Balázs Imre József

Vendégmunkás

Korax egy álhírportálnál dolgozott. Még nem volt teljesen beüzemelve a dolog, de jók voltak a kilátások. Szimpla üzleti konstrukció: a hírportál mellé, amelyik híreket reciklált a világ minden sarkából, képekkel és lead-ekkel, ahogy kell, jól jött valami plusz. Saját, igazi híreket előállítani túl költséges lett volna, a nézettséget viszont növelni kellett. Így indult be az álhírportál, amelyik az álhíreket úgy álcázta igazinak, hogy sűrűn linkelte be a normál hírportál híreit. Valódi híreknél lényegesen olcsóbb volt napi egy-két fiktív anyagot előállítani. Ketten dolgoztak az álhír-részlegen: a napi penzum egy sztori volt, képekkel felturbózva. Váltották egymást: egyik nap Korax, másik nap Leon írta meg a történetet. Egyéb feladatuk is volt persze: a hírcsatornák automatikusan csordogáló anyagaiból kihalászni néhány érdekesebbet. Azokat egyformán használni lehetett a hírportálon és az álhírportálon is.

Az eligazítón a főnök nem sokat beszélt mellé: - Nem érdekel, mit írtok, a lényeg, hogy minél többen kattintsanak ránk. Tudjátok, ki az a három ember, akiről nem kell nekünk negatív hír, a többi rátok van bízva. Ja, és ha az álhíreitekből bekerül valamelyik a normál sajtóba, bónuszt kaptok.

Korax jól tudott együttdolgozni Leonnal, igyekeztek mindent átbeszélni, ellenőrizni egymás dolgait. Volt is néhány sikerük - a zentai hajóskapitány lottónyereményét meg az irodalompszichológust, aki homoszexuális beavatási regényként értelmezte a Tüskevárt, simán beszopta a sajtó. Következő hónap közepén jött is a bónusz a bankkártyára.

De Korax érezte, hogy valami nagyobb dobás kellene. Kezdtek önismétlővé válni a híreik, ez a sztár ezt csinálta, ilyen és ilyen koncert lesz a városban, kimutatták, hogy ez és ez az élelmiszer afrodiziákumként is működik, satöbbi satöbbi.

Inspirációért Korax külvárosi sétákra indult, ahogy ezt írói életrajzokban olvasta még régebben. Néha be-beült egy lakónegyedi pléhbódé mellé, ahol olcsó italt mértek, viaszosvászon asztaloknál. Valami olyanra vadászott, amit ő is szívesen elhitt volna.

Magas bozótsövény mögött ült egyik délután. Pléhbódé, viaszosvászon, egyik asztalnál valami melósok - hol a kormányt szidták, hol valami nőről sztoriztak, nagyokat röhögve. Egy sarokasztalnál egyedül ült egy harmincas fiatalember, vodkákat rendelt egymás után, és csak nézett maga elé. Korax a közelében ült le a sörével, eleinte a mobiltelefonja gombjait nyomogatta, miközben a sörét itta. A második sörnél engedélyt kért a sráctól, hogy átüljön hozzá. A srác román nevet mondott, lassan kiderült, hogy éveket volt kinn Amerikában.

Korax jól tudta beszéltetni az embereket anélkül, hogy bármi trükköset csinált volna. Fél óra múlva már folyt a szöveg a fiatalemberből.

- A hackerek iránti kereslet egészen szép volt az utóbbi időben. Mindenki kíváncsi rá, meddig lehet elmenni az adatlopásban, persze azzal az ürüggyel, hogy a saját cuccokat védik. Valójában arra megy ki a játék, hogy minél több adat legyen minél kevesebb helyen. Felhasználónevekben, jelszavakban utaztam, ez volt a megbízás. Egy olyan felületet kellett kitalálni, amelyik gyorsan népszerű lesz, s amelyiknek a felhasználóneve, jelszava aztán minden más netes viselkedést meghatározhat: ugyanazzal léphetek be a levelezőprogramomba, a regisztrálást kérő adatbázisokba, mindenhová. Amúgy se tudsz megjegyezni két-három jelszónál többet, ha meg többet használsz, fel kell írnod őket valahová. Egy olyan felületet találtam ki, ahol egyben volt a közösségi portál, e-mail, chat, fényképfeltöltés, fájlmegosztás, blog, képfeldolgozás, szövegszerkesztés, minden, ami kell.

- Ez ismerősen hangzik...

- Neked is? Másoknak is megtetszett az ötlet, nyilván. Most tele van vele a sajtó, meg film is lett belőle. Csak az egésznek az alapját teszik máshová, mint ahol valójában van.

- S hogy iktattak ki téged?

- Könnyű dolguk volt. Egy romániai alkalmi munkás nem sokat számít. A gyenge pontokat ismerem azért, azzal számolhattak volna...

Egyre összefüggéstelenebb és lassúbb lett a srác beszéde. Korax egy mobilszámmal és egy mailcímmel indult haza. - Ezt még használni fogom - gondolta, de nem döntött egyelőre, hogy az álhírportálra készítsen anyagot belőle, vagy a normál hírportálon megérne a dolog egy rendes hacker-oknyomozó riportot. - Nézettség mindenképp lenne - gondolta.

Másnap hívni próbálta a megadott számot. - A szám nincs használatban - mondta egy géphang. Nem nagyon csodálkozott rajta, hogy a mailüzenetre is a Mailer Daemon válaszol. A pléhkocsmába benézett még kétszer-háromszor, aztán rá is kérdezett a dologra: a srácot korábban gyakran látták ott, de azóta nem bukkant fel. Korax sokáig gondolkodott, hogy legyen-e anyag vagy sem. Aztán inkább beült a moziba, hogy álnéven írjon némi kis honorért egy filmkritikát a kedvenc filmes portáljának.