A jókedély kicsi manóra rátör:
olyankor kedves, optimista, bátör.
Mond vicces dolgokat, cicót vidámít,
ám úgymaradni nem képes sokáig:
hamar depresszív fázisába megy le,
és akkor gubbaszt csak naphosszat egyre,
nem alszik, minden semmiségre reszket —
cicó vajon még meddig bírja eztet?


Cicónak gyanús

Manócska felcsap tréfás huligánnak,
lazán intézi mind a problemákat.
Cicó csak bámul: mindig ilyenre vágytam,
aki szőrmentén kapargatna lágyan,
s később se lenne hirtelen mogorva.
(Aggályom asszem meg van indokolva.)


Még egyszer cicó jogos bizalmatlanságáról

Egy benső hang így szól kicsi manóban:
Kezdjél új életet mától valóban,
sajátítsál el hasznos technikákat
a csüggedés árjának vetni gátat.
Cicónak persze jólesik, ha látja,
hogy egyensúlyban van kedves barátja —
de ugyan meddig? (És feltámad újra
manót érintő rettentő gyanúja.)