Jász Julcsi
királylánynaplórészlet
rémálomhétfő
Gyakran álmodom
az iskoláról éjszaka,
éppen annyi idős vagyok,
mint most, és ott ülök
a padban a többi gyerekkel.
Matek dogát írunk,
és biztos vagyok benne,
hogy meg tudom oldani
a feladatokat,
hisz olyan egyszerű.
Aztán kiderül,
hogy nem megy, egy sem,
ez iszonyatos érzés,
de szerencsére,
ekkor mindig felébredek.
Azért szeretném egyszer
álmomban is megoldani
őket!
rosszkeddv
Meghalt a nagymama,
de számomra, persze nem,
nem tekintem őt annak,
vagy olyannak,
amilyennek mondják,
nemlétezőnek.
Nem fogadok szót,
rosszalkodok,
várom, hogy rám szóljon.
Nem halhat meg egészen,
mert kivel fogok akkor
olyan jókat veszekedni?,
és ki fog velem veszekedni?
Biztos nem akar
halott lenni nagyon,
várom hát, hogy visszajöjjön,
és azt mondja, bocsássatok meg,
tévedés volt az egész,
valami félreértés.
Ezzel vigasztalom anyáékat is,
hogy csak azért vagyok egy kicsit rossz,
hogy siessen, mert
eléggé nagyon hiányzik már.
A kövér fiút minden szerdán
azzal csúfolják az iskolában,
hogy kövér, és olyankor
a kövérsége mellé még el is vörösödik,
csúnya lesz nagyon, és végül
mindig elsírja magát.
A nagyobb fiúk mindig azt akarják
elérni, hogy még vörösebb és csúnyább
legyen, hogy visítson, mint egy kismalac
szégyenében, hadd folyjon a taknya
meg a könnye együtt a szájába,
pisiljen be félelmében.
Akkor aztán ott hagyják, és
nem foglalkoznak vele többet,
mintha nem is létezne, csak
fekszik a földön, piszkosan
és mozdulatlanul, sírva.
Van, hogy egy arra járó tanár
megzavarja őket, olyankor nagyon mérgesek,
mert elrontotta a játékukat.
Egy nap talán majd magammal hozhatom
a palotaőrséget, ha anyának és apának
nem lesz szüksége rájuk, és akkor
végre meg tudom védeni
azt a szegény kövér fiút.
A halhatatlanság-gépezet csütörtökön
biztosan jól működik, azt hiszem, olyankor
egészen biztos, hogy hallhatatlan vagyok,
legalábbis úgy érzem.
Nem hallom meg, ha szólnak hozzám,
nem hallanak, ha szólok valamit.
Mióta meghalt a nagyi, senki sem
figyelmeztet, hogy mossak fogat,
meg kezet vécézés után, meg előtt,
étkezések előtt persze.
Egy csomó mindenre magamnak kell
figyelnem, nem figyelmeztet senki,
csak csendben csinálom, amit kell.
Eleinte nem is sejtettem, hogy ilyen
nehéz dolog ez a halhatatlanság.
Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a nagyi is
hallhatatlan, mint két süketnéma
csak mutogatnánk egymásnak,
mégis mennyivel könnyebben menne
ez a sok feladat együtt.
instantpéntek
Nagymama egy angyal volt,
mondogatja anyukám gyakran,
de el kellett mennie.
És egy angyal az nem olyan típus,
kérdezem ilyenkor, hogy
bármikor ott terem,
ha szükséged van rá?
Mint az instant kávé, ami
azt jelenti, gyorsan oldódó,
csak beleszórod a forró vízbe,
és már kész is van
a sűrű, fekete angyal.
Vagyis kávé, ahogy apukám
szereti.
Én is úgy szeretnék
egy bármikor,
és gyorsan oldódó,
instant angyalt!
De pontosan olyan legyen,
mint a nagyi, ha már neki
el kellett mennie.
titokszombat
Tudod, mire kér téged
a plusztabletta,
ha a vízbe dobod,
mielőtt megiszod?
Kérdezte mindig
szombat reggelenként
a nagymama.
Hát persze,
hogy ne áruljam el a titkát:
Psssssssssssssssssszzzt!!!
Én azóta is hallgatok,
mióta a nagymama meghalt,
csak csendben megiszom,
és kész.
Egyik vasárnap éjszaka, amikor
sokáig nem tudtam elaludni,
csendben odamentem az ablakhoz,
és nézegettem kifelé a sötétben.
A holdat néztem, nagy volt
és töltött, teli, ahogy mondani
szokták.
Úgy világított, mint karácsony előtt
az utcai díszkivilágítás, vagy még inkább
egy magára hagyott, árva
lámpa a teraszon, amit elfelejtettek
lekapcsolni éjszakára.
Egész éjjel égett, láttam
még az ágyamból is a fényét,
világított csak befelé a szobába.
Ez valakinek nagyon sokba fog
kerülni, ahogy apukám szokta mondani,
ha égve hagyom a fürdőben a villanyt,
és az ujjával magára mutogat.