Tóth Erzsébet

Bérlet a repülésre

Délelőtt készülődés, délután randevú.

Villamos röpít át a városon, a körutakon,

a Dunán.

Homlokodon gyöngyök, közeledsz a leszálláshoz.

Biztonsági öveidet bekapcsolod.

A megállónál már egész testedben remegsz,

mi lenne, ha kinéznél az ablakon,

és véletlenül meglátva, véletlenül meglátnád.

Kicsit később már kinézel,

évek múltán tudod majd csak felidézni az akkor

homályosan látottakat. Nem szállsz le,

teszel még néhány kört a város körül, felett,

a negyediknél már sötétedik,

nincs kedved hazamenni.

Egy utolsó próbakör még kinek árthat?

Bérleted van,

erről a járatról téged senki le nem szállíthat,

bérleted van a repülésre, a városra,

bérleted van a szerelemre.

napfüggő*

lám, lám  /  kilép a sorból, sántikál,  mintha fájna, pedig most épp nem fáj, hurrá nap

bujdosik az árva madár  /  szervusz nap, látod napfüggő barátnődet?  látlak

napfürdőzik a napfüggő, napdrogos, napsütötte boldog bőre  /  te segítesz csak te

nem ér máshoz csak a naphoz  /   a hátam hűsöl , a börtönfalhoz oltott mész szaga, illat

bársonyfinom tűszúrások érnek mézpólyába   tekernek   /  mindjárt megyek , jövök

csak még egy percet így csak még egy másodpercet /  vissza a sorba, a sorba

miért nem lehet üvegcsébe zárva árulni a napfényt  /  azért hogy rend legyen

hogy legyen mivel büntetni a bűnösöket  /  séta közben is ér a nap, nyugi

hogy ne lássam többé Isten drága napját  /  ez a drágán kiporciózott drága

a  kintiek boldogok a napfény nem kerül semmibe  /  csak arra jó, hogy jobban

vagy ki tudja, lehet, hogy azóta már napadó is van  /  fájjon a hiánya, emlék legyen

ezektől minden kitelik,  mindent elvesznek tőlünk  /  legyen a sötétség a miénk

a kintiektől is, csak egy kis szánalmas tűzijátékot kapnak  / a poshadt fülledt

minden volt az csak nem tűzijáték , na persze tévén  /  dögmeleg, estére nyirkos páncél

ki  kéne lépni megint  / arcomon a veríték, az ostobáknak ott a tűzijáték a dobozba

elmegyek hozok neked egy szeletet a nemzet tortájából  /  zárt szemfényvesztés

mondom julinak, piát hozzál, bazmeg, ha kérhetlek  /   megígérted hogy ezt nem

különben is az ország tortája nem a nemzeté  /  mondod többé, ne csatlakozz

a nemzet kenyerével keverted össze és mind a kettő kinyalhatja  /  a hadhoz

egyáltalán, tudod mi a különbség a nemzet és ország között? / a bárgyú bánatos

persze, hülyének nézel? a nemzetet István király teremtette  /  barmokhoz

az országot meg bánom is én, mondja juli, ennyit kapisgál /  ostobákhoz

én mégis hozok az ország tortájából  /  hanem választékosan káromkodsz

neked meg legyen elég az a ramaty tea, amit kotyvasztasz örökké  /  szenvedsz

neked is adtam nem?  /  ha már nincs semmid, legalább szókincsed legyen

persze olyan volt, mint a lóhúgy  /  kaptam egy marék mogyorót és egy marék diót

honnan tudod, ittál már lóhúgyot?  /  de nem tudtam megpirítani, sosincs hely

igenis ittam, mindennap azt iszom  /  a rezsón, ezt nem hiszem el

akkor egészségedre és edd az országpiskótádat  /  nincs hely a nap alatt sem

menjél, támaszd magad a napnak, nem vagy még eléggé megpörkölve / nem

kultúra nyet

régen volt  / jajistenem, most megint  hallgatni kell

még voltak filmrendező barátaim  /  most megint nagyzol

az egyik mesélte, a moszkvai filmfesztiválon éppen /  azt képzeli ,hogy a filmrendező

a tízezer napot mutatták be  /  számít valamit ebben a közegben

szobájában egy szörnyű  /  hogy valaki tudja,  mi az a filmrendező

szocreál festmény lógott a falon  /  hogy tudja, mi az a szocreál

a rendező, aki aztán a fődíjat kapta /  édes bogaram, ne figyelj oda

nem bírta nézni  a festményt  /  te lennél a legszebb , ha valaki lefestene

minden este levette és a falnak fordította   /  soha nem fordítanának falnak

reggel meg elfelejtette az egészet  /  nem lenne játék, te mindig az lennél, aki

nem tudom, mond e valakinek valamit   /  nem változtatnánk meg a nevedet

a szépséges kifejezés: gyezsurnaja  /  gyönyörűségem,  te nem lennél más

olyan  szobalányféle  /   csak aki vagy,  a mezők vadvirága

nem olyan, akiket mostanában kergetnek meg  /  ma már őket is árulják, eladják

mindenféle hotelokban  / magyarománok, magyaromák,  díszmagyarok,

aztán ripsz-ropsz újsághír az egész  / de valami kéne, valami megélhetési  élhetés

dollármilliókban mérik őket  / mert másképp nem tudják eltartani egymást

bármilyen csúnyák is  /  anya árulja lányát, fiú barátnőjét

inkább  nagytestű,  félelmetes asszonyságfélének  / a lavórról lepattogzott a zománc

gondoltuk akkoriban a gyezsurnajá t  /  hát kiállt az út szélére

nem tett semmit /  hamar megtalálták, gyere babám jó lesz neked

csak amit kell a szobalánynak egy hotelban  /  aztán addig verték, amíg már jó lett

és ez a gyezsurnaja  /  ez még mindig a képről beszél

mindig  visszatette a képet a falra /  még szerencse hogy

hogy minden rendben legyen  /  most nem a költészetről

nem is volt baj  /  hogy a költő barátjának nem adnak pénzt a verseiért

de végül találkozott a lázadóval  /  megbűnhődte már a versírást ő is

aki  megpróbálta helyreigazítani a világnézetét  /  költő létére itt ül ő is a hűvösön

és pluszmunkát adott neki  / most legalább írhat, nem zavarja senki

amikor  összefutott a képfordítgató fantommal  /  de csak zümmög mint egy méhecske

a rendező kezében már a bőröndjei  /  hogy vége a kultúrának, vége a kézírásnak

a  gyezsurnaja  megállt előtte jelentőségteljesen  /  a kéz a papír a lélek eltávolodnak

az ujját fölemelve és meglendítve  /   barátkozz meg a gépekkel, különben véged

annyit mondott:  kultúra nyet?   /   kultúra nyet

*részletek a Kőrózsa c. versregényből

Megjelent a 2011/6-os Bárkában.

Fazekas Ibolya kritikája Tóth Erzsébet Aliz már nem lakik itt című kötetéről ugyanebből a lapszámból.