Versek
Versek
„S miközben hamisan aranyló cikázásai / egy pillanatra / ámító ragyogássá / lobbantanák látszat-életünket, / a mennyboltot rozsdássá karcolva / eltakarják a csillagképeket, / s földi tükröződésükként...
„Egyre tisztább minden a sötéttel, / Megbocsátani csak így lehet, vakon, / Mást ígértem, mi lennék, középszer, / Egy tele sosem volt, címkézett flakon.” Grecsó Krisztián verse.
„mikor szakad már végre el ez a / kifeslett zubbony az utca felett, / buggyanások a pocsolyán, tócsák / a helyközin, ázott vonaljegyek, / távolsági tanár úr érkezik / – ingázások két ingovány között...
„én meg csak kiterülve feküdtem / a csendes űr egy meghatározhatatlan pontján, / és vártam, hogy végre újra / kacagjanak a bolygókon a gyerekek, / vagy legalább tűzzenek fel / az egész hátteréül...
„Megjött a számla, a szervizdíjjal együtt, / ha fogyasztottál, nyelhetsz egy nagyot. / S ha csak bambán ültél? Úgyis ráfizetsz. / Kapkodni nem érdemes, a tippet megkapod: / szépen lógni művészet,...
„már kint voltak az üres bírósági épület folyosóján, / és akkor már érezte, hogy nem bírja tovább, mert elkezdte a torkát / szorongatni valami nagyon erősen, majd egyszeriben kibukott, szárazon...
„A szürkeség a fákra / leszáll, mert itt az este, / s a jelzőlámpa villog, / akár az első csillag ‒ / megtorpanunk egy percre.” Acsai Roland versei a Bárkából.
„Meg is oszthatjuk: a maguk / idejében és az ácsorgásnak tűnő táncban / ezek ketten térerő meg pohárköszöntő / nélkül boldogulnak.” Gál Ferenc versei a Bárkából.
„Magad lehetsz. Ha úgy vágyod: magadra. / Vagy hogyha másképp: legvalóbb magad. / Ha néha kulcsod, nyelved elakadna, / kerül olaj, mely nyit csak, nem ragad.” Farkas Wellmann Éva verse a Bárkából.
„de jó, / hogy jó minőségű / termoszt vettünk, / őriz meleget, őriz hideget, / azt őrzi, ami elmúlt, / télen a nyarat, / nyáron a telet.” Háy János verse a legutóbbi Bárka elejéről.
