Kiss Judit Ágnes

A zarándokénekekből

Két gagliarda

1.

Nem függök emberek

Ítéletétől,

Isten a bírám,

Néz rám az égből.

Átkoznak, áldanak,

Nem ront meg engem,

Csak Jézus fénye

Látsszék szememben.

Érdemrend, díjeső

Hitvány kelengye.

Nincs szárnya, nem repít

Hozzád a mennybe.

Mondd te, hogy jó vagyok,

Hogy neked kellek,

S kibírom mások, ha

Nem ünnepelnek,

2.

Úgy félek, Jézusom,

Meghalni érted,

Hullatni véremet,

Mint a te véred.

Ne kívánd, Istenem,

Mártírod lenni,

Eltéped életem,

S nincs haszna semmi.

Ne adj nagy terheket,

Gyenge a vállam,

Vannak még hősök,

S jönnek utánam.

Engedj lapítanom,

Kis földi féreg,

Nem jár bár glória,

Legalább élek.

Vigilia

A házban, ahol meghalsz,

megállnak mind az órák,

a tükrök megrepednek.

A naftalin szagától

meghízott régi bundák

kihullajtják a szőrük.

Mert nem kell visszajönnöd,

már nincs itt mit keresned,

itt hagyhatsz minden tárgyat,

és legvégül a tested.

A házban, ahol meghalsz,

nem marad semmi épen –

utánad pusztul el.

A lábasban a friss tej

most összemegy, megalszik,

te is hogy jól aludj.

Mert nem kell visszajönnöd,

már nincs itt mit keresned,

itt hagyhatsz minden tárgyat,

és legvégül a tested.

Az ágy, a szekrény alszik,

csak én maradtam ébren –

őrzöm halálodat.

Megjelent a 2012/4-es Bárkában.

Főoldal