Papírhajó - Primér/Primőr

 

 Nyulász Péter

 

Nyulász Péter:

 

Bukfencmentes életlenség

 

Hallga csak! Van valami furcsa a levegőben! Valami zaj... Vagy éppen, hogy nincs!

Miféle zaj az, amit meg nem hallhat senki?

Egyszerű: a némaság, ami a zavart kelti.

 

Elnémult az erdő, a fák ágain csend ül.

Nem hegedülnek a tücskök, madárdal sem csendül.

Nincsen semmi kétség: rossz ómen e hallgatás:

hiányzik a rendszerből a gurulóátfordulás!

(Mert a bukfenc, az a forgás! Része az egésznek:

megáll minden nélküle, még az életnek is vége. )

 

A bukfenc az a forgás.

A forgás, az a pörgés.

A pörgés, az a nyüzsgés,

a pezsgés, a keringés.

 

És ha tilos a bukfenc – úgy értve: nem lehet és nem szabad, mert betiltva, és nincs engedély, és halál fia, az aki… Azaz:

ha nincs többé bukfenc,

megtorpan a forgás.

Nincsen akkor gurulás.

Nincsen akkor pörgés,

megáll a keringés.

Nincsen akkor nyüzsgés.

Nincsen akkor pezsgés.

Nincsen akkor sürgés,

dömdö-dödö-dömdöm,

és nincsen gurigázás…

 

Nem gurulhat el a golyó, nem mozdulhat meg a labda,

Nem gördülhet el a kerék, megtorpan a Föld forgása.

Bukfencmentes állapotban tótágast áll a világ,

és a végén legyűr minket a szomorúság.

 

Hogyha megáll minden kerék, nem forog az ész,

megszűnik a keringés, és akkor minden kész.

Istenveled Négyszögletű! Kerekerdő ég veled!

Lehet-e bukfenc nélkül élni?

Talán igen, na de minek?!

 

Oly sok fontos dolog van, mit észre sem veszünk,

és amíg csak el nem tűnik, nem is keresünk.

Hogyha tilos, ha elveszik, akkor jövünk rá:

úgy hiányzik, hogy anélkül megáll a világ.

Hogyha tilos, ha elveszik, rádöbbenhetünk:

úgy hiányzik, hogy nélküle nem is élhetünk.

 

 

Bikfi-bukfenc-bukferenc

 

Le a fejjel, büszkén!

Tartsd a hátad görbén!

Húzd fel a vállad, rogyaszd a lábad,

hajolj a földig, vesszen a bánat!

 

Nem kell hozzá pokróc,

gurulj, mint egy gombóc!

Jót tesz a fejnek, jót tesz a hátnak,

hogyha a fűben, kint gurigázhat.

 

Fej lent, láb lendít – csak azért is bukfenc!

Lendülj és gördülj – ez a jelszó: bukfenc!

Bikfi-bukfenc-bukferenc!

 

Tégy úgy, mint egy labda,

és ne is hagyd abba!

Jó a golyónak, fűbe gurulni,

jobb begurulni, mint begolyózni!

 

Fej lent, láb lendít – csak azért is bukfenc!

Lendülj és gördülj – ez a jelszó: bukfenc!

Bikfi-bukfenc-bukferenc!

 


 

Főoldal

 

2013. szeptember 13.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png