Halmai Tamás
Dolgok
„Jüe-cso vagyok”, mondta.
A szél nem hitt neki.
„Van benned – sustorogta –
még néhány valaki.”
„Nem is néhány”, mosolygott
a bemutatkozó.
„Alig vagyok más: dolgok,
amik nem Jüe-cso.”
A császár követe
Egyszer a császár követe kereste.
Jüe-cso a látogatót
behívta, s szegletről szegletre
ketten keresték Jüe-csót.
Holdújév
Holdújévkor milyen izgága
az ég alatti tízezer!
Árad a tao tanítása,
ébred a szívben a vu vej…
De Jüe-csóra nem hatott a hónap.
Épp teát készített egy koldulónak.
Jüe-cso pillantása
Oly óva fürkészi az egeket,
szíve is kancsalít,
hogy pillantása ne sebezze meg
a menny madarait.
A rend lelke
Hogy enyhüljön a világkáosz,
elrendezett pár limlomot.
S hogy megtisztítsa a világot,
kezet mosott.
Ujja hegyén
Egyszer napokig nem mozdult a lelke,
mert ujja hegyén elaludt egy lepke.
A macska példázata
„Mikor a macska az ablakban ül,
kívül van, vagy belül?”,
kérdezte Jüe-csótól valaki.
Jüe-cso nem akart választani.
Elbűvölte a macska.
Válaszképpen megsimogatta.
Jüe-cso köldöke
Megálmodott egy álomnál szebb rétet.
Köldökében harmatcseppekkel ébredt.
Gyümölcs
Hogy a csukott szem lehunyt szentély,
Jüe-cso tudta.
Tekintetét ezerképp
be- és kihunyta.
Edzve nézését gyönyörűen
látta a gyümölcsöt a rügyben.
Vendégek
„Szamurájok!”, kiáltotta az őr,
s már futott is a támadók elől.
„Hányan?”, szólt Jüe-cso kedélyesen.
„A teáscsészék miatt kérdezem.”
Megjelent a Bárka 2018/5-ös számában.