Koncz Tamás
Lehúzott bőrök
Krusovszky Dénes: Felesleges part
„Az őszinte beszédnél semmi sem giccsesebb." A verssor Krusovszky Dénes új kötetének mottója is lehetne, hiszen ez a versvilág távol áll mindattól, ami őszintének nevezhető. Sokkal inkább programszerű imitáció: a tett bőrébe burkolt üresség, minek feltárása csak újabb bőrökhöz vezethet. A kortárs lírában az őszinteség persze amúgy is a dilettantizmus szinonimája, mint hangversenyen a finálé előtti taps, Krusovszky számára azonban az eltávolítás nem csak költői eszköz, hanem cél is- már ha célnak nevezhetjük azt a pontot, amit nem érhetünk el soha. A Felesleges part no way ticket, üres jegy, olyan kalandra invitál, amiből csak eltűnni lehet; kihullni, kilépni vagy -megadva magunkat - feloldódni a látszatvalóságok között.
Az út nem csak allegória: a három nagy ciklusra és azok kísérőverseire bontható kötet egy utazás leírásával kezdődik. A Mint egy vászonzsák-ban Krusovszky Hart Crane amerikai költő (1899-1932) utolsó napjait idézi fel, s a monológ-jellegű visszaemlékezést váltakozva töri meg Chris Burden performansz-másolatokkal, illetve önálló verseivel - utóbbiak Könnyített változat cím alatt rendeződnek alciklusba. A szerző így hármas fonatú szöveget hoz létre, melyben elmosódik az idézett és idéző közötti határ, a parafrázis pedig nem különböztethető meg az eredetitől- a beszélő önmaga mása, árnyéka lehet, minden tette utánzás és reflexió is egyben. Burden és Crane választása több okkal is magyarázható, ám talán a testhez való viszonyuk a legérdekesebb, hiszen a test, mint emlékező felület és műalkotás, befogadó és közvetítő eszköz jelenik meg mindkettejük esetében.
Hart Crane-t tragikus halála, illetve annak módja emeli kiemelt helyzetbe: a homoszexuális költő az Orizaba nevű hajón utazva ajánlatott tett egy matróznak, a feldühödött tengerészek pedig kis híján agyonverték. Crane valószínűleg emiatt is menekült aztán öngyilkosságba, s a hajóról a vízbe vetette magát. Burden a 70-es évek híres performansz művésze volt, s Hajas Tiborhoz hasonlóan saját testét használta eszközként: a Shoot című akció közben egy puskával lövette karon magát, a Trans-Fixed során pedig egy Volkswagen csomagtartóján feszítették meg. A fájdalom, az erőszak közös tapasztalatuk, s szándékaiktól függetlenül mindketten a test szerepét vették fel -amivel bánni, s amit bántani lehet -, ám helyzetük rímel a kortárs líra személytelenségére is. „De ki hiszi el, hogy amikor / mások jókedvére kell vetkőznöm / majdnem olyan mindegy, / mint az, hogy üres doboznak / hívnak és mindenféle / felesleges holmival pakolnak tele." -írja a Könnyített változat (2.)-ben Krusovszky, utalva az arc nélküli elbeszélő kiszolgáltatottságára.
Más-más okból, de a test Crane és Burden számára is korlát volt, melyet a maguk módján megpróbáltak túllépni: előbbi szégyenét és megaláztatását hagyta hátra az Orizaba matrózaival együtt, utóbbi pedig tűrőképessége határait próbálgatta: a Velvet water című performansz keretében Burden vizet akart lélegezni, s öt percen keresztül képes is volt folytatni a szervezetével vívott, hősiesnek éppen nem nevezhető harcot. Gesztusuk a lehetséges tagadása, ami hit nélküli szabadságot adhat A felesleges part választott hőseinek. „Az előttünk álló pillanat / rettenetes üressége, a jövő, / egyedül a tagadással tölthető / ki megnyugtatóan (...)" szavalja színházi kórusként az Orizaba legénysége, mikor Crane-t egy üres koporsó vízre bocsátásával búcsúztatják. A tagadás hübrisz: lázadás a valóság utánzása ellen, akár az élet elvesztése árán is - s végül az egyetlen emberi fegyver a sors és természet erőivel szemben.
Hübriszt követett el Marszüasz, a furulyás szatír is, mikor az isteni Apollónt dalversenyre hívta ki, kétségbe vonva annak tudását: az akarat gőgje tragédiához vezetett, s Apollón egy fenyőfához kötözve megnyúzta riválisát. A kifeszített bőr a mai napig táncot lejt, ha furulyaszót „hall", Apolló himnuszaira viszont meg sem rezdül - így szól a monda. Krusovszky sebészi pontossággal illeszti a mítoszt saját szövegkereteire, a Marszüasz polifón című második ciklusban. A szatír csak körvonalaival tűnik fel, a test feletti totális uralom jelképeként. Gőgje azonban már nyomokban sem érezhető; inkább tűnik Crane-hez hasonlóan áldozatnak, megalázott és lényegétől megfosztott buroknak. (Érdekes párhuzam, hogy a Marszüasz-mítoszt korábban Sarkadi Imre is feldolgozta A szatír bőre című novellájában - ebben Apollón vitatkozik nyúzás közben a szatírral, a kifinomult eszmecsere csak még kegyetlenebbé teszi a háttérben zajló kínzást. A kommunista hatalommal hol küzdő, hol annak behódoló, alkoholbeteg Sarkadi végül kizuhant egy ablakon - sokak szerint öngyilkos lett, akárcsak Hart Crane.)
A Marszüasz polifónban Krusovszky még gyakrabban él az eltávolítás eszközével, akár a szó szoros értelmében is: a iii Szellős, árnyékos például egy férfi test megnyúzásához kínál részletes útmutatót, s a leírás szenvtelensége elfedi az aktus brutalitását és értelmetlenségét. S eltűnnek a személyiség utolsó vonásai is - a két amerikaival még lehetett a szerepjáték szintjén azonosulni, egy lényege vesztett skalppal azonban már egyáltalán nem. Krusovszky Dénes költészete itt már egészen anyagszerűvé válik, és fő témája idővel nem az egyéni akarat vagy az utánzás közötti dilemma lesz, hanem a testnek a világban, s a lélekben a testben betöltött-kiszorított helye. Harmóniának nyoma sincs, a fullasztó légszomj az elveszettséggel váltakozik, a kint-bent játéka pedig folyamatos bizonytalanságot szül. „Hallgatod, hogy zihál tüdőd, és / látod, ahogy a térded remeg, / túlnőtt rajtad a bőr, mégsincs kész, / saját kesztyűjében vár a kéz." - olvashatjuk a viii Saját kesztyűjében című darabban, s a következő versből, az is kiderül hogy a rendszer kívülről sem tűnik egységnek. „Nem volt olyan nézőpont, ahonnan az egész / szerkezetet be lehetett volna látni" - jellemzi Krusovszky a könyv borítóján látható óriási installációt, Anish Kapoor Marsyas című alkotását. A hatalmas tölcsér önmagából kivetkőzött testként lebegett a London Tate látogatói felett, és „... színre és tapintásra is tökéletesen / hasonlított a megalázott emberi húsra". (ix. Az egész szerkezet).
Jellemző, hogy a test és a benne lakó kifordítása után már nem igazán marad erő A felesleges partban. A lényeget gondosan lecsupaszította Krusovszky, így az utolsó ciklusra már csak a jelentés bevallottan céltalan boncolgatása maradt. (A régi jelentés). Ebben az értelmezés wittgensteini bizonytalanságával játszik a szerző: a szó valójában sosem lehet azonos jelöltjével - héj a magjával - s a korábbi jelentések faggyújától nem lehet megtisztítani egyetlen mondatot sem; ha beszélni kezdünk, biztosan egy régi mondatba, annak buktatóiba ütközünk. Krusovszky mégsem hallgat, hanem álomszerű logikával kezdi építeni verseit, így kerülve meg az értelmezés kényszerét. „Nem fűz többé / érdek a hátsó kerítés szorosra / font dróthálójába akasztott disznóállkapocshoz, ha mégis, akkor ennél / gyávábban talán már emlékezni sem / lehet." - írja a Csak egy kenyérben, felszámolva az ok-okozati összefüggéseket; máskor fejből kiszedett nyálat tanítgat, eszközhasználatában Oravecz Imrét és Nemes Z. Máriót egyaránt idézve.
„Lassan mindent meg kellene már vetnem, / amihez születésem gyenge tényén / túl semmi más nem köt" -vallja egy következő versben (Egyszerűen bomlik). A szavakat azonban nem lehet szavakkal feloldani: A felesleges partot leginkább jellemző érzelmek - megvetés, szégyen, kín - is csak látszólag távolítanak el az egyéntől, valójában ezeknél semmi sem köt szorosabban az egóhoz. „porig alázott giccsességével puszta létem" - sopánkodik a Csontkápolna narrátora, pedig hogy szakadna el a tudatos éntől az, aki eredendő, őszinte valóját is giccsnek érzi. A megtagadott teher is teher, és annál fájdalmasabb, minél képmutatóbb módon próbálunk róla megfeledkezni - bár ez a kötet utolsó, meglehetősen erőtlen mozgatórugója. Krusovszky úgy jár el, mint a „vizet lélegző" Chris Burden -próbál nem lenni, kiválni; hübrisze azonban sikertelen, hiszen minden pillanatban őt látjuk és halljuk. Könyve, mint legénység, kormányos és cél nélküli hajó végül felesleges partot ér - „És még ehhez is lesz, aki gratulál."
Megjelent a 2012/3-as Bárkában.
Krusovszky Dénes versei a 2012/3-as Bárkából.
