Olvasónapló

magnus.jpg

Toroczkay András

Na ne

 

„Sylvie Germain első regényével az Éjszakák könyvével robbant be az irodalmi köztudatba, amellyel kritikai díjat tömkelegét nyerte el. Nagysikerű A harag napjai című regényét Fémina-díjjal jutalmazta a szakma. Egyéb jelentős regényei között tartjuk számon A rossz szeretők dalát, illetve a középiskolások Goncourt-díját elnyert Magnust. Regényeinek többsége a Rossz, a Szenvedés és a Bűn létének értelmét kutatja a modern lét embertagadó forgatagában, és zsidó-keresztény misztikumtól áthatott életműve a spiritualitást mély humánummal és stiláris gazdagsággal ötvözi” – mint azt olvasom.

A fülszöveg szerint: „A Magnus a második világháborút túlélt, ám egy bombázás következtében ötéves kora óta amnéziában szenvedő Franz-Georg története, akinek mindössze egy tűz rágta plüssmackó – Magnus – maradt meg elfeledett, kényszeresen és hermetikusan lezárt gyermekkorából. Aztán később: „Franz-Georg, alias Magnus fokozatosan fedezi fel önmaga és családja múltját a játékfigura segítségével. […] Identitáskeresése a szenvedés újabb és újabb bugyrait nyitja meg előtte.” Merthogy a főhős apja egy náci orvos. Obersturmführer az SS-ben. Dachau, Gross-Rosen, Bergen-belsen. Feladata a deportáltak megszűrése, a betegek és leggyengébbek gázkamrába küldése. Vagy halálos fenilininjekciók szívbe adagolással.

A könyv a Goodreads-en (amely egy könyvekkel foglalkozó honlap, a Moly olvasói számára bizonyára nem ismeretlen felépítéssel) 3,66 csillagot kapott a maximális ötből. Jelent ez valamit? Persze nem sokat. Annyit mindenképpen, hogy az olvasók szeretnek, még mindig, a második világháborún, illetve elsősorban a holokauszton borzongani. De azt is, hogy a könyvvel valami baj van.

A Magnusszal az a legnagyobb baj, hogy giccses. A holokauszttal foglalkozik, amely téma egyébként a mai napig, különösen Magyarországon, fontos és érdekes, habár Hollywood és a média alaposan elkoptatta. Viszont elég egyértelműen kizsákmányolja azt, a lelkiismeret-furdalásunkra épít. Az, hogy nem elsősorban továbbgondolásra késztet, hanem hatást akar kicsikarni belőlünk, védhető is. A művészet nem esztétikaszeminárium. De túlságosan akarja, ami miatt természetesen merül fel bennünk: van-e joga hozzá. Van-e joga egy ügyetlen politikusnak az áldozatok vérével megalapozni saját egzisztenciáját? Van-e joga egy ügyetlen művésznek az áldozatok mögé bújva saját karrierjét építgetni? Van-e joga bárkinek hasznot húzni a halálból, a bűnből, a fájdalomból, aki ügyetlen?

Természetesen, aki ügyesen csinálja, annak mindent megbocsátunk, mivel ebben az esetben az ügyesen azt jelenti, hogy számunkra is értékesen, értékelhetően teszi, amit tesz. Ha mi is hasznot tudunk belőle húzni, például szórakozunk (nevetünk, sírunk) rajta, vagy pénzt keresünk vele, akkor úgy tűnik, minden rendben.

A Magnus leginkább a szóhasználaton csúszik el. Nem lehet olyan könyvet elolvasni, amelyben „szunnyadó rejtély” szókapcsolat szerepel, ahol a „megannyi apró flitter” így együtt minden gond nélkül megjelenhet. Egy olyan szöveg, amelyben le lehet írni azt, hogy „konok”, érdemes az utálatunkra. Abban, aki a holokauszttal kapcsolatban képes leírni, hogy „örökkön”, joggal nem bízunk meg. Arra joggal nem figyelünk, aki a „bizonytalanság kísértete suttog” szavakkal pályázik a figyelmünkre. Aki szerint működőképes egy olyan nyelv, amelyben valami „cafatokká foszlik”, sőt: a „végtelen csend tengere” is szerepelhet. Vagy éppenséggel: „Hangfuvallat, sokszólamú sóhajkórus”. Ráadásul itt már a képzavar határát is súrolva fogalmaz: „Mindenkiben ott mormog egy súgóhang, hangtompítóval, inkognitóban – a világ, mások és önmagunk addig sejtetlen híreit hordó apokrif hang, mely elérhet hozzánk, ha kissé hegyezzük fülünket.” Szóval hogy is van ez? Mormog egy hang? Egy súgóhang hogy képes mormogni? Pláne hangtompítóval? Egy apokrif hang?

Na ne.

Ne legyünk szigorúak, hiszen az emberiségnek szembesülni saját történelme egy ilyen szégyellnivaló epizódjával nehéz, természetes, hogy a borzalmak közelében elfogynak a szavaink. A Magnus is akkor olvasható, ha az írónő nem próbálja leírni a leírhatatlant.

 

Sylvie Germain: Magnus. Helikon, 2013, 208 oldal, 3490 HUF.


Főoldal

2014. szeptember 25.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Győrei Zsolt tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Aknai Péter: LiftMakk Flóra: Öt ok a hallgatásra
Békési kovászságokNagy-Laczkó Balázs: Dologtalan augusztus
Kustár György: JákóbBálint Tamás: Máj hagymalekvárralEszteró István: Jézus DNS-eMelankólia IVXLCDM – Halmai Tamás Báthori Csaba-paródiája
Mert ha – Végh Attila Krasznahorkai László-paródiájaGrecsó Krisztián: Két karakter Rimóczi László: Kiss Judit Ágnes: AngyalcsinálásBene Zoltán: Pest-Buda
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png