Színházi programok

 

 

 

szutyok
Szalontay Tünde és Friedenthal Zoltán Pintér Béla Szutyok című előadásában



Kelemen Orsolya

Kortárs, dráma, fesztivál

Néhány nappal ezelőtt ért véget a Kortárs Drámafesztivál. Elszánt szervezők, színes program, külföldi vendégek, teltházas előadások, még ha sovány büdzséből is. Gyűlölet, előítéletek és sztereotípiák színpadon innen és túl.

A fesztivál szervezői valószínűleg nem számítottak arra, hogy az idei, immár kilencedik alkalommal megrendezett programsorozat bizonyos politikai események miatt túllép eddig megszokott keretein.  És részvételi szándékuk megerősítésekor a külföldi meghívott vendégek sem sejthették, hogy a nálunk töltött egy hét alatt a hazai kortárs színházat nem csupán szakmai oldalról, hanem ennél jóval összetettebb kontextusban is lesz módjuk megismerni. A fesztivál közepén zajlott ugyanis szélsőséges parlamenti pártunk Nemzeti Színházhoz szervezett, a színház igazgatójának leváltását követelő tüntetése, és az ezzel párhuzamos megmozdulás, a színházi szakma legjelentősebb képviselőinek jelenlétében. A színházi szakma nem csupán a jelenlegi igazgató szakmai tevékenységéhez kapcsolódó szimpátiáját szerette volna kifejezni, hanem ezúton kívánt protestálni a kormány közelmúltban meghozott illetve tervezett, a színházak művészi színvonalát és szabadságát veszélyeztető döntései ellen.

A fesztivál - szakmai válogatók javaslatai alapján összeállított - hazai programjában szerepelt a Nemzeti Színház produkciója, az Örkény Színház egyik előadása, látható volt két vidéki, egy nyíregyházi és egy kaposvári produkció, egy ifjúsági- és a különösen veszélyeztetett VI-os kategóriába tartozó előadás is. E produkciók (az adott válogatási szempontok alapján) az elmúlt színházi évad legjobbjainak tekinthetőek, így a külföldi meghívott vendégek is szembesülhettek azzal, hogy - egy-egy előadás tetszési indexétől függetlenül - a hazai kortárs színház helyzete valóban drámai. Lehet, hogy ilyen előadások a következő évadban nem is jöhetnek majd létre.

A fesztiválon a hazai előadások mellett szerepelnek egy meghívott ország előadásai, és immár hagyománynak tekinthető a felolvasószínházi program, ahol most a lengyel drámáké volt a főszerep. Az előadásokat szakmai beszélgetések, workshopok, különféle kísérőprogramok egészítik ki, és a Visitors' Programme vendégei számos plusz információhoz juthatnak a magyar színházról: megnézhetnek ajánlott, a showcase-programban nem szereplő előadásokat, találkozhatnak és beszélgethetnek az előadások alkotóival. A szervezők fantáziájának és szándékainak komoly határt szabnak az anyagiak, büdzsé függvénye, hogy milyen előadásokat tudnak meghívni, és előfordul, hogy pénzügyi okok miatt kell lemondaniuk egy-egy tervezett programról: idén elmaradt egy dramaturgoknak tervezett workshop. Ugyanakkor az anyagi tényezők csak részben jelenthetnek mentséget arra, hogy a fesztivál honlapján a magunkról oldalon és egy másik menüpontban 2009-es programok és információk szerepelnek.

Isten-hozott-a-semmiben
Az Isten hozott a semmiben című road-movie

 

A Kortárs Drámafesztivál eredeti szándékai szerint a kortárs drámaírás eredményeinek áttekintését tűzte ki célul. Egy-egy évadban azonban nem került színpadra annyi kortárs dráma, hogy egy ilyen fesztivál életképes legyen, így az évek során sokat változott a fesztiválszervezők stratégiája, lépésről lépésre rukkoltak elő újdonságokkal, míg kialakult a most is működő, beváltnak tekinthető programstruktúra. A változékonyság és folyamatos megújulás képessége egy ilyen fesztiválnak alapvető jellemzője, hiszen nehezen választhatná nevéül a kortárs fogalmát egy korábbi színházi struktúrákhoz és elképzelésekhez mereven ragaszkodó programsorozat. A Kortárs Drámafesztivál megnevezés - legyen bármilyen jól ismert és bejártott márkanév - nem fedi pontosan a fesztiválprogramot, hiszen a műfaj hagyományos értelmében vett drámával nem találkozhattunk, legfeljebb a kísérőprogramban szereplő, kortárs lengyel és hazai drámákból válogató kötetek könyvbemutatóján. A kortárs jelző pedig elsősorban a színpadi megvalósításra, az új vagy szokatlan alkotói módszerekkel létrejövő előadásokra értendő, és nem magukra a drámákra vonatkozik, hiszen kortársnak Ödön von Horváth vagy Thornton Wilder csak némi túlzással tekinthető. A vendégország-program fókuszában idén az USA szerepelt, bemutatkozott New York egyik produkciós műhelye, a kísérletező jellegű, színházi konvenciókat félresöprő Performance Space 122, és csupa színházi műfajhatárokat feszegető előadást láthattunk. Projektorok és képkeretek segítségével háromdimenzióssá váló film-performanszot vagy videó-installációt Szent Johannáról, és egy nyugtalanító, ugyancsak filmes eszközökkel működő road movie-t elveszettségről és útkeresésről. Az amerikai program kakukktojása Reggie Watts, a new yorki zenész-komikus volt besorolhatatlan műfajú előadásával: beatboxos-zenés stand-up comedy, koncert és színház, egyszemélyes talkshow. A hazai programban a nézők a színészekkel testközelben nyomozhattak Oidipusz királlyal a gyilkos után; vásári hangulatban szórakozhattak a válság miatt (és anélkül is) problematikussá váló kapcsolatokon a Kasimir és Karoline kukucskáló-színházában; elmerenghettek báb-tinédzserek kisiklott életein; szembesülhettek azzal, mi történhet az Európai Unió három részre szakadása után a nyíregyházi hátköznapok sivárságában; vagy épp hatalmi szituációk működését tanulmányozhatták egy swinger klub kulisszái mögött.

A fesztivál legizgalmasabb előadásai az említett társadalmi-politikai szituáció metaszintjeit teremtették meg a színpadon, furcsa párhuzamot létrehozva a valósággal, a színpadon kívüli eseményekkel. Több előadás központi témája volt az előítéletesség, az idegengyűlölet, a másságról való gondolkodás, így egy-egy amerikai és hazai előadás különös párbeszédbe kerülhetett egymással. A Pintér Béla Társulat produkciója, a külföldi vendégek nagy elismerését kiváltó Szutyok című előadás egy gyerekeket örökbefogadó falusi házaspár története, mely az örökbefogadott lányok sorsán keresztül (az egyik viselkedészavaros, a másik cigány) - amolyan pintérbélásan, szociografikus érzékenységgel, népies énekbeszéddel és közhelyekből építkező poénokkal - karikírozza előítéleteink működését, fájdalmas aktualitással állítva középpontba az értékrendszerek viszonylagosságát. Ugyancsak a nézők bőrszínhez és származáshoz kapcsolódó előítéleteit provokálja Young Jean Lee társulatának A szállítmány című produkciója. Az igazi csattanó a három részes előadás utolsó részében hangzik el: a tévésorozatok játékstílusában előadott jelenetben egy születésnapi partit láthatunk, ahol a harminc éves ünnepelt összes frusztrációját az ugyancsak problémás magánéletű vendégeire igyekszik áthárítani. A kínos és kellemetlen ünneplés társasjátékkal zárul: ekkor derül ki, hogy a fekete színészek fehéreket alakítottak. Egy fekete nem örült volna egy ilyen (feketéket ócsároló) játéknak. És a lényeg - mely relativizálja az addig látottakat - az utolsó elhangzott mondat: attól függ, hogy milyen az a fekete. Más aspektusból, vásári játékok stílusában, groteszk humorral mesél az előítéletek és a személyiség alakulásáról a Nemzeti Színház Mein Kampf című előadása. A Harcom Hitlere szerencsétlen és komplexusos, művészi ambíciókkal rendelkező figura, aki az őt felkaroló zsidó könyvárus, Schlomo Mintz végtelen szeretetétől és törődésétől válik még inkább problematikus személyiséggé.

A szervezőknek talán már vannak ötletei arra, hogy milyen újdonságokkal szeretnének következő évben bemutatkozni. Biztosan átgondolják majd, hogy pontosan kiknek szánják a rendezvényt, kiket látnának szívesen a meghívott vendégek között, és hogy pontosan milyen céllal kezdik szervezni a következő fesztivált. Csak az a kérdés, hogy lesz-e még egyáltalán kortárs színház, ahonnan minőségi előadásokat lehet válogatni.



Főoldal

 

 

 

 

 

2010. december 09.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA