeken esett bűntények sem - bár a holttesteket több ízben is szabad ég alatt lelik, de van pince és hotelszoba is -, Indridason egyszerűen megnevez egy helyet - legyen az tó, vagy domb, ahol történik az egész. Az izlandi olvasók egy része bizonyosan tudja ennyiből, mit kell elgondolni, a többieknek meg ugyan mit is mondhatna? Különben döbbenetesen urbánus az egész, a regényekből úgy tűnik, egész Izland csak Reykjavík, vagy legalábbis minden más piszok közel esik a székvároshoz - persze Reykjavík meg éppen nem az a metropolisz, percek alatt vidéki házak között járnak a városközpont után. Az egyetlen vadregényesebb elem mégiscsak Erlendur gyerekkori visszarévedéseiben lappang. Ebből a szempontból nyilván a nagy dobás Kormákur Vérvonal-filmje, ahol az elmaradt tájleírások helyett is kapunk igazi ízelítőt. Különben szobákban üldögélnek, isszák a skandinávoknál (különösen a svédeknél) megszokott töménytelen mennyiségű kávét, vagy magukban tépelődnek, a családjukkal évődnek, és lassan-lassan kibontják a rejtélyeket. Ebben nem csak a makacs Erlendur sokszor értelmetlennek tűnő múltkutatása révén teszik meg a legnagyobb lépéseket, hanem az időről-időre, többnyire mindig a legjobbkor - mikor már épp nem maradt több támpont - felbukkanó rejtélyes egykori főrendőr, Marion Briem tippjei, tanácsai is besegítenek. Az izlandi neveket taglaló állandó fordítói jegyzetből megtudható, hogy neki még a neve is olyan, hogy ne lehessen tudni: férfi-e vagy nő? Elárulom: a négy könyv közül az egyikben ez a rejtély is lelepleződik.

 

indri_tavolihangokjo

 

 

Erlendur felügyelő és csapatának ügyei nyugalmasak, van valami kiegyensúlyozott, már-már lagymatag feszültség a történetek intenzitásában. Kerüli az akciókat, ilyesmi alig is van. Mivelhogy az esetek magyarázatát Erlendur a múltban keresi, legtöbbször idős emberekkel beszél - ott nincs is esély különösebb akciókra. Az ügyek elmélyültsége, az állandóan tépelődő Erlendur - hogy úgy mondjam - „hard boiled-határon" imbolygó jelleme, meg Indridason - akit az izlandi névhasználat ismeretében persze Arnaldurnak kellene írnom - elbeszélőjének kiegyensúlyozott, mindentudó, mégis rejtélyes nyugalma azonban mindenképp annyira izgalmassá és élvezetessé teszik a történeteket, hogy állandóan várom az újabb meg újabb köteteket.

 

 

 

Arnaldur Indridason: Vérvonal (Animus Kiadó, Budapest, 2007); Kihantolt bűnök (Animus, Bp., 2007); Távoli hangok (Animus, Bp., 2008); Hidegzóna (Animus, Bp., 2010)

 

 


2010. július 03.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Orcsik Roland verseiZalán Tibor: Utazás KínábólJenei Gyula: TávlatBék Timur: Entrópia
Prózák
Háy János : Az új nőDarvasi László: Az idő szagaPatak Márta: Mindig péntekGéczi János: Utalólapok
Kritikák
Egyetemi görbetükör - a Mágneshegyről Hümmögni a végén - Bocsáss meg, GinsbergAz elidegenedés manifesztációiFülszöveg, két szólamra
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA