Tárca

 

 

 

 

Balázs Imre József


Vendégmunkás



Korax egy álhírportálnál dolgozott. Még nem volt teljesen beüzemelve a dolog, de jók voltak a kilátások. Szimpla üzleti konstrukció: a hírportál mellé, amelyik híreket reciklált a világ minden sarkából, képekkel és lead-ekkel, ahogy kell, jól jött valami plusz. Saját, igazi híreket előállítani túl költséges lett volna, a nézettséget viszont növelni kellett. Így indult be az álhírportál, amelyik az álhíreket úgy álcázta igazinak, hogy sűrűn linkelte be a normál hírportál híreit. Valódi híreknél lényegesen olcsóbb volt napi egy-két fiktív anyagot előállítani. Ketten dolgoztak az álhír-részlegen: a napi penzum egy sztori volt, képekkel felturbózva. Váltották egymást: egyik nap Korax, másik nap Leon írta meg a történetet. Egyéb feladatuk is volt persze: a hírcsatornák automatikusan csordogáló anyagaiból kihalászni néhány érdekesebbet. Azokat egyformán használni lehetett a hírportálon és az álhírportálon is.

Az eligazítón a főnök nem sokat beszélt mellé: - Nem érdekel, mit írtok, a lényeg, hogy minél többen kattintsanak ránk. Tudjátok, ki az a három ember, akiről nem kell nekünk negatív hír, a többi rátok van bízva. Ja, és ha az álhíreitekből bekerül valamelyik a normál sajtóba, bónuszt kaptok.

Korax jól tudott együttdolgozni Leonnal, igyekeztek mindent átbeszélni, ellenőrizni egymás dolgait. Volt is néhány sikerük - a zentai hajóskapitány lottónyereményét meg az irodalompszichológust, aki homoszexuális beavatási regényként értelmezte a Tüskevárt, simán beszopta a sajtó. Következő hónap közepén jött is a bónusz a bankkártyára.

De Korax érezte, hogy valami nagyobb dobás kellene. Kezdtek önismétlővé válni a híreik, ez a sztár ezt csinálta, ilyen és ilyen koncert lesz a városban, kimutatták, hogy ez és ez az élelmiszer afrodiziákumként is működik, satöbbi satöbbi.

Inspirációért Korax külvárosi sétákra indult, ahogy ezt írói életrajzokban olvasta még régebben. Néha be-beült egy lakónegyedi pléhbódé mellé, ahol olcsó italt mértek, viaszosvászon asztaloknál. Valami olyanra vadászott, amit ő is szívesen elhitt volna.

Magas bozótsövény mögött ült egyik délután. Pléhbódé, viaszosvászon, egyik asztalnál valami melósok - hol a kormányt szidták, hol valami nőről sztoriztak, nagyokat röhögve. Egy sarokasztalnál egyedül ült egy harmincas fiatalember, vodkákat rendelt egymás után, és csak nézett maga elé. Korax a közelében ült le a sörével, eleinte a mobiltelefonja gombjait nyomogatta, miközben a sörét itta. A második sörnél engedélyt kért a sráctól, hogy átüljön hozzá. A srác román nevet mondott, lassan kiderült, hogy éveket volt kinn Amerikában.

Korax jól tudta beszéltetni az embereket anélkül, hogy bármi trükköset csinált volna. Fél óra múlva már folyt a szöveg a fiatalemberből.

- A hackerek iránti kereslet egészen szép volt az utóbbi időben. Mindenki kíváncsi rá, meddig lehet elmenni az adatlopásban, persze azzal az ürüggyel, hogy a saját cuccokat védik. Valójában arra megy ki a játék, hogy minél több adat legyen minél kevesebb helyen. Felhasználónevekben, jelszavakban utaztam, ez volt a megbízás. Egy olyan felületet kellett kitalálni, amelyik gyorsan népszerű lesz, s amelyiknek a felhasználóneve, jelszava aztán minden más netes viselkedést meghatározhat: ugyanazzal léphetek be a levelezőprogramomba, a regisztrálást kérő adatbázisokba, mindenhová. Amúgy se tudsz megjegyezni két-három jelszónál többet, ha meg többet használsz, fel kell írnod őket valahová. Egy olyan felületet találtam ki, ahol egyben volt a közösségi portál, e-mail, chat, fényképfeltöltés, fájlmegosztás, blog, képfeldolgozás, szövegszerkesztés, minden, ami kell.

- Ez ismerősen hangzik...

- Neked is? Másoknak is megtetszett az ötlet, nyilván. Most tele van vele a sajtó, meg film is lett belőle. Csak az egésznek az alapját teszik máshová, mint ahol valójában van.

- S hogy iktattak ki téged?

- Könnyű dolguk volt. Egy romániai alkalmi munkás nem sokat számít. A gyenge pontokat ismerem azért, azzal számolhattak volna...

Egyre összefüggéstelenebb és lassúbb lett a srác beszéde. Korax egy mobilszámmal és egy mailcímmel indult haza. - Ezt még használni fogom - gondolta, de nem döntött egyelőre, hogy az álhírportálra készítsen anyagot belőle, vagy a normál hírportálon megérne a dolog egy rendes hacker-oknyomozó riportot. - Nézettség mindenképp lenne - gondolta.

Másnap hívni próbálta a megadott számot. - A szám nincs használatban - mondta egy géphang. Nem nagyon csodálkozott rajta, hogy a mailüzenetre is a Mailer Daemon válaszol. A pléhkocsmába benézett még kétszer-háromszor, aztán rá is kérdezett a dologra: a srácot korábban gyakran látták ott, de azóta nem bukkant fel. Korax sokáig gondolkodott, hogy legyen-e anyag vagy sem. Aztán inkább beült a moziba, hogy álnéven írjon némi kis honorért egy filmkritikát a kedvenc filmes portáljának.


 


 

 

 

2011. február 14.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások (1)
2011. február 14. 16:39
Keszthelyi György
Tömör, sallangmentes, olvastatja magát. Tetszik.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA