Hírek

Nagy László Emléktúra

nagylszlA Noszlopi SE, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és a Magyar Írószövetség idén is megrendezi a Nagy László Emléktúrát

Bővebben...

Ilia Mihály rovata

Vári Fábián László kötetéről

"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...

Görgey Gábor verseiről

„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről ...
Bővebben...

Lanczkor Gábor prózájáról

"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről) ...
Bővebben...

Rónay László beszélgetőkönyvéről

„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet”  -  Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről” ...
Bővebben...

Déry Tibor balatonfüredi évei

Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya  Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...

Bejelentkezés



Tárca

Hartay Csaba tárcája

„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium" ...
Bővebben...

Orcsik Roland tárcája

„A szerelő kivette az akkumulátort és azóta nem tudok életet lehelni a rádióba. tudom a kódot, de valamit rosszul csinálok. Nagymama vagyok, ehhez mérten kérem a kedves és érthető!!! s...
Bővebben...

Benedek Szabolcs tárcája

„Amikor megláttam a Batthyány-örökmécsesnél, megörültem, mert évek óta nem találkoztunk. Nem tudtam, mi van vele. Valójában sose tudtam." (tárca Hazai Attiláról) ...
Bővebben...

Poós Zoltán tárcája

„arról ábrándozott, hogy felpakolja az IFA-ra a Marshallt, maga mellé ülteti a Fender Statót, és elmegy a haverjaival fellépni Békéscsabára, a Téglába, vagy azon is túl, Tokióba, a Bu...
Bővebben...

Király Levente tárcája

„ilyenkor rendszerint kiabálni kezdett, hogy nem érti, miért épp egy teljesen bekattant asztrofizikust adtak mellé, aki abban hisz, hogy a Napon élet van, és hogy a fény az ő kisugárzásuk...
Bővebben...

Helyszíni tudósítások

Workaholic

„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról) ...
Bővebben...

Térey könyvbemutatója

„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról) ...
Bővebben...

Nem szabad feledni

Soltész Márton helyszíni tudósítása a Nagy Gáspár-emlékkonferenciáról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek meg május 17-én ...
Bővebben...

Szépirodalom és közélet

„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről) ...
Bővebben...

Itt a tavasz

Akkor csak úgy lazán, OJD-sen - ejszen vóna egy áthidaló megoldás. Nagy Hajnal Csilla helyszíni tudósítása a Szépírók Társasága tavaszi Ir(T)ás táboráról ...
Bővebben...

Hírcsatorna

Köszönjük

 

Statisztikák

Tartalom találatai : 6998171

Támogatóink

 

 

bekesmegyehu



nka



bekescsabahu

Grecsó Krisztián novellája PDF Nyomtatás E-mail

 

 

 

 

Grecsó Krisztián


Sűrű szövés



Cerkát nem zavarta, hogy esik. A házuk előtt, a kerítés felőli oldalon ázott a homok. A homok is ázott, egy kocsi homok, évek óta várt ott valamire, melléképületet, garázst vagy a fene se tudja már, mit akart belőle építeni az Öreg C. Cerka a szembeszomszéd kertjét nézte, a ketreceket, sűrűszövésű dróttal vannak borítva, nem csap be beléjük az eső. Ezt, hogy nem csap be az eső, akkor mutatta Bárány fat, mikor Cerka még szóba állt vele. Fölvette a bőrbogyót, tisztogatta, megforgatta, mintha mindjárt megpörgetné az ujján, mint az artisták. Bárányéknál csönd. Cerkának a homlokára lapult a haja, marta a bőrét az eső, viszketett a keze, a trikó az oldalára tapadt. Falat döngetett a bőrbogyóval a vizes homokba. Olyan lejtésűre formázta a homokot, hogy a labda kényelmesen visszapattanjon, lelapogatta, aztán keményre döngölte. Olyan lett, mint a vert fal: lustán pattant róla vissza a bogyó, de nagyokat durrant. Minden pattintás után benézett Bárányékhoz. Egy benézés a kertbe, egy puff. Bárány fat sehol. Zokni most talált haza, átbújt a kapu alatt, Cerka sajnálta, hogy nem vette észre, ha jól céloz, eltalálhatta volna a labdával. A macska beugrott a veranda nyitott ablakán. Nagyokat durrantott a labdával. Átment az úton, megállt Bárányék kapuja előtt. A nyulak mocorogtak a ketrecben, látszott az árnyékuk a dróton át. Bárány fat-ot soha nem érdekelte, hogy milyen szépen néz a nyúl. Ez már gyanús lehetett volna, Cerka most csodálkozott magán, hogy ez eddig nem lett neki gyanús, ki tud egy tapsifülest a balta tompa felével így, gondolkodás nélkül fejbe vágni, mikor a tapsifüles kedvesen néz. Tapsifüles, ezt a szót gondolta, de megcsapta az orrát a szag, házinyúl, ezt gondolta inkább. Apró bogyókat szarik, mint a birka, és idegesítő, amikor bagzani akar, türelmetlen. A járdán pattogtatta a labdát. Hallotta, hogy visszhangosan döng a bogyó; a verandán és a gangon megfordult a hang. Ettől biztosan fölidegesedik a gané, és kijön. Mikor abbahagyta a pattogtatást, kihúzta magát, megfeszítette az izmait. Ha majd Bárány fat magyaráz, ha majd üvölt, akkor legalább kiveszi a kezét a zsebéből. Nem makizik.

Hét éve ásták ki az árkokat. A gázt vezették a telepen, hosszú járatokat ástak, nem kapkodtak a Délgáz melósai, a kubikusok már hetek óta továbbálltak, de még senki nem jött a csövekkel. Hetekig úgy maradtak a gödrök: kiásva. Ők meg belakták mindet, éppen abban az évben lettek felsősök, és érezték, hogy ez most felnőttes, mint a grund, bár arról nem tudták, hogy milyen. Csak annyit, hogy talán farakások vannak ott, mint a tüzépen. Bandák kellettek volna a háborúhoz, de kevés gyerek volt a telepen, csak egyetlen bandára futotta, ezért nem volt háború, csak örökös kiképzés, nem volt harc, csak készülés a harcra, mert a Kossuth telepiek vagy a Rétiek egyszer majd támadnak, esetleg. Ha kiszagolják, hogy itt mi labirintusokat birtoklunk. Lili ezt mondta, és ez ellen még Cerkának sem volt ellenvetése, pedig tudta, hogy az egész faluban vezetik a gázt, és a Kossuth telepieknek sokkal több árkuk van, örülnek, ha azt körbe tudják futkosni, és nem fognak ideérni, de valamiért nem mondta, nem jutott eszébe, pedig ez jó érv lett volna a főnökségért vívott harcban. Ő akart a főnök lenni. De Lili lett. Cerka nem tudta elhinni, hogy még a telepen sem lehet ő a főnök, hogy a lány lesz, nem ő. Újraszavazást követelt, de megint Lili nyert, Hajnika is Lilire szavazott, pedig Hajnika előző este hagyta, hogy megfogdossa.

Nyolc éves, és már kurvincs, ezt mondta Cerka Mihóknak, de Mihók nem hitte el, mert még Cerkánál is félősebb fiú volt. Azt se hitte el, hogy Cerka meg merte fogdosni Hajnikát. Kint ültek a kanálisparton, posványszag volt, égetett a nap, a túloldali mezőn növedékfasor. Cerka bólogatott, de, mondta. Mihók a túlpartra nézett. Kurvincs, mondta Cerka megint, csak mosolygott, mikor benyúltam a lába közé. Egyre jobban megszorította, ami ott volt. A pinát, az volt ott, Cerka el sem tudta képzelni, milyen a pina, hogy néz ki, de jó volt szorítani. Mihók nem bámulta tovább a fasort; tényleg? Igen, még a Hajnikáét is jó volt megszorítani, pedig kis szaros, kettővel alattuk jár, még alsós, és mégis: nagyon jó.

Liliéhez sohasem mert volna nyúlni, pedig Lilinek is van. Minden lánynak van. Rengeteg van. De Lili az más, és erre éppen akkor jött rá, mikor Lili lett a főnök. A lucernában futkosásról leszoktak, mert veszélyes volt, és különben is, izgalmasabb a gázárok. A temetőről is leszoktak, gyanús, azt hiszik, megint cigizni mennek, pedig nem mennek, unalmas. Azért lett Lili a főnök, mert ő mert először beleugrani. Nem beleugrani volt nehéz, de mindkét oldalt magas földsánc vette körbe: a kiásott rögök, a sárga-fekete földhalom, nem lehetett tudni, hogy lehet majd kijönni belőle. Lili nem törődött vele, beleugrott. Később sem törődött semmivel, egy ideig, aztán meg hirtelen mindennel törődött, ilyen bolond lány volt Lili. Az Öreg C erre azt mondta, a nőket azért kell szeretni, mert megérteni nem lehet őket. Ilyenkor, ha ezt mondta, nevetett. És azt is mondta, hogy kegyelmezzen meg Lilinek, bassza meg végre, mármint Cerka, mert Lili kétségbeesve vágyik rá. Ezt mindig részegen mondta, és Cerka nem értette az apját, ő vágyott kétségbeesve a baszásra, Lili a legkisebb jelét sem mutatta, hogy effélére kétségbeesve vágyna.

Mihók és Lili a gimibe mentek. Cerka a hatkilóba, szakmát tanulni, ACC-marós, nagyon keresett szakma. Az Öreg C azt mondta, Mihók és Lili is ugyanezt a földet fogják majd taposni, mint ő, és legalább neki jól fizető szakmája lesz. Ezt mondta az apja, hordták ki a karfiolt a fóliából, nagyon meleg volt, Cerkának marta az arcát az izzadtság, ahogy kilépett a sátorból. A házuk hátsófalát nézte: vajon mi koptathatta le egy dinnyényi részen a kőport. Vibrált a kitóduló forró levegő. Cerkát mégis kirázta a hideg - a mellére ragasztotta a trikót a szél. Próbálta elképzelni Lilit, de nem ment, mert Kecsege vonyítani kezdett, Bárány fat verte odaát, egészen messze, mégis, még ott, a hátsó kertben is hallatszott, hogy a túloldali portán vonyít szegény kutya. Nevelik. Egy láda bent maradt, egész héten karfiolt ettek, mert Cerka nem figyelt. Karfiolleves, rakottkarfiol, rántottkarfiol. Párolt. Lilire gondolt, azért felejtette ott a ládát, mert sikerült elképzelnie: látta, hogy Lili tanul, mindig tanul, ő már nem jár ki a pritaminba se, a fűszerbe se, a tv-be se.

Lili új farmert vett, nagyon kerek a feneke benne. A cukiban, ha szombaton diszkó van, az szokott rajta lenni, jobbra lép, balra lép, és a feneke mindkét oldalon kerek. Cerka tolta a talicskát, és ringatózott vele balra-jobbra, ahogy Lili feneke ring. Kiborult a ringatózás miatt a komposzt. Az Öreg C üvöltött, hogy egyre ügyetlenebb. Fajankó vagy! Cerka visszament a lapátért, hogy visszadobálja a talicskába a komposztot, és továbbtolja a szitához, ami a hátsókapu volt igazából: egy faváz és rajta sűrűszövésű drótkerítés. Azon szitálták át minden évben a komposztot. Fekete lett tőle a kapu és büdös. Cerka visszajött a lapáttal, és akkorát vágott vele a szitára, amekkorát csak bírt. Hiába próbálta elképzelni Lili fenekét, ahogy ring, nem sikerült, az első lépésnél, ahogy visszafelé jött a lapáttal, még reménykedett, de aztán érezte, nem megy. Az Öreg C meg üvöltött vele, pedig miatta szállt el az álomkép. Nem határozott el semmit, csak úgy. Az apja háttal állt, Cerka a szitának használt kapu keresztlécét találta el, ha a drótra üt, nem lett volna semmi, csak visszapattan, de így csattant a lapát. Ijesztően nagyot. Az apja ugrott egyet, szökkent, mint Bárány fat nyulai, ha kicsi térhez jutnak a ketrec után, mikor még nem tudják, hogy mindjárt fejbe vágja őket Bárány fat a balta tompa felével. Cerka állt, a lapátra támaszkodott, most dühös volt, eddig nem volt dühös, de most dühös volt. Az Öreg C sokáig nem mozdult, mikor lassan megfordult, akkor dőlt el. Az anyja sírt, de csak az első kórházi látogatásig mondogatta, hogy gyilkos, utána azt mondta, semmi baj. Az Öreg C amúgy is hajlamos. És Cerka is hajlamos lesz, a szív ilyen téma.

Cerka visszament a homokhoz, megint ott dobálta a labdát. Bárány fat, leszophat, Bárány fat, leszophat. Nem jött ki a mondóka jól. Túl gyorsan kellett volna dobálni hozzá a labdát, Cerka féltette a szépen vert homokfalat. Kiállt az útra, ott jobb volt. Eldob: Bárány fat, durr: leszophat. Így pattogott a labda, és ő egyre hangosabban mondta, a nevet is, és hogy mit kellene az öregnek csinálnia.

Lassan jött össze a bátorság. Az Öreg C a nagy nap előtti este azt mondta, nekem mindegy, az anyja meg azt, hogy tőlem. Az anyja tyúkot rántott, zsírszag volt, odaégett a prézli, a hátában víz maradt, csapkodott a zsír, az Öreg C káromkodott, miért nem lehet lecsöpögtetni a húst. A zsír fénylő tükröket festett a kredencre, holdakat, meg tócsákat, az anyja megtolta a tyúk hátát; nyugodjál már!, mondta, aztán Cerkára nézett, nekem ilyen idős koromban már megvoltál. Cerka a tyúk hátát kérte, mert azt rántotta az anyja, mikor ezt mondta, hogy ő akkor már megvolt, és a mostani, szakmunkás osztálytársaira gondolt, nem Mihókra, aki kinevette az ötlettel, mert hiába, hogy a szakmunkások már végeznek, és dolgozni fognak, Lili még nem végez. Majd végez, gondolta Cerka, nincsen ezen semmi mulatságos, ez a sora.

Délután ment, kettő tájban. Akkor biztosan jó. Eszébe se jutott, hogy Lili alszik. A lány kócosan jött ki, nevetve tagadott, dehogy aludtam, de kócos volt, és látszott a szemén, hogy mégis. Tanultam, mondta Lili, és kacsintott. Cerka zavarban volt, nem reagált. Megkérdezte, eljönne-e vele fagyizni, új fagyis nyílt a pék utcájában, akkora gömböket adnak, nehéz elnyalni. És finom is?, kérdezte Lili. Persze, hogy finom, mondta Cerka, a pisztácia különösképpen. Lili nem kért pisztáciát, pedig Cerka nagyon ajánlotta neki, csokit kért, ekkora gombócból elég egy. Cerka tiramisut és pisztáciát kért, de a tiramisu leesett a kis tölcsérről, és szétkenődött a pék utcája aszfaltján. Tényleg egyre ügyetlenebb vagyok, mondta Cerka, és bocsánatkérően Lilire nézett. Dehogy, felelte a lány ingerülten. Cerka nem értette, mi a baj, Lili most miért haragszik; semmit se higgyél el ezeknek a mocskos parasztoknak, mondta a lány, az apádnak se! Cerka szemébe nézett, ez nagyon jól esett neki, mert egészen mélyen bele nézett, legalább te ne! A fiú nem tudta, mi a baj az itteni emberekkel, és hogy miért lenne ő tisztább bárkinél, ahogy Lili mondja, ő olyan, mint volt, ezt gondolta, és hogy szerinte mindenki olyan, mint volt. Illetve nem. Lili nem olyan, és nem azért, mert az új farmer, és mert a melle is megnőtt, nem nagyon, de azért eléggé, hanem mert Lili mindenestül más lett.

Cerka azt mondta, menjenek le a tóhoz, tavasz volt még, de már tűrhető idő, fürödjenek, a víz melegebb, mint a levegő, ez fizika, a víz jó lesz. Lili rázta a fejét, nem, most nem lehet, de te fürödj nyugodtan, mondta, majd én áztatom a lábam. A vasúti hídon mentek át, mint régen, Cerka meg is kérdezte, hogy emlékszik-e, mert ez most olyan. Lili nagyon furcsán mosolyogott, inkább szomorú volt, ő nem akar arra az időkre emlékezni, ezt mondta, Cerkának meg ettől nem lépett tovább a lába, mozdulat közben megállt, és fájt nagyon minden. Az egész teste fájt. Hogy lehet az, hogy Lili ilyet mond, az volt a legszebb, mikor ők. Fölnézett; nem miattad, te bolond, mondta Lili. Cerka most könnyű lufi lett, olyan, amelyiket mulatós gázzal fújtak föl, ami elröpül, ha elengedik, úgy érezte, ő is elröpül mindjárt. A kanális parton megálltak, emlékszel?, kérdezte Cerka; ne, kérlek, ne hozd föl!, mondta Lili, de Cerka nevetett: itten baszott az a pár, mi meg meglestük őket! Hagyd már abba!, kiabálta Lili. A túloldalon növedékfasor. Még soha nem kiabált, Lili még soha nem kiabált vele, ők együtt nőttek föl, és Lili még nem. Utálom magam, hogy ilyet csináltunk, mondta Lili. És még egy csomó mindenért utálom magam. Cerka fölkiáltott, gólya!, és örülni akart neki, idén még nem is láttak gólyát, az első cserebogár meg az első gólya: ezek hozzák a tavaszt; látod, Lili?, kérdezte, és hallotta a hangját, hogy nem boldog, hanem mély és rekedt. Lilire nézett, neked vannak titkaid?, kérdezte. Örüljünk a gólyának!, felelte a lány.

Már Cerkának sem volt kedve fürdeni, csak leültek a parton. Cerka elfeledte, hogy abban reménykedett, talán látja a lány mellét, ahogy a vizes póló rátapad, de most eszébe sem jutott Lili melle. A nagy fóliatelep felé nézett: a szögesdrótkerítés sarkán kilátó, őrbódé, onnan vigyázzák a paprikát az őrök. Cerka fölnézett, nem volt a toronyban őr. Sütött a nap. Minden jó, ezt gondolta, és úgy érezte, hogy semmi sem jó. Lili kavicsokat pattogtatott a vízen, csúsztatott, mint régen. Ettől Cerkának is jó kedve lett, mégis úgy van, ahogy volt, és akkor jó. Ő is csúsztatott: elsőre ötöt. Ez igen!, kiabálta Lili, csilingelő hangját visszahozta a víz. Leszel te a feleségem, Lili? Így kérdezte meg. „Leszel te a feleségem?" Lili már bedőlt, hogy dobja a kavicsot, a kérdésre megtántorodott, majdnem belesett a vízbe. Cerka elkapta, de Lili visszanyerte az egyensúlyát. Szerette volna még fogni, de a lány hátrébb lépett, megállt szilárdan, nem volt miért fogni. Leengedte a kezét. Hm? Lili azt felelte: bolond vagy, súlyos bolond.

Megjött az őr, egyszer csak ott állt mögöttük, nem ment föl a toronyba. Te húzzál innen!, mondta Cerkának, de te, kicsikém, maradhatsz! Elkapta Lili karját. Cerka megpróbálta megütni, de az őr félrelökte, aztán behúzott neki, belefordult a vízbe. Hideg volt és szürke, szürkén gomolygott a víz, Cerka sokat nyelt, prüsszögött, és kétszer is visszacsúszott a partról. Néhány méterre, az őrtorony tövében voltak, az őr Lilin feküdt, hol félig, hol egészen, ki volt a segge. Úgysem lehet már kárt tenni benned, kishúsom, bejáratott az öreg Bárány! Ezt mondta az őr.

Cerka odament Bárányék kerítéséhez, és a vaskapuhoz vágta a labdát. Bárány fat, leszophat!, üvöltötte. Semmi. Kitartóan esett. Az utcán senki, az udvaron senki. Megint labda, megint üvöltés.

Remélem, megdöglött, ezt mondta Lili. Álltak a vérzőfejű őr mellett, és Cerka nem tudta, mi történt. Lilit látta, félregyűrődött rajta a bugyi, kicsikét az is látszott, az őrön nem volt gatya. Lili megigazította a bugyiját, fölhúzta a nadrágját, és futottak, keresztül a káefté földjein, egészen a vasútig, az állatetetőkig, ami ott volt a fasor túloldalán. Remélem, megdöglött, monda Lili, aztán megsimogatta Cerka arcát, köszönöm! Én nem maradhatok itt, mondta, érted már, én nem maradhatok itt! Akkor veled megyek!, mondta Cerka, és most valahogy ő sem szerette se a telepet, se falut; költözzünk el, nekem szakmám van, eltartalak, mondta, ACC-marós vagyok, tudod, mi az?, kérdezte, jó szakma, sokat fogok keresni. Lili állt, nézett, te sem jöhetsz, mondta, egyedül megyek.

Berúgta Bárányék kapuját. Vaskapu volt, nagyot dörrent. Cerka bement, és az udvarban üvöltött, Bárány fat, leszophat! Kecsege morogva rontott elő az ólak mögül, Cerka földre pattintotta a labdát, és a visszapattanót rüszttel megküldte. Oldalba kapta, a kutya vonyítva rohant el a szőlősor mellett. Föllökte a baltát.

Miért nem szóltál?, kérdezte Cerka, és érezte, hogy megindulnak a szeméből a könnyek. Láttad, mondta Lili. Hogy Bárány fat mindig ott van. Ahol mi játszunk. Engem néz. Jár a keze. A zsebében. Cerkának ugrált a szemében az ideg. Nagyon akart mondani valamit, de nem tudott. Lili ránézett, nem volt se szomorú, se mérges. Megvonta a vállát.

Az elsővel még nem tudta, mi legyen. Fejbe verte a balta tompább felével, de nem tudta, mit csináljon vele. A másodiknál jött az ötlet. Kivette, fejbe verte azt is. Aztán meglengette, és bedobta a veranda nyitott ablakán. Levert valamit, nagyot csörrent. Bárány fat!, üvöltötte Cerka, de most nem fejezte be. Odabent sokáig pörgött a járólapon valami fém, aztán csönd lett. A szél becsapta az üres ketrec ajtaját. Esett.




Megjelent a 2011/3-as Bárkában.

 


 

Hozzászólások (0)
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!

 

Frissek

Magyar Napló-hajó

A Magyar Napló Kiadó ismét megrendezi a hagyományos ünnepi könyvheti városnéző irodalmi hajóutat ...
Bővebben...

Aranykönyv-díjak

Hegyi Barbara, Müller Péter, Molnár Ferenc, Szabó Magda és Frei Tamás művei lettek a magyar győztesek ...
Bővebben...

Falusi Márton verse

„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad." ...
Bővebben...

Workaholic

„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról) ...
Bővebben...

Nagy László Emléktúra

A Noszlopi SE, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és a Magyar Írószövetség idén is megrendezi a Nagy László Emléktúrát ...
Bővebben...

Térey könyvbemutatója

„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról) ...
Bővebben...

Végh Attila versei

A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából ...
Bővebben...

Hartay Csaba tárcája

„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium" ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója

Fodor György olvasó-naplója Nagy Bandó András 575 haikut tartalmazó kötetéről

Bővebben...

David Benatar könyvéről

„a világban jelen lévő emberi szenvedés mérséklését, majd megszüntetését pedig a tudatosan választott kihalásban látja" (Koczka Szilárd írása David Benatar könyvéről, a Better Ne...
Bővebben...

Vatikáni napló

Sztakó Zsolt olvasó-naplója Karol Sidor Vatikánsky dennik (Vatikáni napló) című könyvéről ...
Bővebben...

A viskó

Limpár Ildikó olvasó-naplója William P. Young A viskó című regényéről ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója (összes)

Bene Zoltán Sárközi György könyvéről ...
Bővebben...

Szépirodalom

Falusi Márton verse

„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad." ...
Bővebben...

Végh Attila versei

A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából ...
Bővebben...

Kürti László versei

Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg ...
Bővebben...

Győri László versei

Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából ...
Bővebben...

Péter Erika versei

A Csodavárás, a Kottalapok, A múlt foglalatában és az Évtizednyi remény című művek, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg ...
Bővebben...

Színház

Várszínház 49. évad

A Shakespeare-bemutatók mellett többek közt Goldoni-, Székely János- és Erkel Ferenc-művekből, valamint jazz-, blues-, nép- és világzenei programokból válogathat a közönség nyáron Gyu...
Bővebben...

Három új magyar dráma

Farkas Wellmann Éva írása a XVII. Magyar Drámaíró Verseny gálaestjéről, Egressy Zoltán, Garaczi László és Szabó T. Anna darabjainak a bemutatójáról ...
Bővebben...

A drámaverseny cikke

Kihúzták a Magyar Nemzet Hétvége mellékletéből azt a - Rákosi Mátyás életét bemutató kiállításról szóló - cikket, melynek alapján Egressy Zoltánnak, Garaczi Lászlónak és Szabó...
Bővebben...

Niedzielsky Katalin blogja

Niedzielsky Katalin a 3. csapat próbafolyamatáról, Koltay Gábor Szabó T. Anna darabjából készülő rendezéséről ír (a színészek: Fehér Tímea, Gubik Petra, Katkó Ferenc, Kovács Edit, ...
Bővebben...

Tari Sarolta blogja

Tari Sarolta Egressy Zoltán darabjáról ír, melyet Marton László rendez és a 2-es csapat próbál: Csomós Lajos, Gulyás Attila, Kiss Ramóna,  Komáromi Anett, Liszi Melinda és Presits Tamá...
Bővebben...

Megkérdeztük

Szeghalmi Lőrinczet kérdeztük

„a regény elvarratlan szálai is jelzik, hogy a történetben maradt még tartalék" (a Szeghalmi Lőrincz álnéven publikált Levelek az árnyékvilágból című könyv szerzőjével Darvasi Fer...
Bővebben...

Megkérdeztük Fehér Bélát

„Az irodalom végül is komoly játék. Annyira komoly, hogy egy könyvben bármi megtörténhet" (Darvasi Ferenc beszélgetett a Kossuthkifli szerzőjével) ...
Bővebben...

Benedek Szabolcsot kérdeztük

"Nehéz eldönteni, hogy mi a lektűr és mi az úgynevezett magasművészet. Nem látok áthatolhatatlan határokat, sőt talán határokat sem" (Szepesi Dóra beszélgetése A vérgrófról) ...
Bővebben...

Temesi Ferencet kérdeztük

Szepesi Dóra beszélgetése Temesi Ferenc Bartók című könyvéről, amely júniusban, a Könyvhétre fog megjelenni az Alexandra Kiadó gondozásában ...
Bővebben...

Megkérdeztük a drámaírókat

Elek Tibor beszélgetett a XVII. Magyar Drámaíró Verseny résztvevőivel: Egressy Zoltánnal, Garaczi Lászlóval és Szabó T. Annával ...
Bővebben...

Kritika, esszé

A hétköznapok líraisága

„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről) ...
Bővebben...

Hamiskártyások

Héjja Julianna Erika „Aki a vak szerencse pajzsa alatt izzadoz..." című tanulmánya, melyben egy az 1830-as években tevékenykedő, gyulai hamiskártyás társaságról ír ...
Bővebben...

Tejmozi

„egyik fő erénye éppen az, hogy nem bántóan kitárulkozó, nem elviselhetetlenül szenvedélyes, ömlengő vagy hatásvadász" (Darvasi Ferenc kritikája Balla D. Károly könyvéről) ...
Bővebben...

Verhovina madarai

„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről) ...
Bővebben...

Felszabadult költészet

Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg ...
Bővebben...

Beszélgetések

Beszélgetés Géczi Jánossal

„Egy irodalmi ambícióval megáldott vagy megvert ember, aki biológus, rögtön identitászavarokkal találja szemben magát. És értetlenséggel" (Szabó Tibor Benjámin interjúja) ...
Bővebben...

Beszélgetés Oravecz Imrével

„anyámat kifejezetten idegesítette, hogy én olvasok, nem hogy meséket mesélt volna nekem" (a Kossuth-díjas íróval Kiss László beszélgetett) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 20.

„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 19.

„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 18.

„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...

Képzőművészet

Szentendre-Fót

Wehner Tibor beszéde, amely Borgó festőművész dr. Hann Ferenc emlékének szentelt kiállításának a megnyitóján hangzott el Szentendrén ...
Bővebben...

Gnandt János 60

Banner Zoltán beszéde, melyet a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett Gnandt János-kiállítás megnyitóján mondott el ...
Bővebben...

holó Hóbel László képeiről

„holó Hóbel egy olyan világot keres, amely tökéletes áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Keresi, még akkor is, ha ilyen nem létezett és vélhetőleg nem is fog" (Szilágyi András írása)...
Bővebben...

Új kiállítás a Jankayban

Szilágyi András írása a hatvanéves Szeverényi Mihály festőművész a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett, ünnepi tárlatáról ...
Bővebben...

Arnóti András kiállításáról

"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...

Utolsó hozzászólások