Hírek
 Augusztus 15. és 17. között rendezik meg a 40. Tokaji Írótábort Eltiltva és elfelejtve. A hallgatás és elhallgattatás évei a magyar irodalomban címmel
|
|
Bővebben... |
Ilia Mihály rovata
Vári Fábián László kötetéről
"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...
Görgey Gábor verseiről
„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről
...
Bővebben...
Lanczkor Gábor prózájáról
"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről)
...
Bővebben...
Rónay László beszélgetőkönyvéről
„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet” - Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről”
...
Bővebben...
Déry Tibor balatonfüredi évei
Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...
Tárca
Orcsik Roland tárcája
„A szerelő kivette az akkumulátort és azóta nem tudok életet lehelni a rádióba. tudom a kódot, de valamit rosszul csinálok. Nagymama vagyok, ehhez mérten kérem a kedves és érthető!!! s...
Bővebben...
Benedek Szabolcs tárcája
„Amikor megláttam a Batthyány-örökmécsesnél, megörültem, mert évek óta nem találkoztunk. Nem tudtam, mi van vele. Valójában sose tudtam." (tárca Hazai Attiláról)
...
Bővebben...
Poós Zoltán tárcája
„arról ábrándozott, hogy felpakolja az IFA-ra a Marshallt, maga mellé ülteti a Fender Statót, és elmegy a haverjaival fellépni Békéscsabára, a Téglába, vagy azon is túl, Tokióba, a Bu...
Bővebben...
Király Levente tárcája
„ilyenkor rendszerint kiabálni kezdett, hogy nem érti, miért épp egy teljesen bekattant asztrofizikust adtak mellé, aki abban hisz, hogy a Napon élet van, és hogy a fény az ő kisugárzásuk...
Bővebben...
Bódi Katalin tárcája
„hirtelen elbizonytalanodom, ahogy sokszor, hogy talán már megint csak a szembenállás öröméért nem állok az igazságot bizonyosan birtokló közvélemény mellé"
...
Bővebben...
Helyszíni tudósítások
Szépirodalom és közélet
„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
Itt a tavasz
Akkor csak úgy lazán, OJD-sen - ejszen vóna egy áthidaló megoldás. Nagy Hajnal Csilla helyszíni tudósítása a Szépírók Társasága tavaszi Ir(T)ás táboráról
...
Bővebben...
Magunknak csináljuk?
H. Molnár Ákos helyszíni tudósítása a XVIII. JAK Tanulmányi Napokról, melyet Helyben vagyunk címmel rendeztek meg Pécsen
...
Bővebben...
Otthon, idő, Isten
"összeköti őket egyfajta szubjektív panteizmus" (Fodor György helyszíni tudósítása Acsai Roland, Győrffy Ákos és Varga Zoltán Tamás békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
Karatemester vs. fenegyerek
Murányi Sándor Olivér és Orbán János Dénes a Márton Áron Kollégiumban megrendezett estjéről Németh Dorka írt helyszíni tudósítást
...
Bővebben...
Statisztikák
Tartalom találatai : 6950462
|
>
Onagy Zoltán
Kaland Pesten
Az ember úgy van régi naplóival, hogy belenéz, és unja. Nem emlékszik a régi én-re, ha mégis, aktuálisan nem érzi a cselekedetek értelmét, mozgatórugóit. Idegen embert lát a régi klaviatúra mögött, idegen gondolatokat, rég elkopott megfigyeléseket, összefüggéseket, blődlit, rafinált jóslatot, önelégültséget. És ilyesféléke.
De legfőképpen hatalmas munkakedvet. Tervet, terveket, tűzzel, erővel. Hogy majd ő. Ki, ha ő nem?
A részlet(ecske), egy 1000 napos óriásnapló két napot átfogó egynapos bejegyzése 1997 nyaráról. Egy mozgalmas, bonyolult időszak forró napja (1997. július 18, szerda).
Az érthetőség kedvéért, ahol szükségét érzem, rövid magyarázatokkal látom el. Egyes szám harmadik személyben, mert a naplóíró ember nem én vagyok. Csak rémlik, mintha ismerném a fickót.
OZ
Este érek haza (Zsámbokról, ahol munkahelye is, barátnője is a naplóírónak), elakadtam Pesten. Tegnap. Tízkor lekésem a járatot, bő óra a következő vonatig, felnézek Szerváchoz (Szervác József író, költő, 1952-2001 június 16. Eredetileg Horváth, a Szervác vezetéknevet Nagy Lászlótól kapta ajándékba). Régen nem láttam. Ő az egyetlen, aki időnként eszembe jut, akit időnként meglátogatok a régi FIJAK csapatból (Fiatal Írók József Attila Köre – a JAK-előd). Iszunk olyankor. Ő kannás bort. Már nemigen figyelmeztetem, hogy rosszul teszi, belehal. Aki ismerősöm spórolásból kannás bort ivott, mind meghalt, mind eltemettük, vagy mostanában hal, eztán temetjük.
Szervác az egyetlen, akivel irodalomról szót váltok. Egyetlen, akivel a napi irodalmi maffiáról. Illetve hallgatok. Nem tudok semmit, benne meg éppen elég a sértettség, a mellőzöttség, hogy mindenütt az irodalmi maffia keze nyomát lássa. Azzal a fenntartással hallgatom, amivel mindenkit, mindenről. Hazugságban nőttünk fel, a hazugság nem az igazság dísze, cirádája, hanem társult igazság, a párhuzamos. Nem is tűnik fel senkinek. Ahol mi magunk hazugok vagyunk, ott az elit is hazug, magunknak választjuk őket, olyat persze, akik emlékeztetnek ránk, akik nem okoznak csalódást. Kíváncsi vagyok, Horn Gyula és bandája hogyan volna képes csalódást okozni. Hogy amikor fingik, az is hazugság-e. Valószínűleg. (1997-ben a Horn-kormány regnál.)
Szervác mozgástere behatárolt mára, talán a Hitel-csapat, akik elfogadják. Prózát ír, ad egy köteg Börtönújságot, egy köteg Typográfiát, teleprózázza őket, ahelyett, hogy országos napilapba írna (A prózákat összegyűjtötte és megjelentette a Hungarovox Kiadó 2002-ben Végnapjaim története címmel). Mára összeveszett mindenkivel, minden szerkesztővel. Sok volt az alkohol, a rendszerváltás körüli, utáni pártatlan üvöltés, azt gondolom. Pártosan kell üvölteni. Még ha részegen is, a részeg, nem egészen logikus, de pártos üvöltése megbocsáttatik. Nem örül ennek. Ennek sem. A maffia-elmélet innen eredeztethető. Bár Szervác van olyan okos, hogy hajnali, másnapos szenvedései között megtalálja és összekombinálja az irodalmi maffia látható (és nyilvánvaló) darabkáit világot behálózó egységgé. Azzal is tisztában van persze, a másik oldal is maffiaeszközökkel operál, mondja is az MDF-Csoóri szálat, Döbrenteit, a pikszisből kieső Simonffyt, a valamilyen professzor szélsőjobbos fazont, akinek nem jut eszembe a neve. Úgy tűnik, tud mindent, tud mindenről, csak azt nem tudja, láthatóan azt nem, mi volna a teendője ahhoz, hogy költőként jobban elismerjék.
Borzasztó kánikula Pesten. Koradélután hazaindulok, de a lélegzetelállító betonmeleg visszarúg bennünket a (legendás Csengődi) pinceborozóba, ahol csak füst és tömeg, hőség nincs.
Kedvelem Szervácot. Az első pillanattól kedveltem. Az első estén a Bajza utcában (Deák vendéglő, Írószövetség) nyertem tőle snóbliban vagy háromezer forintot. Lehet, többet. Nem emlékszem. Nem tudta még, hogy cigányoktól tanultam a snóblit, és a cigány mindenre figyel. Aki nem veszíthet, mindenre figyel. Azt gondolom, ő is kedvel engem. Bár alkoholista esetében a viszonyok nem regisztrálhatók pontosan. Ő él, él, ahogy él, issza borait, és ha fizet valaki, elviseli. Lehet, egy ilyen pillanat ez a mai. Kéziratot ad, olvassam el. De olyan halvány a gépszalagja, hogy képtelen vagyok a sötét pince végén. Ad egy fekete keretes szemüveget. OTI, vagy hogyan is hívják. Orvosok írták fel. Aztán nekem ajándékozza. Azt mondja, neki van néhány tartalék. Első szemüvegem. Soha nem volt. Azt hittem, soha nem lesz. Apám az utolsó pillanatig szemüveg nélkül olvasott.
Néhány éve a Róbert Károly körúton lucskos, olvadó hóban, kutyaszarhegyeket kerülgetve megyünk valahová. Tudom hová, de nem akarok rágondolni. Fogalmam nincs, hogy közös nő. Volt fogalmam, nem is számított, aztán mégis számított. Ki érti a nőket? (Nem emlékszem, kire gondolhat a naplóíró, közös nők kiírva múltból, jelenből.) Két méter köztünk. Másfél. Ő kilép a pontból, én belépek a pontba, köztünk éppen akkora reláció, hogy berobbanjon az eredeti helyét elunt faragott terasztámasz. Mázsás mészkő tömb. Kétmázsás. Át kell lépnem rajta, akkora. Úgy szól, mint az ágyúlövés. Úgy lövi szét a kutyaszart, a lucskot, a fagyos hódarabokat, a követ, mintha srapnel volna.
Szervác megáll a hangra, széles karimájú fekete „művészkalap” a fején, akkoriban ez a divat művészkörökben, lenéz a kőre, aztán rám, és azt mondja, „na akkor haladjunk. Dolgunk van.”. És megyünk tovább, ha dolgunk van. Ha egyetlen kombináció nem lassít le mentünkben a házmesterek eltolta egyszemélyes hórésben, ha jobban lelassít, ha tizedmásodperccel kevésbé, vagy őt, vagy engem agyoncsap a kőtömb. Nem számít. Nem ver ki a víz. Nem remeg a lábam. Nem ver a szívem gyorsabban. Nem értem ma, miért természetes mindkét változat, mindkét lehetőség. 1984 van. Talán '85. '86.
A borozóból kikísér a Nyugatiba. Közel van. Azt hittem, sokkal távolabb. Pesten nem működik a távolságmérő szenzorom. Nem találjuk el a vonatot, az indulást, fél óra. Sört veszek, neki liter bort, beülünk a kupéba. Aztán kapja magát, otthagy.
Amikor ezt írom, úton vagyok. Minden rohadt ellenvonatot meg kell várnunk. Ez egy ilyen járat. Ami egy óra volna és negyed, két óra és negyed. Ablakok lehúzva. Süt az egész napos hőség a kocsiban. És állunk, és állunk, várunk. A legrosszabb, leglustább járat a Nyugati és Esztergom között. És baromi éhes vagyok. Hárman fuldoklunk a kocsiban, Az utazók tudják, mivel nem szabad utazni. Mi hárman a hülyék. A 00 zárva. Nem tudom, mit csináljak. Nézek, várok egy darabig, kalauzt, kalauznőt, hasonlót, aztán nyitom az ajtót, kihugyozok Leányvár és Dorog közt a tájba.
Most, amikor írom, A. jut eszembe, és az, ilyen jó talán soha nem volt nekünk. Megtanultuk egymást. Lehet, én őt nem eléggé, mert eleve tudtam valamennyit és úgy maradt, de én meg vagyok tanulva, az biztos.
Lekésem a vonathoz rendelt helyijáratot, mint ez természetes, egy ötvenest benyel a telefon, mint ez természetes, az ország abból él, amit lop. A következő pénzt elfogadja, felhívom A-t (A naplóíró zsámboki tanárnője) a vasútállomásról.
- Most értem Esztergomba
- Gyalog?
- Nem lehetsz ilyen! Ezért siettél?
- Nem lehetek, de vagyok. Nem ezért, így alakult.
- Akkor miért nem maradtál inkább?
- Dolgoztál délelőtt, nem?
- Már este van. Nem délelőtt.
- Jó volt így, nem?
- Jó volt, szívem.
- Jelzőt kérek! Elhallgat egy pillanatra, aztán még egyre, rámordulok:
- Jelzőt! - Nagyon. Aztán hozzáteszi:
- Szeretlek. Nagyon szeretlek. Olyan a hangod, mintha itt volnál. Kinéztem a nyitott ajtón a konyhába, hogy ott ülsz-e a cigarettáddal a Fényképészet-tankönyvvel. Amikor elmész, egy-két napig mindig olyan, mintha itt volnál.
A kilences busszal haza végül.
Még mindig nincs leverve a csempe. (Naplóíróéknál komplett lakásfelújítás van.) Ká ezzel fogad. Csúszik minden. Nincs megfelelő szerszámuk, tönkrement, vagy feladták. Félbehagyták. Káosz és kurvaanyja. Meg kell állapodnom a burkolókkal, mert a festőket nem hívhatom vissza a konyha és a fürdőszobafestésre, csinálják meg ők, ha elszarták az időt, az összes menetrendet. Össze volt hangolva ugyanis, összehangoltuk, amikor egyszerre mindhárom csapat képviseltette magát. Azt hittem, nekik is fontos, nem csak nekem.
Reggel végre a romok fölött, a konyhasarokban nekiláthatok a Madách-anyagnak. De nem bízom. Már régen meg kellett volna írnom. Semmi nincs a helyén, semmit nem találok, a tenyerem mindenütt téglaport, vakolatport érez.
Dani órák előtt felugrik, keres egy jegyzetsort, nem találja, engem kérdez. Jó ötlet. Magamat se találom, nem hogy a szobájából egy jegyzetfüzetet. A szoba bútorraktár. A lakás bútorraktár. A kerékpártároló, a pince, a szárító: könyvraktár.
Fél kilenckor érkeznek az új mesterek. Fiatalos, nyugodt, borsodi fickó, negyvenöt körül. Az egyik segéd a nagyfia. A másik idősebb szakember. Nyugodtak, megbízhatónak látszanak. Új gárda. Nem isznak ezek sem, nem kávéznak, nyomják az ipart fél hatig. A csempe és a Hilti együtt olyan zajjal jár, amire nincs magyar szó.
|
|
Frissek
Szépírók közgyűlés
A Szépírók Társaságának május 16-i közgyűlésén Mészáros Sándort választották elnöknek a Petőfi Irodalmi Múzeumban
...
Bővebben...
Kürti László versei
Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Kabaré
Május 18-án, pénteken mutatják be a Békéscsabai Jókai Színház Porond-színházában a Kabaré című musicalt Szűcs Gábor rendezésében
...
Bővebben...
40. Tokaji Írótábor
Augusztus 15. és 17. között rendezik meg a 40. Tokaji Írótábort Eltiltva és elfelejtve. A hallgatás és elhallgattatás évei a magyar irodalomban címmel
...
Bővebben...
Szépirodalom és közélet
„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
A hétköznapok líraisága
„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)
...
Bővebben...
Imprint[ing]
Szabó Tibor Benjámin Ambrus Évával és Szőnyei Tamással beszélget május 17-én, csütörtökön 18.30 órától a Nyitott Műhelyben
...
Bővebben...
Győri László versei
Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója
 Sztakó Zsolt olvasó-naplója Karol Sidor Vatikánsky dennik (Vatikáni napló) című könyvéről
|
|
Bővebben... |
A viskó
Limpár Ildikó olvasó-naplója William P. Young A viskó című regényéről
...
Bővebben...
Hugo Cabret
Lovász Andrea olvasó-naplója Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című könyvéről
...
Bővebben...
A Foucault-ingához
Fazekas Sándor A Foucault-ingához című olvasónaplója
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója (összes)
Szépirodalom
Kürti László versei
Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Győri László versei
Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Péter Erika versei
A Csodavárás, a Kottalapok, A múlt foglalatában és az Évtizednyi remény című művek, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Csík Mónika versei
A vajdasági költő Három szín: piros, Három szín: kék és Három szín: sárga című költeményei, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Kollár Árpád versei
A zentai származású, Szegeden élő költő Ezüströgök, youtube, Pacal volt és Homokóra című művei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Színház
Várszínház 49. évad
A Shakespeare-bemutatók mellett többek közt Goldoni-, Székely János- és Erkel Ferenc-művekből, valamint jazz-, blues-, nép- és világzenei programokból válogathat a közönség nyáron Gyu...
Bővebben...
Három új magyar dráma
Farkas Wellmann Éva írása a XVII. Magyar Drámaíró Verseny gálaestjéről, Egressy Zoltán, Garaczi László és Szabó T. Anna darabjainak a bemutatójáról
...
Bővebben...
A drámaverseny cikke
Kihúzták a Magyar Nemzet Hétvége mellékletéből azt a - Rákosi Mátyás életét bemutató kiállításról szóló - cikket, melynek alapján Egressy Zoltánnak, Garaczi Lászlónak és Szabó...
Bővebben...
Niedzielsky Katalin blogja
Niedzielsky Katalin a 3. csapat próbafolyamatáról, Koltay Gábor Szabó T. Anna darabjából készülő rendezéséről ír (a színészek: Fehér Tímea, Gubik Petra, Katkó Ferenc, Kovács Edit, ...
Bővebben...
Tari Sarolta blogja
Tari Sarolta Egressy Zoltán darabjáról ír, melyet Marton László rendez és a 2-es csapat próbál: Csomós Lajos, Gulyás Attila, Kiss Ramóna, Komáromi Anett, Liszi Melinda és Presits Tamá...
Bővebben...
Megkérdeztük
Megkérdeztük Fehér Bélát
„Az irodalom végül is komoly játék. Annyira komoly, hogy egy könyvben bármi megtörténhet" (Darvasi Ferenc beszélgetett a Kossuthkifli szerzőjével)
...
Bővebben...
Benedek Szabolcsot kérdeztük
"Nehéz eldönteni, hogy mi a lektűr és mi az úgynevezett magasművészet. Nem látok áthatolhatatlan határokat, sőt talán határokat sem" (Szepesi Dóra beszélgetése A vérgrófról)
...
Bővebben...
Temesi Ferencet kérdeztük
Szepesi Dóra beszélgetése Temesi Ferenc Bartók című könyvéről, amely júniusban, a Könyvhétre fog megjelenni az Alexandra Kiadó gondozásában
...
Bővebben...
Megkérdeztük a drámaírókat
Elek Tibor beszélgetett a XVII. Magyar Drámaíró Verseny résztvevőivel: Egressy Zoltánnal, Garaczi Lászlóval és Szabó T. Annával
...
Bővebben...
Megkérdeztük Szabó T. Annát
A drámaíró verseny résztvevőjét, Szabó T. Annát kérdeztük az egyfelvonásos művének születési körülményeiről, a rövid alkotói folyamat során szerzett tapasztalatairól és magár...
Bővebben...
Kritika, esszé
A hétköznapok líraisága
„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)
...
Bővebben...
Hamiskártyások
Héjja Julianna Erika „Aki a vak szerencse pajzsa alatt izzadoz..." című tanulmánya, melyben egy az 1830-as években tevékenykedő, gyulai hamiskártyás társaságról ír
...
Bővebben...
Tejmozi
„egyik fő erénye éppen az, hogy nem bántóan kitárulkozó, nem elviselhetetlenül szenvedélyes, ömlengő vagy hatásvadász" (Darvasi Ferenc kritikája Balla D. Károly könyvéről)
...
Bővebben...
Verhovina madarai
„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről)
...
Bővebben...
Felszabadult költészet
Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg
...
Bővebben...
Beszélgetések
Beszélgetés Géczi Jánossal
„Egy irodalmi ambícióval megáldott vagy megvert ember, aki biológus, rögtön identitászavarokkal találja szemben magát. És értetlenséggel" (Szabó Tibor Benjámin interjúja)
...
Bővebben...
Beszélgetés Oravecz Imrével
„anyámat kifejezetten idegesítette, hogy én olvasok, nem hogy meséket mesélt volna nekem" (a Kossuth-díjas íróval Kiss László beszélgetett)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 20.
„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 19.
„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 18.
„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...
Képzőművészet
Szentendre-Fót
Wehner Tibor beszéde, amely Borgó festőművész dr. Hann Ferenc emlékének szentelt kiállításának a megnyitóján hangzott el Szentendrén
...
Bővebben...
Gnandt János 60
Banner Zoltán beszéde, melyet a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett Gnandt János-kiállítás megnyitóján mondott el
...
Bővebben...
holó Hóbel László képeiről
„holó Hóbel egy olyan világot keres, amely tökéletes áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Keresi, még akkor is, ha ilyen nem létezett és vélhetőleg nem is fog" (Szilágyi András írása)...
Bővebben...
Új kiállítás a Jankayban
Szilágyi András írása a hatvanéves Szeverényi Mihály festőművész a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett, ünnepi tárlatáról
...
Bővebben...
Arnóti András kiállításáról
"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...
|
Impresszum
Kedves Sándor, hamarosan olvassuk, é...
Impresszum
Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szívesk...
Csík Mónika prózája