„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)

Héjja Julianna Erika „Aki a vak szerencse pajzsa alatt izzadoz..." című tanulmánya, melyben egy az 1830-as években tevékenykedő, gyulai hamiskártyás társaságról ír

„egyik fő erénye éppen az, hogy nem bántóan kitárulkozó, nem elviselhetetlenül szenvedélyes, ömlengő vagy hatásvadász" (Darvasi Ferenc kritikája Balla D. Károly könyvéről)

„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről)

Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg

„Az aprólékos, realisztikus leírások mellett a nevek lesznek azok a fogódzók, amelyek segítik az olvasót a história összerakásában" (Demeter Zsuzsa írása Szabó Róbert Csaba könyvéről)

„Kiss Gy. Csaba munkája jelentős hozzájárulás nemzeti önismeretünk mélyítéséhez" (Görömbei András kritikája Kiss Gy. Csaba könyvéről)

"Kizárólag kötetének szövegszubjektuma érdekelt, ez az átlagon felüli műveltséggel megvert, a talált irodalomban, azaz a költői hagyományban létkulcsot kereső, s e keresés költőisége révén maga is...

„népies nyelvezet, pajzánság és egyfajta ironikus pesszimizmus" (Nagy Bernadett kritikája a Gyöngyhomok című könyvről)

„Gergely Ágnesnél mindenekelőtt az elhivatottság magyarázza a korszakokon átívelő életmű mindig újszerű, de sosem hagyománytalan poétikáját" (Halmai Tamás írása)