Térey János
Őszi hadjárat. Átiratok*
A szép szülőföld
1
A szép szülőföld hó alatt szuszog.
Kóbor szerelvények kúsznak dombjairól lefelé
Felhőtlen, ünnepi főutcákra. Ahonnét nincs tovább.
A szép szülőföld Isten háta mögötti menhely.
A szépséges szülőföld
Egy teljes héten át volt tűzvörös,
Majd koromtól fekete, végül hamutól szürke.
Ezekben az órákban egészségesen szuszog,
És jóllehet, vesztét érzi újra,
Pökhendin él, ránézni is rossz.
2
A képtár folyosóin barangol a hadnagy.
Várandós asszony a délelőtti korzón,
Olaj és vászon, 204 x 126, 5 cm.
(Miatta fogja valaki e vénséges vidéket
A jövőben szép szülőföldnek nevezni.
Az asszony búcsújának színhelye
Az erdei körönd lesz, a szemlélődő hadnagy
Máshol végzi, máshogyan.)
„A szép föld: a vendégkirályok és a jászol.
A szép szülőföld a móló kövére láncol.”
A szomszéd
„A szomszéd lengyeleknek integettem
Egészen naivan, egészen önfeledten.
Nyújtóztam értük. Zuhogott a hó
– Azt képzeltem, hogy négyszemközt vagyunk –,
Csorgott az arcomon új telünk új hava.
Emlékeztettek, hogy mély volt az álmom,
Még otthon kezdődött és több határon
Keresztül tartott. Fölébredtem ott, ahol
Nem szeretik a nyelvem és a pénzem, undokabb
A hó is. A Kárvallottak táborába soroltak.
Minden futásnak célja volna, Varsó
Nem volna messze. Minden költözésnek
Páratlan tétje lenne, és kinyílna Varsó...
Elhallgatok, mert erkölcsös vagyok.
Ha aludnék, csupán önvédelem.
Az idegen hó most a sorsom, rajta
Konokul szánkázni fogok, s ha megfagyott
Gázlóra lelek, átcsúszom azonnal.
Északnak indulok. Az átmeneti zóna
Helyett a lengyeleknél éjszakázom.”
Veszett fejsze nyele
Ébren tart, és főpapnői
Ujjal képes orvosolni
Bosszúságom, balhitem.
Nyelve olyan, mintha nem
Volna e Földre valósi.
Mégis munkát lelt a Földön,
Csupa makulátlan vásznat!
Öltésenként jut előre:
Kész is! Vasaló alatt
Kisimul az érdes élet.
Olyan finom keze van!
Alig evilági asszony.
(Amúgy minden a régiben.
Maradtam sokat merő,
Élelmes kalandor... Ámde
Pillantásom barna éjfél,
Kifolyik a kincs kezemből,
Szélrózsa mutat irányt;
És úgy festek reggelente,
Mint Hendrix a koporsóban.)
Tettlegesség
A bosszúvágy alapvető
Egyensúlyösztönből fakad.
Az egyik férfi
Kromofágot önt a motorháztetőre.
A rivális kipattan kocsijából,
Pillantása vérszem.
Hörcsögi dühvel ront a támadóra,
Elkapja nyakát, szorongatja a sálát.
Küzdőterük a jéghideg Körönd.
Mint bakkecskék a patakvíz fölött,
A korhadt, ötarasznyi pallón,
Szarvukat úgy akasztják össze.
Nincsenek azonos súlycsoportban.
Nőügy, természetesen.
Itt a lány is, meg se mukkan,
Fülét-farkát behúzva
Színvallásra nem hajlandó
Semmiféle presszió alatt:
Jogában áll hallgatni.
A bosszúvágy alapvető
Egyensúlyösztönből fakad.
Van-e élet a Földön?
Összesöpör a zongora helyén.
Thék Endre gyártmánya volt,
Kölcsönjószág, páncéltőkés nagyvad.
Két hétig tárolta nála a megbízója:
A nő keze elkalandozott a billentyűkön, aztán
Lecsapta a fedelet. Hiányzik a pedál,
Elkéne már egy hangoló... És egy csalódott
Szerelmes képes rá, hogy éjszakánként
Pörölykalapáccsal a kezében
Járja körbe ezt a fekete szörnyeteget.
Vénségére hadd ne legyen teremőr
A vadházasság emlékére emelt múzeumban
(Befűthetetlen, talányos labirintus...)
Fölhúzták, mint egy lendkerekes autót,
És hagyták szekrénytől szekrényig pörögni.
Vizit Szomory Dezsőnél
A ház. Itt vívta ön
Perverz csatáit a papírral
A kielégülésig, a részeg
Szó-operák visszhangja itt kísért
A monumentális bérház falai közt,
A karban tartott kapualjban is, a cselédlépcső
Penetráns szagai között is, ahol
Fölfelé igyekszem.
Ma láthatok mindent,
„Kihányt selymek, bizarr műtárgyak”
Kulisszái előtt, e konfúzus kavalkádban
Föltűnik ön, és orgonáján nehéz fúga szól majd.
A vizitáció templomi perce lesz,
Ínyenc kéjjel ízlelhetem
A szalonbeli tömjént; arcába bámulok,
S ön elhiteti velem, hogy nem puhította meg
Vonásait a közöttünk
Megrekedt idő.
Kieszközölnöm ezt az audienciát
Nem volt csekélység, gondoltam
Ellépve az előbb
A Deák téri metróállomás
Előtt. Át kellett vágnom
Méltatlan éveken,
Kioltott fényű tereken:
Az eltörölt országba vissza.
Nem számít, bent vagyok,
Mint aki ide született.
*Verseimet gyűjtöm össze. Nem valamennyit, ilyen kegyes egykori magamhoz és ilyen kegyetlen jelenlegi olvasómhoz hogyan is volnék? De csaknem az összeset, amelyik valaha saját kötetben szerepelt. Némelyik vers természetesen végleg fönnakadt a rostán. Sok költemény elgondolkoztatott. Kidobjam-e őket a kosárból? Utólag is kedvelem anyagukat, de nem szeretem korabeli kidolgozásuk módját. Szövegükre tehát úgy tekintettem, mint nyersanyagra a vágóasztalon. Ezekből az alapos átdolgozással megmenekült versekből válogattam össze egy csokorra valót. Eredetijük 1988 és 1998 között született Debrecenben és Budapesten.
Budapest, 2012. december 8.
Megjelent a Bárka 2013/1-es számában.
