Benyó Tamás
Azután
Hetekkel az utolsó falat kenyér után
Rácsodálkoztam, nem csak éhség,
Halál sincsen
Napokkal az utolsó csepp víz után
Rácsodálkoztam, nem csak szomjúság,
Halál sincsen
Egy pillanatra, hogy egy golyó átfúrta tarkóm
Rácsodálkoztam, nem csak fájdalom,
Halál sincsen
Akkor még egyszer utoljára
Elcsodálkoztam, nem csak halál,
Tudat sincsen
Tanulság
A kéz undorodik a lábtól:
Büdös vagy és esetlen,
s a gombát a körmöd alatt
még nem is említettem.
A láb így válaszol a kéznek:
Tolvaj vagy, képmutató,
s még azzal áltatod magad,
nincs senki, hozzád fogható.
Az agy lesajnálja a szívet:
Büszke vagy, csupa érzelem,
értelem hiányában
kiszolgáltatott alkotóelem.
A szív fellázad az agy ellen:
Te beszélsz, hibbant kocsonya,
kit részegít az álom,
s szédít az erotika?
Ám hiába rugóznak,
egy test részei mindnyájan,
szanaszét hevernek
a tankok árnyékában.
Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.