Versek

 

 15._Beny___Tam__s.jpg

 

Benyó Tamás

 

Azután

 

Hetekkel az utolsó falat kenyér után
Rácsodálkoztam, nem csak éhség,
Halál sincsen

Napokkal az utolsó csepp víz után
Rácsodálkoztam, nem csak szomjúság,
Halál sincsen

Egy pillanatra, hogy egy golyó átfúrta tarkóm
Rácsodálkoztam, nem csak fájdalom,
Halál sincsen

Akkor még egyszer utoljára
Elcsodálkoztam, nem csak halál,
Tudat sincsen

 

Tanulság

 

A kéz undorodik a lábtól:
Büdös vagy és esetlen,
s a gombát a körmöd alatt
még nem is említettem.

A láb így válaszol a kéznek:
Tolvaj vagy, képmutató,
s még azzal áltatod magad,
nincs senki, hozzád fogható.

Az agy lesajnálja a szívet:
Büszke vagy, csupa érzelem,
értelem hiányában
kiszolgáltatott alkotóelem.

A szív fellázad az agy ellen:
Te beszélsz, hibbant kocsonya,
kit részegít az álom,
s szédít az erotika?

Ám hiába rugóznak,
egy test részei mindnyájan,
szanaszét hevernek
a tankok árnyékában.

 

Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.


Főoldal

2022. szeptember 29.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png