Prózák

 

Molnár Vilmos

 

Rendhagyó mesék felnőtteknek

                                 

 moln__r_vilmos.jpg

 

Mese a héjatlan tökmag problémájáról

 

               Volt egyszer egy tökmagárus.

               Stadionokban árulta a tökmagot, mérkőzések előtt és szünetben. Előzőleg nagy készletet szerzett be belőle őstermelőktől. Pirította, sózta, ahogy kell. Régi, kitépett füzetlapokból kis tölcséreket sodort ügyesen. Azokba töltögette a tökmagot. A tökmag elfogyasztása után a szurkolók sok érdekes dolgot tudhattak meg a kisimított füzetlapokból.

               Árusítás közben hol innen, hol onnan azt hallotta a tömegből: „Hajjaj, a héjatlan tökmag az igazi, nem kell bajlódni a hántásával!”

             Nosza, gyorsan nagy készlet héjatlan tökmagot szerzett be. Következőkor már azt árusította kis papírtölcsérekben. De nem fogyott, alig adott el egyet-kettőt. Nagyot bukott vele. „Pont az a jó a rendes tökmagban – magyarázta neki egy okos −, hogy meg kell hántani. Ropogtatni a fogak között, míg el nem válik a héjtól a mag. Mért akarja megfosztani az embereket ettől az élvezettől?”

             A tökmagárus magába szállt. Visszatért a rendes tökmag árusításához. Veszik is rendesen, azt ropogtatja örökké mindenki.

             Akkor mért hallani hol innen, hol onnan a tömegből: „Hajjaj, a héjatlan tökmag az igazi, nem kell bajlódni a hántásával!” 

                              

 

Mese a szeretetről

 

               Volt egyszer egy régi, kitépett, tökmagos tölcsérré sodort füzetlap.                           

Rajta szabadfogalmazás adott témára:                                           

 

                                                    Az én Édesapám

 

               Bevezetés: Az én Édesapám jó ember.

               Tárgyalás: Szeret minket erősen. Engemet, a húgomat, Édesanyámat, még

Vilma nénit is. Van neki egy mondása: nem élhet az ember alapjáraton örökké. Mikor ezt

mondja, kacsint, utána elmegy a kocsmába. Ha iszik, olyankor berúg. Mikor hazajön,

megver minket. Engemet, a húgomat, Édesanyámat, néha még Vilma nénit is. Ha

sikerül, kimenekülünk az ablakon, elbújunk a fáskamrában. De nem keseredünk el, mert

tudjuk, csak azért muszáj neki ezt csinálni, mert részeg. Alapjáraton azért szeret minket.

               Befejezés: Mi is szeretjük Édesapámat. Én, a húgom, Édesanyám, néha még

Vilma néni is.

                                                                               

 

 Mese Isten nevéről

 

               Volt egyszer egy illető.

               Olvasta valahol az interneten, hogy Istennek héber nyelven hetvenkét titkos

neve van. Olyanok, mint: Harael, a mindenben jelen lévő Isten, Reahel, a mindent látó

Isten, Nilhael, az egek királya Isten, Sealiah, a mindent mozgató Isten, Mahasiah, a

megmentő Isten, Lehahaiah, a bölcs Isten, Lauviah, a csodálatos Isten. És így tovább,

hetvenkettőig. Vannak ugyan, akik szerint a hetvenkettes lista tulajdonképpen Isten

angyalainak neveit tartalmazza. De az avatottak állítják: ezek Isten angyali 

tulajdonságainak titkos megnevezései. Bár nem lehetnek annyira titkosak, ha bárki

olvashatja őket a világhálón.

               Az illető kíváncsi lett, hogyan hangozhat magyar nyelven Istennek legalább

egy titkos neve. Nem több, csak egy. Ennyi elég. Kotnyelesség minden titkot firtatni.

               Az illető úgy vélte, nem lehet ördöngösség kitalálni. Csak beleérző képesség

kell hozzá. Meg józan paraszti ész. E kettő együtt sokmindenhez elég.

               Mély lélegzetet vett és belefogott. Úgy gondolta, hármas összetételűnek kell

lennie ennek a névnek. Egyrészt mert Isten szentháromság formában létezik, másrészt

nem három-e a magyar igazság is? Aztán meg arra jutott, Isten nevében valamilyen

formában muszáj benne lennie a „kör” szónak. Hiszen a kör a legtökéletesebb mértani

idom, s az isteni tökéletességet is csak valami hasonlóval lehet érzékeltetni. És hát nem

Isten teremtette-e ezt az egész kerek világot?

               De kéne még valami olyan is – fontolgatta tovább az illető −, ami utal arra,

hogy Isten nemcsak odakint a világban van jelen, hanem idebent, „belül” is. Ha úgy

tetszik: legbelül. A dióban is a dióbél adja a lényeget. Belső, mélységi dolgokban

ugyanvalóst erős az Isten. Az illetőnek eszébe jutott egy régi magyar személynév. Alább

kiderül, melyik. Sok névtani kutató szerint „belső rész, szív” az értelme. Más

névtanászok ugyan az „előkelő” jelentésű ótürk méltóságnévből származtatják, de akkor

sincs gond: létezik-e bárki előkelőbb Istennél? Az illető csak ámult, milyen könnyen

feltárul egy titok, ha van az emberben beleérző képesség. Meg józan paraszti ész.

               Végezetül, harmadikként, oda lyukadt ki az illető, valami olyannak is

szerepelnie kell Isten titkos nevében, ami jelzi, hogy Ő „aduttá valá neki paradicsumot

házoá”. Megkülönböztetett figyelemmel törődik Isten az emberrel, nem akármilyen

„házat” adott neki használatra. Sajnálatos, szomorú következményű eset volt az, mikor

az ember megfeledkezett arról, ki az úr ebben a házban. És az illető megtalálta azt a szót

is, ami kifejezi ezt.

               Összeállt hát a három szóból a név, Isten egyik titkos magyar neve. Az illető

megilletődve mondta ki: Kerekes Béla, házmester.                                                       

               Először nevethetnékje támadt, olyan mindennapinak tűnt e név. Még hogy ez

lenne Isten egyik titkos magyar neve! Hiszen olyan közönséges! De amikor megint

átgondolta  és újra kimondta, beleborzongott, hogy mit jelent e három szóból álló

megnevezés. Az Úr lényegének egy része tárul fel benne!

                Elsőre nem tűnik rendkívülinek e név és foglalkozás. Elsőre nem sok minden

tűnik annak, ami. Egyszerű, közönséges dolgokban tud jól elrejtőzni a nem mindennapi.

               Az illető újra és újra kimondta a három szóból álló nevet, s ahogy mondta,

nevetnie kellett, miközben futkosott hátán a hideg. E kettő együtt biztos jele annak, hogy

isteni dolgok közelébe került az ember. Az illető lélegzete elakadt, mikor fején átvillant,

mi lehet Isten fortélyos módszerének lényege: közönséges vagy különleges – a kettő egy

és ugyanaz.

               Lényegi dolgok kimondva gyakran hatnak komolytalanul. Kacagságba jól

lehet rejteni titkokat. Többen állítják: Istennek jó humora van.

               Nem is haragudott meg Isten, amiért az illető kitalálta egyik titkos magyar

nevét. Ahogy egy világhírű bűvész sem orrol meg, ha a közönség soraiból valaki

rájön egyik-másik kisebb trükkjére. Főleg ha a mulatság kedvéért ő maga intézi úgy,

hogy rájöjjenek. Mert semmi sem történik Isten akarata nélkül.                                               

               Különben is kedves Istennek a beleérző képesség. Meg a józan paraszti ész.

     

      

Mese az elővigyázatos utazásról

                                                                                         LLL-nak

 

               

                Volt egyszer egy nyolctízes meg egy hathúszas személyvonat.

               Nagyanyám preferáltja az első volt. Akkoriban, ha időnként felcihelődött

meglátogatni a rokonságot, mindig a nyolctízessel utazott. Ilyenkor nagyanyám

különösen elővigyázatos volt. Több mint egy órával vonatindulás előtt kiment az

állomásra, nehogy lekésse.

               Egy alkalommal késett a hathúszas személy, csak háromnegyed hét után futott

be. Nagyanyám már ott állt a pénztár előtt, kérte a jegyet a nyolctízesre.

               − Veheti a hathúszasra is – figyelmeztette a pénztárosnő – még két percig

az állomáson áll, simán eléri.

               − Az kapkodás lenne – rázta a fejét nagyanyám −, nem vagyok hebrencs. Adja

csak a nyolctízesre, mint máskor. Különben is – emelte intőleg az ujját –, a vonatra

mindig várni kell!

 

Megjelent a Bárka 2017/2-es számában.


Főoldal

2017. április 27.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png