Versek

 

 7._Szauer___goston.JPG

 

Szauer Ágoston

 

Expedíció

Mert eggyel több irány van itt,
mint kínálnák a műszerek,
és nincs se nap, se csillagok,
az idő avarrá pereg.

Bolyongva indulunk haza.
Öszvér nélkül vágunk neki.
A szél fehérlő halraja
holt fák törzsét kerülgeti.

 

Valami

Valami folyton még vagy már van
a kisszekundok hangközében,
a kicsiny résben ott, középen,
szavak megnyúló árnyékában,

csak félig földön, félig égen,
a kőben, félig kész szoborban
– mindegy –, vízben, ecetben, borban.

 

Feketén

A sötétség már szétfolyt, nem siet,
csak sűrűsül, mint csészében a zacc.
Így minden fény reménytelen sziget,
körébe bújsz, de egymagad maradsz.

 

Határ

Emberi idő szerint most megdől
és valahol partot ér a csónak.
Míg itthon a hiányzó tömegtől
más visszhangjuk van a folyosóknak.

Boltív, az ablakok szenvtelen kékje.
A vízipálmák ugyanúgy állnak.
Mégis, mintha most lett volna vége
a megfáradt későreneszánsznak.

 

Post scriptum

Még ünnepélyesen kivár,
s a végső szemcse elpereg.
És nem téveszt meg semmi már,
lelepleződnek mindenek.

 

Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.


Főoldal

2022. szeptember 28.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png