Vörös Viktória
Fészeknyi áldás
Egy kertet gondolok
a minden partjain
hol ásót forgat apám
anyám gereblyéz
Egymásba öltött mozdulatok
mint lánchímzés szemei
rendben ahogy sorakoznak
ágyást bontanak a jövőre sarjadóknak
Ilyen kezek adtak
nekem reggeli ízt a márványszínű tejhez
sárcipőt húztak
a megöröklött lakkcipőre
sapka, sál védelmére bízták
tél ostromolta gyerekarcomat
Nem tudtam fázást
éltem boldog otthont
betegen a legszebb mesekönyvet
anyám hangjára
aranykulcsocska nyitotta
apám fürgén futva tanított
repülni két keréken
Nem volt idill
mert fájt hiányuk
ha elmentek akár csak közelre
félelmeimet nevelte
a távol érthetetlen fogalma
Mi a közel
és mi a távol
Nem értem azóta sem
mikor megrezdül bennem
az első elszakadás
Théra-vulkánja
Három élet adatott kezembe
és háromszoros szép félelem
hogy kire bízhatom
ki ruházza majd
melegem után magzatom
Pólya voltam
lettem bújás menedéke
nem kevesebb
mint nap
világló közép
de hold is lettem
szorongás hidege
hogy mit vehet el
egy alvó éjszaka
Aggódás ölt volna
ha nem tanít meg tiszta szó
letenni önzésem és
beölteni magam mint láncszem a létbe
Folyam részévé válni
úszni az őselemben
vagy vándormadárként
kitelelni zord időt
szavak szikrázó partján
lenni fészeknyi áldás
Damaszkusz
Caravaggio megidézése
Lábad alá tévelyeg az út
szelheti folyó
szegheti híd
Lópatától napvörös sörényig tárul a térség
minden ott lobog
A hit
kétely
tagadás
a fáklya árnyai csak
hogy értsd a fényt
bírd elviselni sugarát
egy nagyobb igazság érkezése
mi vakságra örök látást hoz
és egy új talány erdejét
mi maga a bizonyosság a létezésre
Az ujjak ágboga
belső napkorong küllője
hűség a kereséshez
egyetlen válasz
az angyali kérdésre
Quæ quærite?
Homlokon kezem
Hommage à Camille Claudel
Vezet hozzád még út
Tejúttal teljes éjeken
vésőt és kalapácsot elejt
gyönge sarjadó-ág kezem
Egymásba hajlik
test és kéz
öröklétünk íves temploma
lecsorog márványról a méz
és bevégeztetik a forma diadala
Térbe öleli egymást
ami lélekről álmodott
tenyerét az égre emeli
ki eddig mantrát mormogott
Botorkáló reggelen
kulcsot újból nem talál
rabságom gyötrelmét leoldani
a kéz az ujj a test a száj
Megjelent a Bárka 2022/5-ös számában.
