„Az örömre való képesség”
Lehengerlő a lelkesedése és a tűz, ami hajtja. Megalakította a Metamorphoses Meseterápiás Központot, és éltre hívta a Fabuláriumot. Itthon és külföldön is tart előadásokat, tanít, és ha mindez még nem lenne elég, könyvet is ír. A Holle anyót egy egészen új szemszögből mesélte el; a könyv a Cerkabella Kiadó gondozásában jelent meg. Boldizsár Ildikó meseterapeutával Schütz Gabriella beszélgetett.
– Hogyan érezted magad a történet újramesélése közben?
– Nem voltam jó passzban, és ez kifejezetten jót tett a munkának. Pontosan úgy éreztem magam, mint az orsóját kútba ejtett lány… Mindkettőnk számára az volt a tét, hogy képesek vagyunk-e utána ugrani annak, ami kicsúszott a kezünkből, vagy hagyjuk az egészet a fenébe. Ebben a lelkiállapotban gondoltam újra a történetet, és a lánnyal együtt jártam be az egész utat. Nagyon sokat kaptam tőle, tulajdonképpen ő hozott fel engem is a kút mélyéről.
– Miben más ez a mese, mint amit ismerünk?
– Sokat tipródtam azon, hogy szabad-e hozzányúlni egy klasszikus meséhez, s ha igen, hogyan. Mindenképpen szerettem volna hű maradni az eredeti mese „üzenetéhez” és hangulatához, ugyanakkor tudom azt is, hogy a szikár Grimm-mesék nagyon sok teret engednek az írói képzeletnek… Igyekeztem hát kitölteni azokat a tereket, amelyek Jakob és Wilhelm meséjéből hiányoznak, vagy túlságosan elnagyoltan vannak jelen. Nagyobb szerepet szántam például Holle anyónak, szerettem volna árnyalni a karakterét. Személyes okokból nagyon izgatott az eredeti mesében, hogy miért akar hazamenni az „aranyos lány”, miért nem marad ott, ahol mindene megvan, ahol boldog. Erre a kérdésre is írás közben kaptam meg a választ.
– Mit üzen Holle anyó meséje?
– Holle anyót egy életválság utáni újraépítkezés hiteles lélektani folyamatának látom. Ha az ember ilyen-olyan okok miatt elveszíti kapcsolatát saját életével vagy élőképességével, ne hagyja annyiban a dolgot, hanem nézzen körül a lehetőségek mélységeiben, kutassa fel azokat a „kenyereket” és „almákat”, amelyekre építheti további életét… És persze találjon vissza azokhoz az egyszerű és tiszta örömforrásokhoz, amelyek nélkül nem érdemes élni.
– Nálunk a tizenkét évesnek is tetszett a mese. Alapvetően mégis kiknek szánod a kötetet?
– Nem volt előttem írás közben egy elképzelt korú gyerek vagy felnőtt. A mesékben pont az a jó, hogy korhatárok nélkül mindenkihez szólnak. Ha írás közben arra figyeltem volna, hogy „kiknek szánom” azt, amit írok, nem tudtam volna hű maradni a Grimm-mesék hitelességéhez. Márpedig nekem ez nagyon fontos szempont volt!
– Holle anyó meséje nekem téli, és ahogy így visszagondolok, téli estéken is meséltem. Miért érzem téli mesének? Lehet-e egyáltalán a meséket évszakokhoz kötni?
– Talán a mesében megjelenő havazás miatt gondolod így… Ez valóban nagyon fontos motívum ebben a mesében, hiszen az örömre való képességről szól. A szánkózás meg a havazás szépségének öröméről…
– Az illusztrációk egészen egyszerűen lélegzetelállítóak, szinte életre keltik a meséd. Te mit gondolsz?
– Nem először dolgoztam együtt Szegedi Katával, el sem tudtam volna képzelni, hogy más illusztrálja a könyvet. Kata nemcsak a történetekkel mozog együtt, hanem azzal az alkotóval is, akinek a szövegét illusztrálja, így jönnek létre csodálatos képei. Sokat beszélgettünk, leveleztünk a munka során, és rendkívül hálás vagyok Katának, hogy az én életem motívumait is belerajzolta a történetbe.
– Min dolgozol mostanság? Lesz új meséd?
– Mostanában a tanítás köti le minden energiámat, de úgy érzem, készülődik bennem egy újabb mesekönyv, ám erről korai lenne még beszélni.
(Boldizsár Ildikó meseterapeutával Schütz Gabriella beszélgetett.)
Boldizsár Ildikó: Holle anyó birodalma, Szegedi Katalin illusztrációival, Cerkabella, Budapest, 2017., 42 oldal, 2890 Ft
