Versek

 

 Lea_k__tetbemutat__ja_29__1___1_.JPG

 

Nagy Lea

 

Huszonegy voltam

 

Időzve amott, bent a sekrestyében,
akkoriban immár huszonegy voltam,
arcon csókolt, és megölelt az Isten,
és csak álltam egyedül, csendben, zavartan.

Nem jött senki, senki, nem láthatott senki,
magamban voltam, és nagyon-nagyon féltem,
azt gondoltam, kit is fogok így szeretni,
s tétlen voltam nagyon: meglepett és tétlen.

Mondom, magam voltam, nem láthatott senki,
csak egy ölelés volt, csupáncsak ennyi,
nem lett volna jó, ha mindezt végignézik.

Éreztem nagyon, ahogy remegek közben,
megnyíltam neki rögtön, így köszöntem
az Istennek, és repültem fel, az égig.

 


Főoldal

2021. február 22.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Lövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatok
Ecsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás ember
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png