Versek

 

gubismihaly.jpg
Gubis Mihály

 

Szilágyi András

 

Zászlósszék


            Gubis Mihály képzőművész emlékére
 

Zászlód fent lobogott
széked háttámlájára fűzve
árbóc mögött épültek földfalak.
A szél, forró levegő, vasba és fába
fújt kitekintő pillanat.
 
Varjak karfán ültek
s felrepült a fekete lárma,
karcolt légbe-veszett halál
örvények sodrában forogva
sírt, majd elnémult a táj.
 
Zászlósszék lobogott
hitből világot gyűjtve
emberlelkeket, mintha semmi
sem fájna, földrészeket
összekötve égtájak felett.

 


Főoldal

2021. április 06.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png