Lauer Péter
Anyahajó
Anya jön, anya megy,
anya haja csupa meggy.
Anya kér, anya ad,
anya százfelé hasad.
Anya víz, anya toll,
anya hófehér atoll.
Anya kék, anya gömb,
anya szilánk, anya tömb.
Anya kosz, anya sár,
Anya hibát nem talál.
Anya szem, anya orr,
Anya új-remény donor.
Anya szép, anya jó,
anya jó anyahajó.
Csík Mónika
Szívdesszert helyett
Ez egy anyák napi vers,
nincs benne rosszkedv, se fájás,
nincs hétfői korán kelés se,
nincs benne gyűlés, munka,
értekezletig kitolt határidő,
nincs benne zűr, hideg kávé,
törött cipősarok, se rúzs, se pénz,
nincs benne zaj, bolti cetli,
se tolongás, se sorfalak,
nincs akció, pletykaparti,
harisnya, mi felszaladt,
nincs benne cidri, talpbetét,
se kajtatás, se piszmogás,
durmolás sincs, pedig kéne
(de mégiscsak jobb, ha mégse),
ja és nincs benne e-mail,
nincs levélszemét se,
nincs benne füst, szürkeség,
színtelen égbolt, se pára,
„majdnem vett virágcsokor”,
sem falafel vacsorára,
nincs benne „nincs” és „kevés” se,
nincsenek régi lábnyomok,
és sirály se rugaszkodik
(pedig szállna ájulásig).
Itt nincsenek számok, érvek,
kilincs se, ameddig
épphogy felérek,
nincs hószínű álom
és ébredés miértje,
nincsenek „honnan”-ok,
nincs szeretés mikéntje,
hiba sincs, se vétek,
elvétett mondatok,
túlretusált képek,
koholt öröm, tettetés,
elhamarkodott tettek
és megbánt „talán”-ok,
nincsenek pergő percek,
és percegő szú se rágja
az idő odvas oszlopát.
E tágasságban, látod,
nincsenek határok,
pontnyi bár a tér –
tér feszül a pontban,
ami innen óriási,
csöppnek tűnik onnan,
szavaim elvesznek benne,
bölcsebb, ha inkább hallgatok,
ez egy anyák napi vers –
ebben csak te meg én vagyok.
