Versek
Erdősi Martin Zsolt
21
Tócsás betonon csattognak a lábak.
Hosszú kabátok takarják előlünk
a végzetet. Sör kezünkben, kifáradt
ember reménye, mielőtt ledőlünk.
Birmingham tócsáin kavargó halál,
könyörületes légy – mindünkre várnak.
Lesz, aki könnyebben sérül csak talán,
másnak végső nyughely romja a bárnak.
Madarak rebbennek szerte az éjbe.
Szirénazúgástól, bámészkodóktól
sűrűsödő utcák – lesz, ki megélje,
hogy nem test robban, csak vér forr a csóktól?
2021. január 28.
