A jó tanuló felel

 

m__rton_l__szl___irodalmi_est__kozep.jpg

 

Márton László

 

Állat a prózában

Mészöly Miklós Jelentés öt egérről című novellájáról

 

Polcz Alaine visszaemlékezései óta tudjuk, hogy a történet helyszíne Mészöly Miklós lakása Budán, a Városmajor utcában, a névtelen házaspár pedig azonos az íróval és feleségével. Hogy óvatosabban és pontosabban fogalmazzak: Mészöly a saját hétköznapi életének egy jelentéktelen eseményéből formált világirodalmi rangú remekművet.

Mitől remekmű? Ez egy részletekbe menő, hosszú elemzésből derülne ki pontosan. Ezúttal két dolgot szeretnék kiemelni.

Az egyik az, ahogyan Mészöly az állatszereplőkkel bánik, és ahogyan mozgatja őket az elbeszélés terében. Az állatszereplő az irodalmi művek egy részében, főleg az állatmesékben fontos tanulságot hordozó jelkép. Más művekben karikatúra, matrica, rajzfilmfigura. Megint más művekben emberi tudata és emberre jellemző, bonyolult személyisége van. Mészöly nem ilyen megoldást választott. Ő komolyan veszi az állatot, vagyis lénynek tekinti. A maga állat voltában, ezúttal gyengeségében és kiszolgáltatottságában mutatja meg. Úgy is mondhatnám: az akaratról (konkrétan: az élni és túlélni akarásról) letisztítja az érzelmeket. Ezáltal tud – minden direkt történelmi vagy politikai utalás nélkül – érzékeltetni egy embertelen hatalmi mechanizmust, ahol emberek és állatok, üldözők és üldözöttek egyaránt természeti – egyszersmind eszközhasználó hatalmi – tényezőkként működnek.

És ebből következik a novella másik nagy írói értéke. Tömören, sűrítve, egyszerre realisztikusan és példázatosan jeleníti meg a XX. század nagy történelmi kataklizmáit, anélkül, hogy a történelemről beszélne. A novella az 1950-es évek végén jött létre, másfél évtizeddel a háború után, amelyet mind Mészöly Miklós, mind Polcz Alaine súlyos traumaként élt át. Túlélők voltak mindketten, és mindketten életük végéig szenvedtek attól, hogy meg kellett fizetniük – ki-ki a maga módján – a túlélés árát. A Jelentés öt egérről a létezés technikáiról szól, amelyek egyúttal a túlélés technikái. A túlélés lehetetlenségéről és hiábavalóságáról szól. Arról szól, hogy bármelyik éléskamra bármikor átváltozhat egy haláltábor gázkamrájává, és ezt az átváltozást akár erkölcsileg is igazolhatja az egerek feltételezett szaporodását leíró képlet: „geometriai progresszió”.

 


Főoldal

2015. március 23.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png