Somi Éva
A Csibe-ügy
1936 őszére Móricz Zsigmond túl van már szinte mindenen. Megírta életműve javát, kilépett a Nyugat szerkesztőségéből, túl van (nincs túl) Jankán, de már kihűlt a házassága Simonyi Máriával is. Túl van az első világháborún, 1918/19-es meghurcoltatásán, Trianonon. Felnevelte, kitaníttatta, sorra férjhez adta három lányát, külön lakást vett mindegyiknek, ő maga pedig egyre több időt tölt leányfalui birtokán. Ünnepelt író, fáradhatatlan országjáró riporter, de a magánélete romokban.
És akkor feltűnik az életében egy külvárosi lány, akit 1936 egy szeptemberi éjszakáján az öngyilkosságtól mentett meg, és aki Csibeként vonul be az irodalomtörténetbe: Littkey Erzsébet. Móricz hátralévő hat évének az egyik legfontosabb szereplője.
Ugyancsak 1936 őszén ismerkedik össze Kálmán Kata fotóművésszel, aki előszót kér Móricztól Tiborc című albumához. Cserében Móricz viszont arra kéri a fotóst: fényképezze le „a kislányt” és környezetét, ami meg is történt. Az első fotózást több is követte, így többször találkoztak, Kálmán Kata, a férje, a szintén fotográfus Hevesy Iván és Móricz Zsigmond egyedül vagy „a kislány” társaságában. Barátság szövődött közöttük. Kálmán Kata a találkozásaikról naplót vezetett, így fontos adalékokkal szolgál Móricz utolsó éveiről, és főképpen erről a furcsa kapcsolatról. A Csibe-ügyről.
Az első fotózás alkalmával még nagy a konspiráció: a szállásadók csak annyit tudhatnak, hogy egy bizonyos dr. Kovács küldte a fotóst, „a kislány” pedig csak úgy emlegeti az írót: Ő. Móricz sokáig próbálja elhitetni, hogy csupán irodalmi modell „a kislány”, és születnek is sorra a novellák, alakulgat az Árvácska története, de Kálmán Kata jól látja: bizony az öregedő író egyre inkább belehabarodik ebbe a 20 éves (1916-ban született), ártatlan(nak vélt), nehéz sorsa ellenére is mindig vidám, sokat csacsogó-locsogó, szinte még gyereklányba. Talán ha a fogadott lánya lenne... A Móricz-kánon, mint tudjuk, meg is áll ennél a pontnál, ám az újraértelmezett/újrafelfedezett Móricz-szakirodalomból már ismert a történet folytatása is.
„A kislány” egyszer csak nevet kap, Csibe lesz, aki viszont ugyanekkor elkezdi Móriczot papának, apukának szólítani. Kálmán Katának gyanús Csibe kissé hézagos, folyton változó élettörténete, de azt is látja, hogy a lány mesélőképessége, „Csibe csipogása”, sajátos szókincse, nem utolsósorban a fiatalsága, üdesége teljesen elbűvöli Móriczot. 1936-ban Csibe még hadilábon áll az írással, olvasással, de mesélőkedve kifogyhatatlan, és nagyon hamar rájön, hogy a nagy író nemigen tud ellenállni semmilyen kérésének. A Hevesy házaspár aggódni kezd Móriczért, mert nemcsak azt látják, amit látnak, hanem azt is, amiről csak a testbeszéd árulkodik, és azt is, hogy Csibe mennyire telhetetlen, követelőző. Móricz nemcsak felruházza, kitaníttatja Csibét, de egyre többször együtt jelenik meg vele a nagy nyilvánosság előtt: kávéházakban, olykor színházban is. Persze hogy elindul a pletyka, hiszen Simonyi Máriától Móricz nem vált el, és sokan tudni vélik, hogy azért költözött ki végleg Leányfalura, és mutatkozik nyilvánosan Csibével, mert őt akarja feleségül venni. Pedig mire a pletyka jól szétterjed egész Budapesten, az igazi románcnak vége is, alighanem akkor, amikor Móricz megtudja, hogy a kis árva nem is annyira ártatlan: van egy törvénytelen fia valahol, és ha ebben, akkor nyilván másban is hazudott. Móriczot ez lelkileg igen megviseli, mégsem dobja ki Csibét, pedig megtehetné. Csak lefokozza: megint „kislány”-ként emlegeti, ha valaki rákérdez. Kálmán Kata jól érzi: kínos lett ez a téma Móricz számára. Csibe is megérzi az elhidegülést, és mindent megtesz, hogy visszaférkőzzön az író kegyeibe, hiszen a jövőjéről van szó. Ez sikerül. Mégpedig a vártnál is jobban, mert legfőbb vágya is teljesül: Móricz odaköltözteti a leányfalui birtokra, kvázi negyedik gyermekeként – merthogy örökbe fogadta, hiába prüszkölt a három igazi lánya. (Egyébként később a gyámja lett Csibe törvénytelen fiának is, akinek a pletykák ellenére nem ő volt az apja.) Csibe nemcsak otthonra lel Leányfalun, de képes igazi háziasszonyként viselkedni, rendben tartja a nagy házat és a hatalmas kertet, és ezzel óriási gondot vesz le Móricz válláról. Kiderül, hogy nem fél a munkától, és sok mindenhez ért: a sütés-főzésen kívül a virágokhoz, a csirkeneveléshez is. A sok törődés, taníttatás meghozta gyümölcsét: „a kislány” felnőtté vált. Most már igazi nevén kezdik szólítani: Erzsi lesz, Csibe nincs többé.
Ez a Csibe-történet képezi az alapját Kálmán Kata naplóinak, melyek lapjain persze sok ismert alak is feltűnik. Legtöbbször férje, akit inkább mulattat a „csibeség”, de legtöbbször együtt találkozgatnak Móriczcal. József Attila, aki saját sorsára ismer Csibéében („Én is egy Csibe vagyok” – jegyzi fel szavait Kálmán Kata). A Móricz lányok: Virág, Gyöngyi és Lili is gyakran megjelennek. Bartók Béláról külön fejezet szól.
Kálmán Kata mindig pontosan érzékelte Móricz hangulatait, pl. hogy mennyire megviselték a sajtótámadások, ahogy azt is észrevette, Móricz milyen hirtelen öregedett meg. A halálhíre mégis váratlanul érte. És ő, aki Kosztolányi temetésén is ott volt, döbbenten látja, hogy Móricz búcsúztatásán milyen kevesen jelennek meg.
Egy szemtanú nézőpontjából tárul tehát az olvasó elé a Csibe-ügy. Kálmán Kata azt teszi, ami fotográfusként is a dolga: rögzíti, ezúttal írásban, amit lát, nem ítélkezik. Mindenesetre érdekes lesz a most „megindult” Móricz-naplókat kézbe venni, ha ezekhez az évekhez ér a kiadás. Vajon mit jegyzett fel élete utolsó éveiben Móricz? Mi áll Csibe leveleiben? Miként fogadta a hiú és Móriczot egyfolytában megalázó Simonyi Mária a tényt, hogy „egy kis proli lány” lett az utódja? Hamarosan fény derül ezekre a kérdésekre is.
Kálmán Kata: A Csibe-ügy / Egy fotográfus naplója Móricz Zsigmond utolsó éveiről. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Varga Katalin (Palatinus, 2012)
