Ilyés Krisztinka
A kritikus két év
A nagykorúvá válás előnye, hogy ismeretséget köthetsz a véreddel.
A nagykorúvá válás hátránya, hogy ismeretséget köthetsz a véreddel.
Nincs akadály, csak kétely van. Én vagyok, és néha te.
Kétéves voltam, mikor elengedted a kezem, és megtanultam járni.
A szapora járás futást eredményez. Az embernek szüksége van rá, ha fél.
S ha félni jobb, mint megijedni, miért nem ülve fél?
Ülni és félni: várni a megismerést.
Kétévente mindig eszembe jutsz. Olyankor sír egy lány.
Sosem kérdeztem meg, hogy miért ül le mellém
pityeregni, mikor kettesben maradnék veled.
Kritikus két év újra
Már nem volt tied a tested,
valaki továbbvitte valaki máséba.
Már nem az enyém a testem,
Viszed tovább.
A lélekről nem beszélhetünk.
Ezelőtt nem volt emlékezet,
nem volt nehéz a megmaradás.
De most átszaladtál a nagyparkon,
füstfelhőket fújtál magad után.
Nem értelek utol,
megbotlottam lépéseid nyomában.
Nincs búcsú, nincs ölelés.
De ha már a Szamos elvisz magával,
megnézem távozásod.
Ceruzát veszek és papírt,
leírlak egy lapra, hogy megmaradj,
mert tudom, hogy két év múlva
a habok sem fogják megemlíteni létezésed.
Színtömbök
De csak zuhantunk.
Éreztem a görcsös kézszorításban,
ahogy egyre jobban félsz.
Ott ülünk egy sziklán,
tudod, olyan sablonszerű, mint a filmekben,
magas, oldalán kis száraz faággal.
Leszáll a köd.
Várom, hogy elkezdődjön:
Sötét fekete ég.
Borzalom. Gyász. Csönd.
De nem. Színesben látom az egészet, rosszul.
Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.