Tóth Erzsébet
Bérlet a repülésre
Délelőtt készülődés, délután randevú.
Villamos röpít át a városon, a körutakon,
a Dunán.
Homlokodon gyöngyök, közeledsz a leszálláshoz.
Biztonsági öveidet bekapcsolod.
A megállónál már egész testedben remegsz,
mi lenne, ha kinéznél az ablakon,
és véletlenül meglátva, véletlenül meglátnád.
Kicsit később már kinézel,
évek múltán tudod majd csak felidézni az akkor
homályosan látottakat. Nem szállsz le,
teszel még néhány kört a város körül, felett,
a negyediknél már sötétedik,
nincs kedved hazamenni.
Egy utolsó próbakör még kinek árthat?
Bérleted van,
erről a járatról téged senki le nem szállíthat,
bérleted van a repülésre, a városra,
bérleted van a szerelemre.
napfüggő*
lám, lám / kilép a sorból, sántikál, mintha fájna, pedig most épp nem fáj, hurrá nap
bujdosik az árva madár / szervusz nap, látod napfüggő barátnődet? látlak
napfürdőzik a napfüggő, napdrogos, napsütötte boldog bőre / te segítesz csak te
nem ér máshoz csak a naphoz / a hátam hűsöl , a börtönfalhoz oltott mész szaga, illat
bársonyfinom tűszúrások érnek mézpólyába tekernek / mindjárt megyek , jövök
csak még egy percet így csak még egy másodpercet / vissza a sorba, a sorba
miért nem lehet üvegcsébe zárva árulni a napfényt / azért hogy rend legyen
hogy legyen mivel büntetni a bűnösöket / séta közben is ér a nap, nyugi
hogy ne lássam többé Isten drága napját / ez a drágán kiporciózott drága
a kintiek boldogok a napfény nem kerül semmibe / csak arra jó, hogy jobban
vagy ki tudja, lehet, hogy azóta már napadó is van / fájjon a hiánya, emlék legyen
ezektől minden kitelik, mindent elvesznek tőlünk / legyen a sötétség a miénk
a kintiektől is, csak egy kis szánalmas tűzijátékot kapnak / a poshadt fülledt
minden volt az csak nem tűzijáték , na persze tévén / dögmeleg, estére nyirkos páncél
ki kéne lépni megint / arcomon a veríték, az ostobáknak ott a tűzijáték a dobozba
elmegyek hozok neked egy szeletet a nemzet tortájából / zárt szemfényvesztés
mondom julinak, piát hozzál, bazmeg, ha kérhetlek / megígérted hogy ezt nem
különben is az ország tortája nem a nemzeté / mondod többé, ne csatlakozz
a nemzet kenyerével keverted össze és mind a kettő kinyalhatja / a hadhoz
egyáltalán, tudod mi a különbség a nemzet és ország között? / a bárgyú bánatos
persze, hülyének nézel? a nemzetet István király teremtette / barmokhoz
az országot meg bánom is én, mondja juli, ennyit kapisgál / ostobákhoz
én mégis hozok az ország tortájából / hanem választékosan káromkodsz
neked meg legyen elég az a ramaty tea, amit kotyvasztasz örökké / szenvedsz
neked is adtam nem? / ha már nincs semmid, legalább szókincsed legyen
persze olyan volt, mint a lóhúgy / kaptam egy marék mogyorót és egy marék diót
honnan tudod, ittál már lóhúgyot? / de nem tudtam megpirítani, sosincs hely
igenis ittam, mindennap azt iszom / a rezsón, ezt nem hiszem el
akkor egészségedre és edd az országpiskótádat / nincs hely a nap alatt sem
menjél, támaszd magad a napnak, nem vagy még eléggé megpörkölve / nem
kultúra nyet
régen volt / jajistenem, most megint hallgatni kell
még voltak filmrendező barátaim / most megint nagyzol
az egyik mesélte, a moszkvai filmfesztiválon éppen / azt képzeli ,hogy a filmrendező
a tízezer napot mutatták be / számít valamit ebben a közegben
szobájában egy szörnyű / hogy valaki tudja, mi az a filmrendező
szocreál festmény lógott a falon / hogy tudja, mi az a szocreál
a rendező, aki aztán a fődíjat kapta / édes bogaram, ne figyelj oda
nem bírta nézni a festményt / te lennél a legszebb , ha valaki lefestene
minden este levette és a falnak fordította / soha nem fordítanának falnak
reggel meg elfelejtette az egészet / nem lenne játék, te mindig az lennél, aki
nem tudom, mond e valakinek valamit / nem változtatnánk meg a nevedet
a szépséges kifejezés: gyezsurnaja / gyönyörűségem, te nem lennél más
olyan szobalányféle / csak aki vagy, a mezők vadvirága
nem olyan, akiket mostanában kergetnek meg / ma már őket is árulják, eladják
mindenféle hotelokban / magyarománok, magyaromák, díszmagyarok,
aztán ripsz-ropsz újsághír az egész / de valami kéne, valami megélhetési élhetés
dollármilliókban mérik őket / mert másképp nem tudják eltartani egymást
bármilyen csúnyák is / anya árulja lányát, fiú barátnőjét
inkább nagytestű, félelmetes asszonyságfélének / a lavórról lepattogzott a zománc
gondoltuk akkoriban a gyezsurnajá t / hát kiállt az út szélére
nem tett semmit / hamar megtalálták, gyere babám jó lesz neked
csak amit kell a szobalánynak egy hotelban / aztán addig verték, amíg már jó lett
és ez a gyezsurnaja / ez még mindig a képről beszél
mindig visszatette a képet a falra / még szerencse hogy
hogy minden rendben legyen / most nem a költészetről
nem is volt baj / hogy a költő barátjának nem adnak pénzt a verseiért
de végül találkozott a lázadóval / megbűnhődte már a versírást ő is
aki megpróbálta helyreigazítani a világnézetét / költő létére itt ül ő is a hűvösön
és pluszmunkát adott neki / most legalább írhat, nem zavarja senki
amikor összefutott a képfordítgató fantommal / de csak zümmög mint egy méhecske
a rendező kezében már a bőröndjei / hogy vége a kultúrának, vége a kézírásnak
a gyezsurnaja megállt előtte jelentőségteljesen / a kéz a papír a lélek eltávolodnak
az ujját fölemelve és meglendítve / barátkozz meg a gépekkel, különben véged
annyit mondott: kultúra nyet? / kultúra nyet
*részletek a Kőrózsa c. versregényből
Megjelent a 2011/6-os Bárkában.
Fazekas Ibolya kritikája Tóth Erzsébet Aliz már nem lakik itt című kötetéről ugyanebből a lapszámból.
