Színházi programok

 

 

 

kortrs_drmafesztivl_copy

 

 

 

Varga Anikó


Kiáll és beszélni kezd



Tízedik alkalommal került megrendezésre a Kortárs Drámafesztivál, amely idén a dokumentarista színházat és dramaturgiát állította a középpontba: művészeti eseményként és a műfajról való diszkurzív beszédként egyaránt, hiszen a szervezők egy orosz és egy román produkció mellett kétnapos konferenciát szenteltek a témának. A teljes fesztiválprogram, amely túlmutat a dokumentarista színház témáján, több sávba rendezve kínálta az előadásokat. A nemzetközi program részeként került sor a KV Társulat és a Thália Színház közös produkciójának bemutatójára: Elżbieta Chowaniec kortárs lengyel drámaíró Gardénia című darabját Pelsőczy Réka rendezte meg. A nemzetközi program meghívottjaként láthattuk az orosz Teatr.doc társulat Egy óra tizennyolc perc című előadását, és Alina Şerban román színésznő performanszát (Felelősségem tudatában kijelentem). A fesztivál magyar programja - amelybe a múlt évad legjobb előadásai is bekerültek - változatos: stúdióelőadást és nagyszínházi produkciót, a felolvasószínház és kész előadás közötti állapotban leledző munkabemutatót, kőszínházi és független társulatok előadásait egyarán magába foglalt. Emellett felolvasószínházi programok, könyvbemutatók, beszélgetések, ajánlott színházi előadások gazdagították a kínálatot.


A Kortárs Drámafesztivál célja, hogy olyan platformot teremtsen, amelyen a magyar színház legjobb előadásai, alkotói és műhelyei reprezentatív módon jelenhetnek meg mind a hazai, mind pedig a külföldi nézők számára. A nemzetközi kontextus kiemelten fontos a szervezők számára: a fesztivál Visitors'Programme-ként elnevezett projektje arra szolgál, hogy a meghívott külföldi szakemberek (fesztiváligazgatók, színházvezetők, dramaturgok, kritikusok, kutatók) népszerűsítsék a magyar színházat, és elősegítsék az előadások további külföldi promócióját, azaz esélyt teremtsenek azok meghívására vagy koprodukciós lehetőségekre. Az ilyen szempontok mentén kialakított szemleprogram, amelyben a múlt évad legjobb előadásai és újonnan bemutatott előadások egyarán megjelennek, azonban a fesztivál címéhez is igazodik: a megtekinthető színházi alkotások kiindulópontjai kortárs drámák és dramatikus szövegek, illetve klasszikus szövegek invenciózus átdolgozásai.


Egységes értelmezői keretet, amely a fesztivál egészét légmentesen átfogná és leírhatóvá tenné, természetesen nehéz megalkotni, ennek éppen a - téma, színházi nyelv, retorika tekintetében - különböző előadások állnak ellen. Ám a nézés folyamán többféle módon is dialogikus helyzetbe kerülnek egymással az előadások, arra fókuszálva a figyelmünket, hogy mi foglalkoztatja a kortárs színházat. S úgy tűnik, mindenekelőtt a seb(zettség) - akár magánéleti, akár nemzedéki, akár nemzeti szinten felmutatott - problémája. A kortárs színház szenvedélyesen érteni akarja a jelent és ehhez szenvedélyes múltkutatásba kezd, legyen az családi vagy történelmi múlt - nem mintha a kettő elválna egymástól, legfennebb időnként előtérbe-háttérbe kerül az egyik vagy másik.

 

gardnia_copy
Gardénia (fotó: Kállai-Tóth Anett)


A KV Társulat Gardénia című előadásában négy generáción keresztül követhetjük a női sorsok alakulását. Az előadás a koncert stilizált formáját használja az élettörténetek megjelenítésére: Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsa, Bartsch Kata, Spiegl Anna egymás után lépnek színpadra, hogy egymástól vegyék át a szót, és elmeséljék saját történetüket. De nem csak a szót veszik át, hanem a sérelmek, szenvedések alaposan megtömött pakkját is. A történetek mintázatba rendeződnek: ha az anya alkoholista lesz, mert az apa elhagyta őket, úgy a lánya egy dolgos, a saját lányának mindent biztosítani akaró szülő, aki agyonuralja a kislányt. A kislány fellázad, családalapításba, szülésbe, alkoholba menekül - ebből a körből próbál kilépni a negyedik nő, a dédunoka; az előadás nyitva hagyja a kérdést, hogy sikerül-e neki megtörni a rossz családi játszmák sorát. A Scherer Péter által rendezett A gyáva című előadás, amely kábítószer-függő emberek személyes dokumentumai alapján készült, szintén a hiba gyökerét kutatja: hol, miért siklik ki az emberi sors. Más előadások történelmi eseményeket - vagy inkább történelmi korok bonyolult viszonyrendszerét - viszik színre, mint a Závada Pál írta Magyar ünnep. Alföldi Róbert rendezése nagyszabású tablóban foglalja össze a második bécsi döntéstől a második világháború utáni időkig terjedő zűrzavaros kort, amelyben a történelmi események dinamikája egy viszonylag szűk - egymással baráti, szeretői, családi, ismerősi viszonyban álló  emberi - közösség keresztmetszetén keresztül mutatkozik meg. A Mohácsi testvérek katarktikus Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik a semmiségbe című opusza költői odüsszeia, amely bár a történet szerint a második világháború utáni időkből indul, mégis egy mesébe írva fogja át a századot. Mint minden odüsszeia, ez is a haza (otthon) képzelt és vágyott origója köré szerveződik, amely a színpadon a hiánya által van jelen: a lágerekből gulágokra tartó kényszerű „kalandozásokból" holtan és élőn hazatérő emberek soha nem a béke szigetére érkeznek, holott annak kéne látniuk a félig lerombolt falusi zsinagógát, vagy az orosz megszállást követően kialakított szocialista-kommunista paradicsomot, amelyet a rendező nagyon találóan egy lepusztult vasútállomás díszletébe helyez.


Pintér Béla Társulata szintén történelmi időutazásra invitál, az 1848-as forradalomba, annak is a végére, a schwechati csatába, amelyet a Petőfi Sándor igazgatta Nemzeti Élőkép Vibránc (korábban Kaiser TV) közvetít élőben. A Kaiser TV szatirikus előadás, az időutazás valódi célállomása a mi jelenünk: a médialeépítések, a hatalomátvételt követő teljes garnitúracsere, a nemzetiesség fogalmának kurzus-fogalommá való átalakítása következetesen van beleszőve a cselekménybe. A HOPPart Társulat Korijolánusza szintén a közéletünkre vonatkozó szatirikus reflexió, és ehhez hasonlóan a Szikszai Rémusz által rendezett Caligula helytartója is a hatalmi gépezet működését vizsgálja.

 

felelssgem_copy
Felelősségem tudatában kijelentem (fotó: Vlad Petri)


A két külföldi előadás alapján a dokumentarista színházi dramaturgia legfontosabb színházi elemének a beszéd tűnik, s ennek színházi pozícionálása eltérő jelentéseket alkot. A Teatr.doc társulat Szergej Magnyickij jogász halálának körülményeit igyekszik rekonstruálni. Magnyickij, akit az orosz igazságszolgáltatás egy éven keresztül tartott börtönben vádemelés nélkül, megbetegedett és végül belehalt a lelki és fizikai tortúrába. A társulat a kihallgatás helyzetében szólaltatja meg a Magnyickij haláláért közvetlenül felelős embereket: nyomozót, bírót, orvost, mentőst - a sokféle szempontból a nézőnek kell összeraknia a lassú haldoklás forgatókönyvét. Alina Şerban nem valaki más, hanem saját élettörténetét teatralizálja. Şerban performansza az etnikai identitás comig outjaként hat: a naplóbejegyzések és narratív kommentárok során a perspektívátlan szegénységből kitörő cigány kislány életét követhetjük végig. Şerban tárgyszerűen, mégis sok humorral beszél arról, mit jelent cigánynak lenni, miközben az élettörténet mozzanataiból az a (lelki) folyamat válik láthatóvá előttünk, ahogyan a rejteni való világból kilépő lány színpadra áll, és beszélni kezd. Nem csak magáról, nem csak rólunk, hanem jól felfogott közös érdekünkben.

 


 

2011. december 08.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA