Papírhajó - Primér/Primőr

Halmai_meret_jo.jpg 

 

Halmai Tamás

 

Halhatatlanok napja

 

Mert nem halott a kő se:
energiától rezzen.
Örökkévalók őse
lüktet a rétegekben.

Él a kavics, a kozmosz,
a csikóhal, a fűszál:
hasonlít a titkokhoz,
aki titkok közt kószál.

S aki nincs már? Az ember?
Emlékezetté lobban.
Hol volt, hol nem volt egyszer.
S mától mindenhol ott van.

Súg és sugárzik kőből,
és csikóhallal úszik;
szívedig visszahőköl,
s tovább: csillagon túlig.

Halhatatlanok napja
süt fel halottak napján!
Holtat élő siratja,
élőt holtak – angyalszám;

mégis könnyek kristályán
átragyog könnyű béke:
az életből kiválván
a lélek kész a létre.

Mit óhajt szép szerettünk?
Újra újjászületne?
Tündöklik, aki eltűnt,
így tanít szürkületre.

 



Főoldal

2023. október 31.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Gerzsenyi Gabriella: Fehér magányIvánovics Beatrix: Mese a jóságról
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Gál János humoros verse és verses prózájaFarkas Wellmann Éva: Átiratok érettségizőknekSzékely Csaba humoros verseiHartay Csaba humoros versei és prózája
Darvasi László: Hosszabb lesz, mint a La ManchePataki Tamás: A férfivá válás nehézségeiDragomán György: A tökéletes jégkocka nyomábanVöröskéry Dóra: A lamantin éneke
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png