Versek

 

 V__gh_Attila.jpg

 

Végh Attila

 

Angyal

 

Megáll bennem az angyal,
ugyanoda-máshova néz,
mint én. Kiürült aggyal
az élet nem olyan nehéz.

Csak az a baj, hogy utána
megint nem jön majd semmi,
na, minden reggel ebből
az űrből újjászületni.

Konyhai angyalmosollyal
a pirítóst vajazom,
de a pillanat holtan
terül el múltamon.

Repül a baseball-sapkája,
azt mondja: Oké, ez ennyi,
megható jelenet, ezt már
nem kell újravenni.

Kiszáll a rendezőszékből,
a gyerekkorba hazarepül.
Én meg, sorsomnak sztárja
reggelizek, egyedül.

 

 

Sanzon

 

Egész életemben egy illúzióból éltem,
és hagytam, hogy társakat hívjon körém.
Az illúziótlanok kikérték maguknak,
hogy valakit így rajzoljon körül a fény,
hogy amitől ők összeszarják maguk,
azt szabadságnak merje nevezni valaki,
és a jövőt, amely felé félnek,
ne mások lábnyomából kaparja ki.
Az illúzió esélyét megadtam mindig,
de a pillanatban, mikor elveszett,
úgy tűntem el a halott beszédből,
mint a szél, ha sírokon nevet.
Csonttornyainkból néha lemásztunk.
Voltak lányok, füvek, házibulik.
Mind lent volt, aki tudott illúzióul,
de visszamásztunk mindig hajnalig.
Jaj annak, amit mi kimondunk,
így hittük – és kimondtunk mindent,
kék érháló lüktetett bennünk,
a fényénél mindent láttunk itt bent.
Sötét tinta folyt az ereinkben,
a végső határig elírtuk magunk,
nappalainkat megnyitva az égnek
vérző lények: tudtuk, egyek vagyunk.
Így uralkodtunk saját életünkön,
leszarva jövőt, biztonságot, sikert.
Kéken derengő kísértetek hada:
az árnyékvilágban csak ennyi telt.
Ősember-csontok, etruszk romok,
királykoporsók nőttek ki a földből,
amerre mi jártunk. A hatását vesztett erő
így lázad, így él, így dörömböl,
az illúzió fénye így árad világgá,
ha a szemekből a szürke égbolt elhalt;
az új ősemberek léptei előtt
égre hajlott az aszfalt;
a létezés árammezőit
lágy sétákkal szőtték, akik szerettek;
létünket pillanatnak adni
így volt méltó, így volt eretnek;
az illúzióval egylényegűként
így élt e faj, a homo illusion,
és most, hogy mindennek vége,
az emlék sűrűjében remény oson:
talán mégis én volnék új illúziók ura,
bennem támadnak föl fajtám erkölcsei.
De lehet, hogy csak be vagyok baszva.
Kit érdekelne ma már Herr Kölcsey?

 

Hogy mit unok?

 

Az egyformaságot.
A két politikai oldalt.
A szentháromságot.
A Négy évszakot,
az Ötödik szimfóniát.
A hatalmat.
A hétvégét.
Ha nekem nyolc.
A Kilencedik kaput.
A Tízparancsolatot.
A tizenegyes rúgásokat.

 

József Attila életrajzához

 

Az élet rázós terepe után
elnyújtózott egy terapeután.

 

Pár huzam

 

Ki tudja, mióta hullok,
Isten eldobott csikkje.
Ha égő, elhúzom a csíkot,
néha meg örökre.

És egyre többször van néha,
és baszki, ma se lett holnap,
minden sose ér célba,
a csajok jövőre gyúrnak,

a fejükben ez a program,
de nekem csak ma estére,
gyere, mondd el, mi az utad,
aztán vetkőzz le. Test kéne.

Nem jó ez így, franc egye meg,
tényleg nem direkt csinálom,
de annyira szar, hogy neked
folyton át kell egy határon

ráncigálnod; hogy ahol vagy,
ott iszonyúan nem vagy ott.
Neked a most a mostohád,
engem ő szoptatott.

Kár, pedig nem volna gáz, ha
lebegnénk a vattafényben,
tüsszögnénk: isteni nátha,
ejtőznénk egy mákvetésben,

és nem hinnéd, amit én sem,
utolsó vérig szabadok,
az erkélyen borozgatva
elérnénk a pillanatot,

ha meg behalna a program,
nem filóznál, hogy ugorj-e.
És ha élni gyáva volnál,
nem várna Medjugorje.

 

Megjelent a Bárka 2019/5-ös számában.


Főoldal

2019. október 14.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Szerkesztőségi információDarvasi László és a Magyar sellő BékéscsabánKonferenciával emlékeznek Oláh Jánosra a PIM-benBodor Ádám és Czakó Gábor részesült a Nemzet Művésze díjban
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Szálinger Balázs: A siriusiakHodossy Gyula verseiLackfi János: A húsvirág zsoltáraSzékely Csaba Ady Endre-paródiái
Prózák
Tóth László: A fiatalember csúcsformábanDragomán György: Vulkánvizes lágytojásZombimedvék támadtak a migráns selyemfiúkraTemesi Ferenc: Méretségi vizsla
Kritikák
RendszerújraHideg bűnök - Székely Csaba: IdegenekA tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokról
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA