Kukorelly Endre
Ó, alt, öreg, ős, régies
Ásott az apja. Volt egy enyhén elgörbült vasú régi ásójuk. Semmi értelme nem volt az ásásnak, kiforgatta az eprest, új palántákat dugdosott a régi helyére. Mert kiöregszik, mondta (K)-nak. Azért, kisfiam, mert már kiöregedett, látod? (K) nem látta. Mit lásson. Öreg eper? Kifordul mindenféle pajor meg giliszta a földből, és tekeregnek. De miért másznak le oda a kukacok. Feljön, elpirul, lát, lemegy. Visszafúrja magát. Feljön, kiszárad, meghal. Rászárad egy kis homok, elhurcolják a hangyák.
Ha így tartom a lábam, az öreg. Gondolja (K). Ha így megyek, öreges. Így leülni vagy fölállni, főleg fölállni öreges. Az öreg férfi úgy ül, keresztbevetett lábbal, hogy a zokni és a nadrágszár között tíz centi hosszan kilóg a lába. Olyan zoknit vesz föl, ami leharmonikázik a bokájáig. Barna, műszálas, és nem érzed a szagát, de látod, hogy szaglik. Az öregek így ülnek, gondolja (K). Próbál nem odanézni. Miért nem vesz föl hosszúszárú zoknit, miért nem húzgálja le a nadrágja szárát, miért teszi ilyen hülyén keresztbe a lábát. Miért öregedett meg.
Különbség, gondolja (K). Az apja meg a János, jó, de igazából mi a különbség az apja meg például a János között. Vagy Végh Jóska az elsőről. Nyilván a Jóska, ha meglátja (K) apját, köszön. Összefutnak a lépcsőházan, jóestét, mondja, kissé énekelve, nem túl hangosan. dupla é-vel, é-é, a második é kissé fölcsúszik. Fél hanggal. Jóestét, Jóska, hogy van, köszön vissza (K) apja. Satöbbi, de mi ebben a különbség? János a Julcsához jön. Nincs épp itthon a Julcsa. Leül János a konyhában, és meg van elégedve. Itt ülhet (K)-ék konyhájában, mert demokrácia van. Kissé a hokedli szélén ül, de ül. (K) nagyanyja pedig besiet a szobába, itt van megint ez a János, mondja kissé bosszúsan. Mosolyog, bosszankodik. Sebaj, mondja (K) apja. És persze ilyenkor nincs itthon ez a Julcsa, most mit csináljak? Semmit, anyuka, válaszolja (K) apja, és zsebre teszi a cigarettatárcáját. Ahogy benyit a konyhába, János felpattan a hokedliről. Jól van, János, kérdezi (K) apja, és int neki, mire János visszaül. Rágyújt? Köszönöm, mondja János, és kivesz a tárcából egy Tervet. (K) apja is kivesz egy Tervet.
Szag van egy házban. Az ilyen házakat előbb vagy utóbb lebontják. Vagy összedőlnek. Nem lehet mit kezdeni a vizes falakkal, nincs pince, rossz a pince, rosszak az ajtók, nem zárnak rendesen az ablakok. Nem megy ki a dohszag. Nyáron tárva-nyitva minden, érzed a dohszagot. Sarkad, polgárház dohszaggal. (K) nagynénje, annak férje, meg a lányuk, aki tizenkét évvel idősebb (K)-nál. Azzal szórakozik, hogy betanítja (K)-nak a Családi kört. (K) öt éves. Öt vagy hat. Mennek locsolni húsvétkor. Minden házban dohszag van. (K) nem tudja, mi a dohszag, csak később jön rá arra, hogy dohszag volt a nagynéniék házában Sarkadon.
Zsíros kenyér hagymával. Megsózod. Pirospaprika rászórva. Vöröshagyma. Lilahagyma, újhagyma. Két keménytojás. Ez a vacsora, a legjobb, és fröccs hozzá, a sör és a hagyma üti egymást.
Balázs lassan lépked. Lassacskán bekörülményeskedi a biciklijét a kertkapun, a fenyőfacsonknak támasztja. Levágatta a haját. Ősz haja van, sűrű, mint a drótkefe, pont mint a Jóskának volt. Jóska meghalt. Tíz évvel öregebb volt a Balázsnál. Megcsináltak mindenfélét. (K) arra gondol, hogy összeismerteti őket, biztos megértenék egymást. Lófasz, nemigen beszélnének, csupa rosszat mondana mindkettő a másikról, a másik háta mögött. A fenyőfát ki kellett vágni, mert elhalt. Ezt ki kell, mondta Balázs. Nehogy kidőljön. És mutatja, ahogy dőlne a fa a ház felé. Vagy a kerítés felé, az utca felé. Öreg, mondta, és megveregette alul a törzset. Daruval csinálták, három helyen vágták át a törzset. Tizenöt méter magas.
Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.
