Markó Béla
Elégedetten hátradől
Szonettet ír belőlem, jól tudom,
sikerre vágyik, és minden bizonnyal
eltöpreng egy sors- vagy sorfordulón,
ám ideje a versvégi iszonnyal
megbékélnem, mert a Júdás-ezüstöt,
marék betűt, mit egykor ő adott,
szétcirpelik a fű között a tücskök,
s reménykedem, hogy hátha fölhagyott
velem, pedig csak meg-megáll, ahol
nem hajlik át vagy csúnyán zakatol
a ritmus, s azt sem sejthetem, hogy éppen
mi lesz a rím, és hogy hol is vagyunk,
de már a tercináknál tarthatunk,
egy-két jambus talán, s véget kell érnem.
Kilátás
Úgy képzeltem, hogy mind fennebb jutok,
ahol majd egyre nehezebb a korral
megbirkózni, sok csenevész bokorral,
s az is lehet, hogy végül nem tudok
még megpihenni sem, de érkezésem
kárpótol mindenért, mert meztelen
fekszik a völgy, míg nézem nesztelen,
s fokozhatnám tovább, mivégre éltem,
ám attól tartok, mindez csak egy giccses
költői kép, nem több, és mégsem így lesz,
ellenkezőleg, süllyedek, s nagyobb
már nálam, persze, lassan-lassan minden:
szemem előtt az irgalmatlan Isten
fűzöld cipőfűzője felragyog.
Licentia poetica
Az almafa például honnan tudja,
hogy meddig is nyújtózkodhat az ág?
S ha mégsem tartóztatná meg magát,
mi lenne? Figyelmeztetné a súlya?
De épp azért hasad le megrakottan,
mert elhallgattatja a sok gyümölcs
a vészcsengőt, mi rendszerint üvölt
ilyenkor, s most pityeg, míg összeroppan
egész stratégiája. Fontosabb,
hogy mégiscsak teremjen? Jó sokat
és egyre édesebbet? Semmi mással
nem alkuszik, s még akkor is kimért,
ha dús a föld. Hát végül is miért
békül meg a pirospozsgás halállal?
Lábjegyzet Babitshoz
Egy láthatatlan vonalon belül,
amit már annyiszor próbáltam eddig,
és mindig működött, reggeltől estig
járok-kelek, míg arrébb jól megül
egy házőrző, talán maga az Úr,
vagy csak egy eb, ide-oda rohangál,
igaz, a demarkációs vonalnál
nem ér tovább, meg-megfeszül s lazul,
bár nyilván játék ez neki csupán,
bóbiskol egyet minden délután,
de félszemmel figyel, és újrakezdi
az ugatást, ha túl közel vagyok
s reménykedem, hogy szabadulhatok,
mert hátha mégis lakható a semmi.
Megjelent a Bárka 2016/1-es számában.
