Versek

 

 Lea_k__tetbemutat__ja_29__1___1_.JPG

 

Nagy Lea

 

Huszonegy voltam

 

Időzve amott, bent a sekrestyében,
akkoriban immár huszonegy voltam,
arcon csókolt, és megölelt az Isten,
és csak álltam egyedül, csendben, zavartan.

Nem jött senki, senki, nem láthatott senki,
magamban voltam, és nagyon-nagyon féltem,
azt gondoltam, kit is fogok így szeretni,
s tétlen voltam nagyon: meglepett és tétlen.

Mondom, magam voltam, nem láthatott senki,
csak egy ölelés volt, csupáncsak ennyi,
nem lett volna jó, ha mindezt végignézik.

Éreztem nagyon, ahogy remegek közben,
megnyíltam neki rögtön, így köszöntem
az Istennek, és repültem fel, az égig.

 


Főoldal

2021. február 22.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Erdész Ádám: A meghatározó évszázad történeteibőlMúltbéli járványokról
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA