Prózák

M__hes_K__roly_m__ret.jpg

 

Méhes Károly

Egyiptom helyett

 

Fél kilenckor kopogtak.

Pásztor főhadnagy félig felemelkedett a székről. Burics János gyanúsítottat várta. De helyette Szilvi tündér dugta be a fejét.

Lacus?

Pásztor főhadnagy kedvetlenül mutatott a vele szemközti, üres, kihasadt műanyag támlájú székre. Így jelezte, hogy Lacus, mármint Sági László tizedes a jelek szerint nincs itt.

Lesz?, meresztette nagyra kék szemét Szilvi tünci. Erre már felelni kellett valamit.

Nagyfiú, nem szokta velem megbeszélni a dolgait.

Holott ez nem is volt feltétlenül igaz, elvégre Pásztor főhadnagy Sági felettese volt, de tény, hogy a kívánatosnál ritkábban volt tudomása róla, merre jár a beosztottja.

Átcsörögsz, ha megjött?, nyikkant még egy nevetőset a lány, és behúzta maga mögött az ajtót.

Pásztor főhadnagy megint egyedül maradt.

Februártól nyugdíjas lehetne, pont megvolt a huszonöt éve, aztán ebből sem lett semmi. Nézheti továbbra is a falon a két kilógó szöget. Amikor ebbe a szobába először belépett, aztán letelepedett ugyanehhez az asztalhoz, a két szögön két intarziakép függött: Lenin és egy Derkovits-másolat.

Krammer őrnagy vitte haza őket kilencvenben. Azóta senkinek sem jutott az eszébe új képekkel díszíteni az irodát. Az is igaz, több mint tíz éve ígérik, hogy új helyre költöznek, ezért nem költenek semmit erre a kócerájra. Aztán mégis itt vannak máig. És ő is itt van.

Csak Burics János nincs itt.

Szerencsétlen ördög, tolatott, jött egy motoros, nem lehet tudni, melyik nem vette észre a másikat; a motoros, egy futár, elesett a fékezéstől, ettől elszakadt a kesztyűje és felhorzsolódott a bőre. Burics ugyan az autóból megérdeklődte, jól van-e, segítsen-e – legalábbis ezt állítja –, de mivel a futár nem felelt, csak a motorjával volt elfoglalva, elhajtott a dolgára. Az ügyész azon dekázik, hogy ez akkor cserbenhagyás, avagy csak a segítség elmulasztása. Végül az utóbbi mellett maradt. Buricsnak emiatt kellene jönnie, aláírni, hogy tudomásul veszi a módosított vádat.  

Mindjárt kilenc.

Meg kéne néznie az e-mailjeit, de ezt is utálja. Az egész komputeresdit. Papír, ceruza – évszázadokig jók voltak, most mért nem? Nem ugyanolyan emberek vagyunk tán, mint elődeink?

Pásztor főhadnagynak hirtelen eszébe villant az anyja, és hogy tegnap volt anyák napja. A Szolgálunk és védünk feliratú faliórára nézett, mintha így akarná ellenőrizni, semmivel sem jobb, mint ez a Burics, ő is késett, de még mennyit, lekéste az anyák napja teljesen. Aztán arra gondolt, hiszen Ákos, a fiúk sem hívta fel az anyját. Nem tud róla, hogy hívta volt; vagyis, tudná, ha hívta volna. Angliából ugyan nem olcsó mulatság a telefon, de akkor is. Itt visszajutott saját magához. És B-be telefonálni? Akár el is utazhattak volna, az új autópályán egy óra sincs. Nem olyan utazgatós fajták. A hétvégén otthon vannak az egész heti meló után. Persze, ha februárban nyugdíjba mehetett volna, lehet, eszébe jut kiruccanni vasárnap. Anyák napján mindenképp, talán máskor is.

Tényleg sosem jártak sehová. Ezért sem értette, hogy juthatott a felesége eszébe, hogy utazzanak el Egyiptomba. Onnan indult az egész, hogy Ákos felvetette, ugorjanak ki hozzá Angliába. Már ez halálra idegesítette Pásztor főhadnagyot. Mi az, hogy ugorjunk ki? És a felesége csak rátett egy lapáttal. Kijelentette, hogy nem érdekli Anglia, hideg van, esik az eső. Egyiptomba akar menni, mondta. Mindig is akarta látni a piramisokat és a szfinxet. Mindig?, meredt rá Pásztor főhadnagy, sose mondtad. Sose kérdezted, vágta rá a felesége, és ahogy nézte, különös, sosem látott fény villant a szemében, mintha ő maga lett volna a szfinx.

A Szomjas Tüzérben Vajcsuk és Lőrincz kolléga amondó volt, ha egy feleség majd’ három évtizedes házasság után Egyiptomba akar menni, el kell vinni, különben talál magának valakit, aki majd elviszi. Vajcsuk és Lőrincz jól tudták, miről beszélnek, a második, illetve a negyedik asszonynál tartottak. És Pásztor főhadnagy mind a hat esküvőn ott volt, vittek ajándékot is.

A folyosóról üvöltés hallatszott be. Vedd le rólam a kezed, szemét zsernyák! Hogy rakná beléd a Pintér elvtársad! Ez be lesz jelentve az ombudsmanhoz…!

Hallotta, ahogy ketten is csitítják az üvöltözőt, szinte kérlelve, hogy nyugodjék meg, senki sem fogja bántani. Volt ilyen régen? Egy fenét…

Kézbe vette Burics aktáját. Belelapozott. Több mint másfél éve húzódik az egész. Hiába, alaposnak kell lenni. És a statisztika. Ügy van, lefolytatott nyomozás van, kellően mérlegelt ítélet van. Így kerek. Ez a rend. No meg idő is van. Neki is, most még legalább öt év. Vagy tíz? Nem is tudja már, mennyi van még vissza, tényleg. Burics ügyét le tudja zárni, megnyugtató módon. De mért nem jön aláírni a marhája? Eddig mindig jött. Fura alak. Se mobilja, se telefonja, se mailcíme. A munkahelyén tudta elérni, de az közben megszűnt. Valami telepen dolgozott diszpécserként.

Pásztor főhadnagy sóhajtva csukta be az aktát. Most kitűzhet egy újabb időpontot, kiküldheti az idézést, iktathatja. És ugyanígy fog várni egy nyári délelőttön, mondjuk három hét múlva. A szabadságot is meg kell beszélni. Mindig augusztusban szokott szabira menni. Idén nem tervezett semmit, mert úgy volt, hogy már rég nyugdíjas lesz. Egy nyuggernek – ahogy a fiatalabbaktól hallotta – mit tesz az, hogy szabadság, nincs értelme.

Augusztusban menjen Egyiptomba? Itthon is negyven fok lesz. Meg fognak őrülni a hőségtől. Felforrnak a múmiák. Ezen kis híján elvigyorodott, ahogy elképzelte a fortyogó múmiákat. Akkor már inkább az esős Anglia. Majdnem egy éve nem látták a fiúkat. Hiányzott neki, most szinte mardosta.

Kivágódott az ajtó.

Csácsumi, Géza bácsi. Hogy megy a réznek az ő baszása?

Lacus jött meg, a tizedes.

Pásztor főhadnagy vállat vont, biggyesztett egyet.

A tizedes folytatta, miközben kefírt és ice tea-t pakolt ki a táskájából.

Hírek, érdekességek, bréking nyúzok a kerületi őrs életéből?

Pásztor főhadnagy intett egyet a fejével a folyosó felé.

Kerestek. A Szilvi tünci.

Neeem!, grimaszolt egyet a kolléga.

Pásztor főhadnagy újból vállat vont. Te kellesz neki.

A tizedes gyors mozdulattal becsukta az ajtót és suttogva mondta.

Nem százas a csaj. Hülyít mindenkit. A Bazsit, tudod, a nyomozatiról, azt is teljesen magába bolondította, aztán kiröhögte. A négy fogú Sanyinak is volt vele valami esete.

Pedig…, mondta Pásztor főhadnagy, olyan kis csinoska.

Beajánljalak, Géza bá?, vigyorodott el Lacus.

A főhadnagy csak legyintett. Te is hülye vagy, azt tudod? Inkább azt mondd meg, elmennél Egyiptomba nyaralni?

Jó, hülye vagyok, de ennyire?, mutogatott magára hitetlenkedve a fiú. Azon a pénzen tudod, mi sört le lehet zúdítani a siófoki parton?

Hát ez az, morogta az orra alatt Pásztor főhadnagy.

Rácsapott Burics aktájára, felállt. Mennem kell, külső helyszínen leszek, ha bárki keres, jelentette be.

Igenis, felelte Lacus.

Ahogy ballagott lefelé a lépcsőn, Szilvi tünci lesett ki a büféből.

Megjött?

Meg, de nagyon harapós kedvében van.

Harapós? Ó! Azt szeretem!, sikkantotta, és szaladni kezdett felfelé.

Pásztor főhadnagy beült a kocsiba. Egy pillanatig még gondolkodott, mit is akarjon most. Aztán már tudta. Virágbolt, és szépen elgurul a mamához. A többit meg majd meglátja. 

 

Megjelent a Bárka 2014/5-ös számában.


Főoldal

2014. november 11.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png