Emlékezős

Nem feledni a rézsút fényeket,
Igazunk helyett védni lényeget,
Nem feledni, hogy ovis katonák
Hogy masíroznak a színpadon át,
Nem feledni a paprikafüzért,
Nem feledni, mikor zár a közért,
Sem hogy a közért már régen bezárt,
Szupermarketnek hívják a bazárt.
Nem feledni a menetrendeket,
S hogy ne hozz borsot, van még rengeteg,
Nem feledni a sok feleslegest,
Jól megfújni kanálban a levest,
Nem feledni ködöt, amely befal,
Eltűnik minden, bokor, fű, fa, fal,
Nem feledni, hogyan sír kisbaba,
Meg hogy milyen a malter friss szaga,
Nem feledni fontos dátumokat,
Húzóra ivott vodkát, rumokat,
Nem feledni könnyen feledhetőt,
Nem feledni beszívni levegőt,
Nem feledni a görög betűket,
Nem átkozni a mocskos tetűket,
Nem feledni elrejtett kincseket,
Sem azokat, kik ma már nincsenek,
A vad kánikulát, a fényesőt,
Bár nem vagyunk most már leégve, sőt,
Nem feledni lyukas kipufogót,
Hová tettük a kombinált fogót,
Nem feledni osztálytársunk nevét,
Nem hánytorgatni, ellenünk ha vét,
Nem feledni venni szagos radírt,
Átbeszélni kollégákkal a dealt,
Nem feledni régi memoritert,
Nem írni ki az agyadra: betelt,
Nem feledni, hogy lezárjuk a gázt,
Megjátszani mandzsettából az ászt,
Nem feledni nyári bográcsozást,
Hogy egy csörtétől felrobbant a pást,
Nem feledni, amiért érdemes,
Bár startpisztoly dördült, s ez végleges.

A mosogatás vetületei

A csap áttetsző vérét hullatja,
mint csatában elesett hős,
elveszti nedvességtartalma jó részét,
kezemet és az edényeket elönti
a víz, a víz, a víz,
ugyan mit kezdjek a szűnni nem akaró
áradással, kontrollvesztett,
képlékeny térkitöltéssel, mondd?

A mosószer gyöngyöző nevetése
betölt mindent,
buborékokkal ékes láncolatként
gurgulázik ezerfelé, nem fér a bőrébe,
mely nincs is neki, ilyen egy féktelen legény
vagy leány, már ha a nemnek
lenne jelentősége az ő esetében.

Ha csak a kezem mozgását
modellezzük vektorokkal,
akkor körkörös nyilak,
oda-vissza sikló egyenesek,
fel-le matatok a tepsi átlói mentén,
nyiszatolások, csiszatolások
absztrakt ábrái, görbületei, cakkjai.

Ha csak a csontjaimat nézem
röntgenfelvételen munka közben,
tejfehéren fénylő legyezőkként
kavarognak az ujjaim,
egybefonódnak, összegabalyodnak,
kecses balett, különösen rejtélyes
hókuszpókusz, ha az edények
formáit nem mutatja az átvilágítás.

Hangpanelként vízcsobogás szőnyegszerű
szövetén prüszkölő szivacs
tompa ritmikája, poharak öble buggyan,
csilingelnek evőeszközök,
cserépcsörömpölés, tányérgong,
pohárharang, bonduló fémedények,
cintányér-fedők cirkuszi hangeffektjei,
vajon ki áll a porondon?

Ha ebből a sokféle lenyomatból
kellene rekonstruálni
ma déli menünket,
igencsak bajban lenne
a mégoly felkészült régész.

Megjelent a Bárka 2022/3-as számában.

Főoldal

2022. július 14.

Vissza