Nagy Gábor

Nyolc év múltán

Az a nyolc év a negyvenig

megérte-e, ha még telik

elég

e lét

vizén tempózni, néhány év

partra úszni a hiányért,

mi ölt

s kitölt?

Ha minden titok ismerős

és csalódással viselős?

S a félsz

a férc,

mi összetart és kitakar,

hogy egy leomló zivatar-
ba fúl

a gyúl-

ni kész hit. Hogy mielőtt még

halálig megperzselődnék,

az űr

legyűr.

De addig is bennem a dac

magzik hol közönyt, hol vigaszt.

Gyönyör

gyötör,

kín az idegek ingere?

Élek s torkig vagyok vele.

Öröm-

ködöm,

ha ráz is közben a hideg,

könnyelműen, mint akinek

pöre,

söre

sincs. Szeretőm ha volna már,

elválaszt minket héthatár,

kímél

s kimér

a vágy kilóra. Így vagyok

súlyos, mint istensóhajok,

feles-

leges.

Banális történet

Pálinka, hatvanöt fokos,

tótágast állt a konyha,

ettől nem leszel másnapos,

ittam hát, vonakodva,

mintha innék napkeletet,

szeretföld-hevét innék,

fölszúrt nyugodt tekinteted

tűje mint ájult lepkét,

a villanykörte negyvenes,

a füstüveg-homályban

támaszt kerestem, el ne ess!,

a falnak vetve hátam,

megreccsent az öreg kredenc

mögötted, de vajon hol,

e szűk keretben hol lehetsz

te, aki énként viszonzol,

gégét maró kábulatom...

Útravalót pakoltál,

ne éhezzél!, gondoskodón,

mintha nővérem volnál.

Banális történet - unom

állóharcunkat én is.

Pajkos ördögöm, angyalom

vagy, kísérő, kísértés.

Kijátszott holnap

Azt mondtad, kijátszod a holnapot,

csak a jelennek élsz és nem hagyod,

hogy a jövő írja újra a múltat.

Ki mit hátrahagyott,

annyi csak, mint az árnyék: hol mögötted

kullog, hol megelőz. Zsebedbe gyűrted

kacatjaid, s pajkosan rákacagtál,

kik szembejöttek.

A holnapot, mondtad, kijátszod,

a múló perc siratód, nászod,

menyasszony-fátyolban halálig

járod a táncot.

De múlhatatlan perceidben

hol vagyok én, és hol a sebeinket

becéző meztelenség lobja

éber érzékeidben?

A pillanat öröklét-örömét

feltáró combok nyívó ösztönén

egymásba fodrozódva simul el

az össze és a szét.

Egyedül-léted magadban föloldod,

sírtál, nevettél? Nem számít, ki volt ott,

ki az, aki utolsó erejével

válladra omlott.

Megjelent a 2012/3-as Bárkában.