Szépírók Társasága 2008

December 28-án zajlott le a Szépírók Társaságának évi rendes közgyűlése, Csaplár Vilmos elnököt kérdeztük, melyek voltak a legfontosabb napirendi pontok, és milyen eredményekre jutott a jelenlévő tagság?

Fölvettünk szavazással 15 tagot, így majdnem 270 a létszámunk. Javasoltunk, szintén nyílt szavazással, jelölteket a József Attila-díjra. Téma volt a hét éve létező Szépíró Díj, a társaságunk által három kategóriában (vers, próza, tanulmány) kiadott, magáncégek által támogatott irodalmi díj. A háromból két kurátor (Bodor Béla, Margócsy István) megbízatása lejárt, elkezdtük az új kurátorok keresését jelölésekkel, elektronikus szavazással véglegesítjük a neveket. Elindult egy együttgondolkodás (elektronikusan folytatjuk), hogyan lehet díjunkat (amely egyetlen ilyen az országban, hiszen egy igen komoly nevekből álló irodalmi szakmai egyesület adja) még ismertebbé tenni.

Publikus-e, hogy kik végeztek a József Attila-díjra történt szavazás élén?

Nem titok, de nem lenne ildomos közzétenni javaslatainkat. Hátravan még egy bizottsági ülés, sok vita a többi írószervezettel, majd a miniszteri jóváhagyás. A nevek azután lesznek véglegesek és publikusak.

A Szépírók Társasága az elmúlt években igen komoly érdekérvényesítő erővel bírt az állami díjak odaítélését illetően. Szerinted minek köszönhető ez?

Kezdetben volt az egyetlen szakmai szervezet, a Magyar Írók Szövetsége. A kilencvenes években a modern irodalom képviselőinek zöme különféle okokból egyre kevésbé vett részt a szövetség munkájában, döntéseiben, bár tag maradt. A szövetség fokozatosan konzervatív írócsoportok befolyása alá került, ez (igaz, próbálták fönntartani a fikciót, hogy az egész magyar irodalom képviselőjének tekintsék őket) egyre inkább érződött a választmány díjjavaslatain, és a kuratóriumok döntésein, amelyekben ugyancsak a szövetség dominált. Miután megerősödött a modern magyar írók szakmai egyesületének nevezhető (nincs merev elválasztó vonal, hiszen például kb. negyven közös tagunk van) Szépírók Társasága, és a kuratóriumok többpólusúak, „többpártiak" lettek, elkezdtük ledolgozni a hátrányt.

Budapesti nagyrendezvények (például az Őszi Irodalmi Fesztivál), de több tucatnyi vidéki, sőt határon túli irodalmi program zajlik le most már évről évre a társaság közreműködésének köszönhetően, ehhez képest elenyésző az állami támogatása a társaságnak. Milyen forrásokból sikerül előteremteni a szükséges pénzösszegeket?

Valóban, a működésünkre, infrastruktúránkra (ez kaphat - vagy sem - közvetlenül a költségvetésből) keveset költünk, (nincs székházunk, irodánk a tikárunk lakása), viszont olyan pályázatokat írunk (A könyv utóélete program, mely a környező országok magyarlakta területeire szintén kiterjed, például ilyen), amelyek alkalmat adnak arra, hogy minél több írónk minél több helyen, minél több olvasóval találkozzon, és minél több pénz jusson az alkotóknak, mivel náluk van a legjobb helye. Programjaink, rendezvényeink támogatóit megismerhetik a lap olvasói a honlapunkról. Ez legyen alkalom arra, hogy a honlapra tereljem a figyelmet, mely igen informatív több föltett és föl nem tett kérdésre vonatkozóan.

Az érdekvédelem és a szakmai munka terén mik lesznek ennek az évnek a fő feladatai, kiemelt eseményei?

Nem szeretném, ha ez a reformokban bővelkedő időszak nagy kárt okozna az íróknak. Azt remélem, hogy a szakminiszterrel az idén áttekinthetjük a függőben lévő kérdéseket. Tovább folytatódik A Könyv utóélete program, kiadjuk a Szépíró Díjat, részt veszünk a különféle kuratóriumok munkájában. Az nem biztos, hogy fesztivált is tartunk, még nincs rá támogató.


(Elek Tibor)