Versek

 

 Po__s_Zolt__n.JPG

 

Poós Zoltán

 

Hajtásról hajtásra

 

Ha kiveszed a koporsó utolsó szögét,
kulcsként működik majd, ami minden
ajtót kinyit
– mondta álmodban az őrült nő,
aki mumifikálódott csecsemőjét ölelgette.

Mindenen sárga árnyalat, mint az esküvőre
vett sárga ponyva, ami harminc éve
porosodik az üres disznóólban.
Sosem csomagolták ki.

Mint egy hatalmas méretű levél, amire
egy teljes életet írtak. Kockáról kockára,
hajtásról hajtásra. Legyek laknak itt,
szárnyaik, mint a színes templomablakok.

Már tíz éve nincsenek disznók.
Senki sem tart már állatot az utcában.
Nincsenek disznótorok, egyre több
az üres ház. Nincsenek fák, nagyravágyó
ágakkal, csak mindörökre elrontott dolgok,

amik olyan természetességgel türemkednek
elő az egykor büszke házban, ahogy
a föld púposodik föl a csatornázás után,
az ágyások mellett. Mint egy tömegsír.

 

Megjelent a Bárka 2025/1-es számában. 


Főoldal

2025. február 26.
Barnás Ferenc tárcáiKovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Szakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Petres Kincső: Égetett szienaGulyás Gábor: Kereszteződések
Egressy Zoltán: A remeteVasas Tamás: fotók erdőjárásrólHodossy Gyula: Még tartFarkas Wellmann Éva: Illesztések
Zalán Tibor: Papírváros 5 – betegen-szilánkBalássy Fanni: Tebenned hittemKiss Ottó: Fekete kapu, rozsdás szögCsabai László: Ráadás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg