Fecske Csaba
A meccs vége
ősz volt mi meg azt hittük nyár van
kornyadoztunk a vesztes meccs után
ki-ki mélyre süllyedt magában
és csak bámultunk egymásra bután
az a meccs már szinte legenda
nem volt szabályos gól súgták nekem
kapusunk sápadtan hevert a
gólvonalon a meggyötört gyepen
e földön senki sem volt velem –
a szívemen csitrik szaladtak át
mint megriadt őzek sebesen
annak a meccsnek vége nincs tovább
de a gól nem múlik el sosem
okolhatunk mi bírót kapufát
Szegény kisgyermek
In memoriam K. D.
Az élet szép, halálos élvezet,
Az Isten a távolban mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
lepkéket, álmot, rémest, édeset.
És látom őt, a bájos kisdedet,
amint titokban rám tekint.
Nem tudja még, odalesz kincse mind,
Szemébe visszanézni nem merek.
Elvegyül benne álom és való.
Kezében harcra készen vár a kard,
s a sarokban a szilaj hintaló.
Jövődet tudni soha ne akard,
egy kisgyereknek más tudás való -
Elmédbe már a halál karma mart.
Hol van Ithaka?
van-e még és ha van hol Ithaka
kedves szó hív felködlő kép talán
az égbolt kékje a földek szaga
elérhető még az én Ithakám
a vágy bizony a szemérmetlen vágy
a kétséges kalandra csábító
tájolta el szívem te meg tudnád
mindig mondani hogy mi rossz mi jó
az út mely elvitt rég visszahoz tán
most az csábit ami eleresztett
ragaszkodik-e minden szép hozzám
no lám a tapasztalt szív is reszket
lehet hogy már idegennek számít
e tájon mely úgy van hogy hiányzik
Otthon
jönnek a dombok szembe énvelem
mutatják azt ami nincs már de volt
másképpen látszik minden hirtelen
s lesz amit az idő rég letarolt
lábam alá szalad a gyalogút
pipacs és margaréta integet
meglátják bennem ama kisfiút
aki a szelet szőrén ülte meg
amint kiülnek ím a csillagok
az égi gangra hogy ragyogjanak
ajándékba adják a tegnapot
és rám találnak elárvult szavak
aki lehettem volna az vagyok
ideláncolva is derűs szabad
Megjelent a Bárka 2012/5-ös számában
