Juhász Róbert
Zenekari árok
A tűz hangszer. Egy több méter magas máglya
zenekar. Vastag rönkök oldalt méterbe
vágva, precíz rakatokban, s erdei
köbméterben mért olvadó jégmadarak.
Csak a túl vékony ágak a martalékok.
A lángok tolakodnak, mint a hegedű
élő játéka. Egy hegyi juhar lobog.
Lehetett volna belőle violin is.
Lassan izzó, megsemmisülő koronák
hőjében remeg a levegő. Hatalom
dönteni, mi égjen most, s mi csak később.
Adni akartam. Mindent. Nem maradt másom,
csak az alufóliába csomagolt Nap.
A parázsra hajítom. Azt kapod tőlem.
Zalai fúrófejek
A domboldalban fáradtan forog
az olajhimba. Alig van már mit
felhozzon mentségül.
Odalent egyre kevesebb bomlástermék
vár arra, hogy felöklendezze a föld
és ereibe zárja a nehézipar.
A tócsák felszínén ma is aranykarikában
rendeződnek a szén-hidrogének, de
a vasárnapok többnyire már húsleves
nélkül szaladnak világgá
a viaszosvásznon.
Az itt rekedt bányászok még feketét
köpködnek, a zuhanytálcában sötétsárgán folyik le
az 1000 milligrammos C-vitamintól
és a kevés folyadéktól a naplemente.
Az iroda vakolata versenyt pereg
a vállalati üdülő homlokzatával.
Győztes nincs, ugyanannak
a homokórának az alján oszlik minden
levált részecske.
A kísértetfalut a feslett lepedők alól már
a lelkek is elhagyták,
csupán az utolsó olajmunkás látja még
néha a vécécsésze belső falán
a zselés illatosítóba képzelt
Balaton formáját és színeit.
Metakommunikáció
Virágbolt szagú az erdő. Megél magától.
Nincs szükség emberre itt. Nem
göndörödik szalag az olló élétől. Keretet
ad a fotoszintézisnek a rengeteg.
Zöld a szemem is. Hajlamosabb vagyok
néhány betegségre, mint akinek nem
ilyen. Színét vesztheti a bőröm. Meg is
fagyhatok nélküled.
Bár megfagyni mindenki ugyanúgy
szokott. Minden a végtagokkal kezdődik.
A hideg, s a távolság is konzervál.
A hüvelyk- és a mutatóujjam közé
ilyenkor befér a legnagyobb fa is.
Olvasnom kellett volna a liget
testbeszédéből. Összekulcsolt ágak
lehunyt szemeid előtt. Nem sok jót
jelentett.
Akkor még elhittem, hogy az igazi
ölelésben két törött cserépdarab
tökéletesen újra egyesül és
a pillanatragasztó kibuggyan
a szorítástól.
Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.
