Papírhajó - Primér/Primőr

 

Jász Julcsi

 

 

királylánynaplórészlet

 

 

rémálomhétfő

 

Gyakran álmodom

az iskoláról éjszaka,

éppen annyi idős vagyok,

mint most, és ott ülök

a padban a többi gyerekkel.

 

Matek dogát írunk,

és biztos vagyok benne,

hogy meg tudom oldani

a feladatokat,

hisz olyan egyszerű.

 

Aztán kiderül,

hogy nem megy, egy sem,

ez iszonyatos érzés,

de szerencsére,

ekkor mindig felébredek.

 

Azért szeretném egyszer

álmomban is megoldani

őket!

 

 

rosszkeddv

 

Meghalt a nagymama,

de számomra, persze nem,

nem tekintem őt annak,

vagy olyannak,

amilyennek mondják,

nemlétezőnek.

 

Nem fogadok szót,

rosszalkodok,

várom, hogy rám szóljon.

 

Nem halhat meg egészen,

mert kivel fogok akkor

olyan jókat veszekedni?,

 

és ki fog velem veszekedni?

Biztos nem akar

halott lenni nagyon,

várom hát, hogy visszajöjjön,

és azt mondja, bocsássatok meg,

tévedés volt az egész,

valami félreértés.

 

Ezzel vigasztalom anyáékat is,

hogy csak azért vagyok egy kicsit rossz,

hogy siessen, mert

eléggé nagyon hiányzik már.

 

 

A kövér fiút minden szerdán

azzal csúfolják az iskolában,

hogy kövér, és olyankor

a kövérsége mellé még el is vörösödik,

csúnya lesz nagyon, és végül

mindig elsírja magát.

 

A nagyobb fiúk mindig azt akarják

elérni, hogy még vörösebb és csúnyább

legyen, hogy visítson, mint egy kismalac

szégyenében, hadd folyjon a taknya

meg a könnye együtt a szájába,

pisiljen be félelmében.

 

Akkor aztán ott hagyják, és

nem foglalkoznak vele többet,

mintha nem is létezne, csak

fekszik a földön, piszkosan

és mozdulatlanul, sírva.

 

Van, hogy egy arra járó tanár

megzavarja őket, olyankor nagyon mérgesek,

mert elrontotta a játékukat.

 

Egy nap talán majd magammal hozhatom

a palotaőrséget, ha anyának és apának

nem lesz szüksége rájuk, és akkor

végre meg tudom védeni

azt a szegény kövér fiút.

 

 

A halhatatlanság-gépezet csütörtökön

biztosan jól működik, azt hiszem, olyankor

egészen biztos, hogy hallhatatlan vagyok,

legalábbis úgy érzem.

 

Nem hallom meg, ha szólnak hozzám,

nem hallanak, ha szólok valamit.

 

Mióta meghalt a nagyi, senki sem

figyelmeztet, hogy mossak fogat,

meg kezet vécézés után, meg előtt,

étkezések előtt persze.

 

Egy csomó mindenre magamnak kell

figyelnem, nem figyelmeztet senki,

csak csendben csinálom, amit kell.

 

Eleinte nem is sejtettem, hogy ilyen

nehéz dolog ez a halhatatlanság.

 

Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a nagyi is

hallhatatlan, mint két süketnéma

csak mutogatnánk egymásnak,

mégis mennyivel könnyebben menne

ez a sok feladat együtt.

 

 

instantpéntek

 

Nagymama egy angyal volt,

mondogatja anyukám gyakran,

de el kellett mennie.

 

És egy angyal az nem olyan típus,

kérdezem ilyenkor, hogy

bármikor ott terem,

ha szükséged van rá?

 

Mint az instant kávé, ami

azt jelenti, gyorsan oldódó,

csak beleszórod a forró vízbe,

és már kész is van

a sűrű, fekete angyal.

 

Vagyis kávé, ahogy apukám

szereti.

 

Én is úgy szeretnék

egy bármikor,

és gyorsan oldódó,

instant angyalt!

 

De pontosan olyan legyen,

mint a nagyi, ha már neki

el kellett mennie.

 

 

titokszombat

 

Tudod, mire kér téged

a plusztabletta,

ha a vízbe dobod,

mielőtt megiszod?

 

Kérdezte mindig

szombat reggelenként

a nagymama.

 

Hát persze,

hogy ne áruljam el a titkát:

Psssssssssssssssssszzzt!!!

 

Én azóta is hallgatok,

mióta a nagymama meghalt,

csak csendben megiszom,

és kész.

 

 

Egyik vasárnap éjszaka, amikor

sokáig nem tudtam elaludni,

csendben odamentem az ablakhoz,

és nézegettem kifelé a sötétben.

 

A holdat néztem, nagy volt

és töltött, teli, ahogy mondani

szokták.

 

Úgy világított, mint karácsony előtt

az utcai díszkivilágítás, vagy még inkább

egy magára hagyott, árva

lámpa a teraszon, amit elfelejtettek

lekapcsolni éjszakára.

 

Egész éjjel égett, láttam

még az ágyamból is a fényét,

világított csak befelé a szobába.

 

Ez valakinek nagyon sokba fog

kerülni, ahogy apukám szokta mondani,

ha égve hagyom a fürdőben a villanyt,

és az ujjával magára mutogat.

 


 

 Főoldal

 

2014. július 21.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png