Simai Mihály
Március, 1957
(Fekete Pálnak, a legbátrabb, legigazabb magyarnak,
a fegyvertelen hősnek, a kristályszívű forradalmárnak,
aki Muhit, Mohácsot, Majtényt, Világost, Döblinget,
Trianont egyszerre élte meg 1956 misztériumában és
mártíriumában, – a szabadság csillagóráiban, a megtor-
lás évtizedeiben és a mártírok emlékének megőrzésében-
megírásában)
I.
Zászlait bontja, tüntet a tavasz.
Szirom-hóval a meggyfám behavaz.
Virág-ének és madárdal-kokárda
lázít reményre, hitre, bátorságra.
S azt kívánja tőlem az Örök Kezdet,
hogy egy dermedt tavaszra emlékezzek –
ne feledjem a nekem legszentebbet,
amikor egy tankok-tiporta ország
még álmodta, hogy megfordítja sorsát…
még a falakon fölfénylett az eszme,
még mozdult a Nemzet fájdalomteste,
még melengette összetört szivünket:
hátha… lehet még e hazában Ünnep…!
még reméltük, még hittük, még üzentük,
hogy MÁRCIUSBAN ÚJRAKEZDJÜK!!
II.
Amit akkor a tavaszi szél diktált,
néhány verssorban továbbadtam mindjárt.
Jó szerencse, hogy ki-ki elégette,
s nem került be ez is a „Fehér Könyvbe”…
….mert tavasz nem jött! zord orosz telet
zúdított hazánkra a hongyűlölet !
…és tél lett és csönd és hó és halál…
nagyobb, mint azt a Legnagyobb megírta már…!
De évről évre, jöttén márciusnak,
azok a sorok újra föltolulnak.
Azt kívánja tőlem az Örök Kezdet,
hogy egy elégett álmon elmerengjek…
Állok fényszomjas szívvel rendületlen
a tavaszodó élet-rengetegben
– s míg élek, újraélem azt a versem:
Hol vannak hát a Lyukas zászlaink...?!
Március napja harcba hív megint!
Március azt akarja, újra éljünk!
Szent akarattal virágzik a vérünk…
Akárhogy fogyunk, vérzünk, fájunk, vesztünk:
nincs vége...! MÁRCIUSBAN ÚJRAKEZDJÜK !
s ha meghalunk, ha érte meg kell halnunk,
örök tavaszként él a forradalmunk!
III.
Voltak már s lesznek márciusok szebbek,
nekem az az egy marad a legszentebb,
mert egy lélekkel l é l e k z e t t a Nemzet!
…s ahányszor tavaszi szél vizet áraszt,
újra moccan egy fájdalomtest bennem,
és szárnyat bont és elrepül a lelkem
megölelni lelkét Fekete Pálnak,
a csabai Ötvenhat héroszának,
Éltesse-áldja Isten és a nemzet –
hűséges hősét a honszerelemnek!
– mert Ő szívében minden új napon
egy nagy, szent forradalmat újrakezdett!
Haiku-füzér
KÖZérdekű KÖZlemény
mi köze ..?! mi közöd. .?! mi közöm...?!
– a közöny-özön
beköszön –
Három határ-folyóm
a Körös a Tisza és a Léthe
három határfolyóm között szerettem bele az emberlétbe
a Pillanat a Soha és Örök gyötrelmes-gyönyörű háromszögébe
Idő-zavar
az én nyomtalanul eltűnt időm
a te nyomtalanul eltűnt időd
nyomában
Szegény kis faun téli dala
ha most
nem fáznék
– nimfáznék!
Vizsga-undor
Leg-nem-kedvencebb profomon
nem hagy nyomot a pofonom
(persze csak álmomban pofozom)
Abszurd rímek
nehány
trehány
egymásra hány
Idő-zónák
mikor az Élet ölbe vesz
mikor az Élet átölel
– mikor az Élet halálra-ölel –
Tér-elmélet
minden filozófia
annnyit ér
amennyire végtelen benne a Tér
Megjelent a Bárka 2022/2-es számában.
