Szálinger Balázs
Agrársivatagok Békés megyében
Ahol szegélykultúrákba szorul
Az élet, feldúsulnak a száműzött
Fajok. Parlagfű, szarkaláb, pipacs,
Nyári hérics, árvácska, viola.
A táblaközi kikócosodások
A rovarirtást is átvészelik;
Megtanulják, mi az a szeretet.
Puha rozsnok, őrgébics, kányafű.
A szegélykultúrák izgalmasabbak
Mint bármilyen kultúra: a művészet
Nyelvén egész népmesei magasba
Csalánozódik az elfogadás.
A fészkelőhelyek tekintetét
A kapálógép, a kubikgödör
Vonzza: vajon mire lehet használni
Ezeket, hogy jobb legyen a világ?
Szétszakad egy család, majd összegyógyul
Új személyek, új tápanyagok mentén –
Milyen hatalmas dolog is az ember.
Traktorok nyomán megáll az esővíz,
Elszórt magok telnek meg szerelemmel.
A fák
Itt csak ez van: a megérintett fák.
A maiaknak sokat jelentenek,
Tudni akarják, előttük melyiket
Ki érintette meg.
Termékeny fogócska régi nagyok
És követők között; micsoda játék:
A megérintett fák mindegyike
Halottnak öltözött!
Szép külső helyszínek,
Ágyba vihető,
Komódra állítható,
Foglalatos
Szilánk
Krisztus keresztjéből,
Egy szelet történelem –
Akárhová nézel, relikviák.
Pedig minden ugyanaz a por,
Te vagy a sok halott,
Te vagy a gyilkos, a szent,
És téged érintenek
Áhítattal
A fák.
A tegnapi motoros
A domb túloldalán
Tegnap éjjel meghalt egy motoros.
Száz irányba nyolcvan csikó futott,
Reményvesztett, szép, fekete csikók.
Nyárvég, este, kártyázunk a kisházban,
S nem egyszerűen csönd van,
Elnevetve, eljátszva van a csönd.
Jóistenem, vedd a térdedre őt.
Megint kibővült a nélküledjegyzék,
Legszebb kézzel a legszebb fűre tették.
Még pörgött az első kerék, mikor
Már lapozta a szél az árokparton.
Olyan furcsán hiányzik valaki,
Aki nem hiányzott – ma a kisházban
Tegnapi motoros lett a neve,
S reméljük, szerették, és jól szerették.
Háború
Egy szülőhelytagadáson kapott
Alkatona, trójai háború
Nyolcadik éve, jó fényviszonyok,
A háttérben emberbánó sereglet.
Ugyanazon seregtől hirtelen: nem
Igazolható légigyőzelem,
Határköveket gyorsan átteszik,
Országzáró fesztivál, végül béke.
Mindenki hazamegy, a háború
Ugyanakkor más szinten folytatódik:
A gyárkápolna megtelik csupa
Szülőhelytagadó alkatonával,
Akik mind otthon hagyták a családot
S véresre sírják az oltárkövet.
Ugye, csak ti láttatok, istenek,
Ugye, Trója véletlenül se látott?
A versek a Bárka 2020/1-es számában jelentek meg, az első a szerző kézírásában is.
