Szálinger Balázs
Jánosnapon
Harminc kilométer másodpercenként
Most épp visszafelé, egy régi bolygó
Hátán – néhány napja ez a realitás.
Szuperterjesztő domboldal a víz
Túloldalán emberlerakódással, nézd csak,
Ébredezik már a füstök alatt.
A hit még, mint valaminek a nyoma, megvan,
Ezekben az órákban veszi fel
Az istentelen, társadalmi arcát.
Felkelt a nap, és az ezzel járó fele-
Lősséget elutasítók közt egyre-másra
Újabb élethosszok kerülnek kiosztásra.
Kiságon kishajó
A fékeveszett sárm gazdája mégis
Mit tud erről a kompról, ami itt vár
Ringatózva a pócsmegyeri révnél,
Indulás előtt úgy tizenöt perccel?
A lépcsőn ülök, és azt figyelem,
Ahogy lábujjhegyen él a világ,
Mert ott benn, a kishajó padjain
Elnyújtózva alszik a testes révész.
Tíz percet adjatok, ti, odaát!
Idelenn most nyolc óra huszonöt,
És jogot nyert egy káprázatos alvás.
A zöld küllő fojtott hangon kacag.
Nehéz kéztől kapom majd a jegyet,
És álmosan csorog át a kiságon
A kishajó – de mért is kéne mindig
Meg-megélni a nagy folyót magát?