Hírek
 A Noszlopi SE, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és a Magyar Írószövetség idén is megrendezi a Nagy László Emléktúrát
|
|
Bővebben... |
Ilia Mihály rovata
Vári Fábián László kötetéről
"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...
Görgey Gábor verseiről
„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről
...
Bővebben...
Lanczkor Gábor prózájáról
"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről)
...
Bővebben...
Rónay László beszélgetőkönyvéről
„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet” - Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről”
...
Bővebben...
Déry Tibor balatonfüredi évei
Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...
Tárca
Hartay Csaba tárcája
„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium"
...
Bővebben...
Orcsik Roland tárcája
„A szerelő kivette az akkumulátort és azóta nem tudok életet lehelni a rádióba. tudom a kódot, de valamit rosszul csinálok. Nagymama vagyok, ehhez mérten kérem a kedves és érthető!!! s...
Bővebben...
Benedek Szabolcs tárcája
„Amikor megláttam a Batthyány-örökmécsesnél, megörültem, mert évek óta nem találkoztunk. Nem tudtam, mi van vele. Valójában sose tudtam." (tárca Hazai Attiláról)
...
Bővebben...
Poós Zoltán tárcája
„arról ábrándozott, hogy felpakolja az IFA-ra a Marshallt, maga mellé ülteti a Fender Statót, és elmegy a haverjaival fellépni Békéscsabára, a Téglába, vagy azon is túl, Tokióba, a Bu...
Bővebben...
Király Levente tárcája
„ilyenkor rendszerint kiabálni kezdett, hogy nem érti, miért épp egy teljesen bekattant asztrofizikust adtak mellé, aki abban hisz, hogy a Napon élet van, és hogy a fény az ő kisugárzásuk...
Bővebben...
Helyszíni tudósítások
Workaholic
„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról)
...
Bővebben...
Térey könyvbemutatója
„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról)
...
Bővebben...
Nem szabad feledni
Soltész Márton helyszíni tudósítása a Nagy Gáspár-emlékkonferenciáról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek meg május 17-én
...
Bővebben...
Szépirodalom és közélet
„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
Itt a tavasz
Akkor csak úgy lazán, OJD-sen - ejszen vóna egy áthidaló megoldás. Nagy Hajnal Csilla helyszíni tudósítása a Szépírók Társasága tavaszi Ir(T)ás táboráról
...
Bővebben...
Statisztikák
Tartalom találatai : 6995209
|
Kelemen Lajos
Ha egybeeshet könnyedség és távlat
Lackfi János: Élő hal - versek 2004-2011
A költészet: nap. Amint feljön (s persze: mindig feljön), dolgozni kell.
Pláne, ha az ember felismeri benne a szellemet, ami egyre arról igyekszik meggyőzni, hogy a kétféle jóságon, a fényen és a sötétségen túl színárnyalatok megszámlálhatatlan sokasága rakódik le a napokban. Mondhatunk ennél többet és mást a hagyományainkról, de ennek a tradíciónak feltétlenül része vagyunk.
A versre való készség spontánul támad. Az alkotás annak megértése, hogy ez az egyre telítődő emlékezet nemcsak inspiratív, morális természetű is. A költészet, összes jövő idejű igéjével együtt, e különös memória származéka. S lehet-e másféle igénye a költőnek, mint folyamatosan hitelesíteni, hogy a megszámlálhatatlanul sokféle szín épp az ő nyelvén kész a beszédre? Lehet-e? Bizonnyal lehet.
Lackfi János mindenesetre egyetlen pillanatot sem óhajt elkönnyelműsködni. Nap-alapú munkamódszerének lényege, hogy rég, egy valahai napkelte egyben a költészet pirkadata is volt, s meglehet, azóta sokszor lebukott s újra égre hágott a nap, és a dolgok sokkal összetettebbek, semhogy csak ebből az egyszerű igazságból születnének, s emiatt pusztulnának, mégis: a költészet megvan. Csodálatos kötelék, telve a végletes érzések testvériségével. Elég csupán a múlásra gondolni: s kell-e e kétségbeesésnél lelkesítőbb dolog? A kétségbeesés ugyanis képek felé vezet, melyek először talán kialakulatlanok, de kikiált belőlük annak igazolása, hogy egyszer megvolt már, tehát újra megteremthető, ami vonalaikból és foltjaikból elődereng.
A költészet olyan, mint ama bizonyos akarati objektiváció. Ecsetelhet fájdalmakat, közönyt, gyönyört - a lényeg, hogy kikerülhetetlen; mindig a költészeté az utolsó szó. Már csak azért is, mert valamennyi művészetféle közül ez a legmozgékonyabb. Itt van és még sincs itt - és mégis itt van. Fölcsapja magát a mélyből, hogy még a fiziológusok is csak győznek ámulni, ívet húz, alábukfencezik, lényegi feltétele, hogy teret kapjon, megcsillan a napban, s máris tovaúszik - tisztára olyan, mint az élő hal.
Hiszen erről szól Lackfi János Élő hala is. „A költő - mondja Lackfi a Szakmai dúdolóban - világ-mindenes."
Miként a nietzschei ínséget („...az élet nem lakozik többé az Egészben") meghaladni akaró lantosok legtöbbjénél látni, Lackfi János költészete is az ismeretlen szintjén hódit. A formálódásban bizonyítja magát. Egyszerre feltételez mozgást és változatlanságot. Ráadásul a vibráló, áradó, soha meg nem vetemedő élet nem egyedül alakzataiban, mint inkább titkaiban töretlen. Az ember nem érheti be azzal, hogy minden ésszerű legyen. A kíváncsiság azonban realizmusra ösztökél, ennek igazi válfaja viszont álmokat, képzelőerőt és erkölcsöt igényel.
Mozgás és változatlanság. Ha a szellemet, jobban mondva a szellem varázsát meg akarjuk menteni, mozgás és változatlanság nem olcsó műszavak, Lackfi János térfelén például egy világ tartozékai, a hűség szemérmes szinonimái. Nélkülük az Élő hal szerzőjének világa nem tudna lenni. De meddig áll versre készen a változatlan létező; hol kezdődik a mozgás?
E kérdés fényénél világosodnak meg a Lackfi János-féle líra legtermékenyebb színváltásai. Nem mellesleg alighanem e helyt nyer értelmet az a kivételes versösztön, visszaszoríthatatlan formavágy, amilyet líránk közelmúltjában utoljára Weöres Sándor statuált. Ahogy Weöres sem, Lackfi sem kizárólag az írásvágynak, a merészségnek és a poétikának hódol. Hanem a poézisnek. Azt posztulálja, hogy a költészet: nap, a nap pedig: költészet. Költészet minden. Földolgozandó készlet. Úgyhogy a világ: magánvalók és jelenségek végtelen és védtelen gazdagságú nyersanyagbázisa. „Semminek nincs soha vége... / / Mindennek mindig vége van... / / Soha semmi meg nem öregszik, / Épp csak sötétebb lesz fél árnyalattal..." (Inga)
A változatlanság és a mozgás viszonyát költőileg értelmező Lackfi Jánosnak eszében sincs elválasztani a világot a színétől. Java versei ott születnek, ahol az emberek és dolgok belső élete csakugyan eleven lélek. Ő nem farsangvasárnapig érvényes kis igazságok osztogatásában, életüres terrénumok elvont definiálásában hatékony, hanem abban a magatartásban, ami minden valamirevaló irodalom megalapozója: a szemlélődésben. A napestig töprengő szív, a perpetuális tekintet ő.
„Némely szó szül százat, elönt pincét-házat, / megszáll elmét, / Mint orcán pirosság, mint égen ólmosság, / úgy terjed szét. " (Variációk anyanyelvre századok hangján) Íme, a logisztika! Szóról szóra, mondatról mondatra így áll össze a zuhatag. A múltból jőve, vagy száraz mai prózából, tanult szabásrajzból, reminiszcenciákból, hétköznapok véletleneiből és életbevágó tapasztalatokból - nincs forrás, amelyet Lackfi János kikerülne.
Az ember önkéntelen is arra gondol, hogy az írásnak e kataraktája, a belevitt iróniával, öngúnnyal, imitt-amott egy kis cinizmussal, talán valami mítoszt takar. „ezerszer ismétlődve összeáll, / s már hullik is szét..." Odafurakodni az élet intim tényeihez, örömeihez és rettenetességeihez; rátapintani lelki méltóságra és lelki kicsinyességekre, a kérlelhetetlen logikához és az elengedett fantáziához folyamodva, merőben új kombinációk szerint, vagy századokból visszaköltött poétaősök maszkjában. Én, a költő elkiáltom magam, belebékélve környezetembe s lázadva ellene - az enyém valami ilyesféle szolgálat az Úr előtt. Elkiáltom magam, tudva, hogy az ember élő jajszó, ugyanakkor a boldogság szülöttje is: csupa gyötrő, csupa örömteli ellentmondás. Mi ez, ha nem a kettős valóság, az érzékekkel befogható és a képzelet többleterején nyugvó valóság misztikuma?
A Nietzschére cáfolatul előhúzott tromf kísérletezik az európai alkonyatban, hogy csak azért is egymás felé hajlítsa a kétarcú valóság eredendően összetartó vonalait? Ez a kísérlet rendezi, védi, s jelenti ki hovatovább mámorosan, hogy irányzatokon élesített irányzatok csörtéje és ezredeleji bizonytalankodás ide vagy oda, mégiscsak minden a költészet szerelméhez kötődik. „úgy, ahogy úszik a vércsepp / lenn az erek kötelékén". (Kortárs remix)
Van egy ismeretelméleti alapvetés, amelyet egy zaklatott asszony-költő, Plath fektetett le (elménkből nincs kiút). Könnyebb volna a figyelni-nem-tudás? Hogy súlyként zúg-e, netán piheként szálldos-e ma Plath igaza: ki mondhatja meg? Ha lényegbevágás is az övé, úgy tűnik, mintha e probléma nemigen aggasztaná Lackfi Jánost. Amint naponta megszületik benne a világ, ő talán nem is kiútra, mint inkább arra a tárgyi sugallatra vágyik, amelyből a huszadik századi modernek lélekállapotokat és szemléleteket vezettek le. A kifogyhatatlan gazdagságú Lackfi János ezt is megcsinálja. S micsoda mintahabzsolással. Zsúfolt, színes tablót rajzol. Az Ómagyar Mária-siralomtól Berzsenyin át Nagy Lászlóig, sőt a világköltészet különféle hangnemeiig, a szépen kovácsolt nyelvezettől a mai slendrián nyögdécselésig, örök és múlandó, banális és jelentős mindenfajta példázata végigvonul előttünk: s ez mind Lackfi János. Csak egyszer kell elmondani, de egyszer el kell mondani róla, hogy a poétikai kultúrát illetően a bőség hőse, igazi nagygazda, egyike a legnagyobbaknak.
Lackfié valóban minta- vagy formahabzsolás, nem a sablon tisztelete - teret akar. Éppúgy jellemzője a terjengősség, mint a tömörség. Néha igen nagyvonalúan engedi elrohanni mondatait, máskor fölcsengettyűzi őket, aztán szinte kopár jelnyelvvé csupaszítja. Végeredményben nagyon is szerencsés költő, aki (akár elvaskosulva, akár elfinomulva) mindig le tud fürdeni a stílusbőségben. Ilyenkor termi azokat a nagy verseket (Lyuk a fogamon, Utcazene, Magán, Szövedék, Nincs vége), amelyek mellett igazán megengedheti, hogy néha csupán a játék kedvéért játsszon.
De hát végre játék-e kitudnia a művésznek, merre jut el - a kristályos nyelv üdeségén, nehéz allegóriákon, önismereti versteszteken, a lírához csatolt epikum szélességén át? - leghamarább képessége plafonjaiig?
Aki, mint Lackfi János is, csodálkozással kezdte, ki is fog tartani a csodálkozásnál. Szó se róla, nem veszélytelen affinitás. Ismerjük a Shakespeare-, Balzac-, Ady-féléket: mindent akarnak. Ilyen értelemben (ha más lépcsőn is) Lackfi egyáltalán nem idegen mellettük.
„Istennel hál, ördöggel él, / A költő több a többinél!" (Költők borkóstolón) Ekként fest Lackfi Jánosnál a valóságban való elhelyezkedés. Ami természetesen tobzódásainak elhelyezkedését is jelenti: azt, hogy ő a valóság minden porcikájában, minden monumentumában, kicsiben és nagyban egyformán távlatot keres. Akár rend, akár esetlegességek összevisszasága az élet, a költészet révén közeli, s főképp jelentőségteljes valósággá tehető. Hát még ha egybeeshet könnyedség és távlat!
A technika simán szövetkezik a meditációval. S a technika szüntelenül a szólás alkalmát keresi, a verstantól áthatott szerző pedig, az ihlet előfényeitől izgatva, menten lendületbe jön. Világ és munkása egymás szolgálatában! E hullámzás és áramlás a valóságban (és a kifejezésformák közt) a természetet idézi. S mondják, a való igazi zenéje igenis a természet titkos távlataiból sugárzik, vagy ha nem, süket a lélek a saját szavára. Űr támad, hívogató és kitöltendő tér, amely újabb bizonyításra sarkallja a költőt. Elő a hangszerrel! S hadd halljuk teljében a skálát a felső cétől az alsó áig!
Tessék, a dolgos temperamentum, mely dehogyis fordítana hátat a játékosságnak, ez Lackfi János attitűdje. A kegyetlenül banális és pokolian súlyos, de alig túlbecsülhető készenlét. Annyi, hogy a lélek teremtésre üzemkész!
A többi élmény kérdése. S mindebben hinni vagy kételkedni: maga az alkotás. Amelynek az Élő hal éppen kéznél lévő mintakönyve. (Helikon Kiadó, Budapest, 2011)
Megjelent a 2012/1-es Bárkában.
|
|
Frissek
Aranykönyv-díjak
Hegyi Barbara, Müller Péter, Molnár Ferenc, Szabó Magda és Frei Tamás művei lettek a magyar győztesek
...
Bővebben...
Falusi Márton verse
„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad."
...
Bővebben...
Workaholic
„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról)
...
Bővebben...
Nagy László Emléktúra
A Noszlopi SE, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és a Magyar Írószövetség idén is megrendezi a Nagy László Emléktúrát
...
Bővebben...
Térey könyvbemutatója
„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról)
...
Bővebben...
Végh Attila versei
A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Hartay Csaba tárcája
„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium"
...
Bővebben...
Nem szabad feledni
Soltész Márton helyszíni tudósítása a Nagy Gáspár-emlékkonferenciáról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek meg május 17-én
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója
 „a világban jelen lévő emberi szenvedés mérséklését, majd megszüntetését pedig a tudatosan választott kihalásban látja" (Koczka Szilárd írása David Benatar könyvéről, a Better Never to Have Been-ről)
|
|
Bővebben... |
Vatikáni napló
Sztakó Zsolt olvasó-naplója Karol Sidor Vatikánsky dennik (Vatikáni napló) című könyvéről
...
Bővebben...
A viskó
Limpár Ildikó olvasó-naplója William P. Young A viskó című regényéről
...
Bővebben...
Hugo Cabret
Lovász Andrea olvasó-naplója Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című könyvéről
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója (összes)
Szépirodalom
Falusi Márton verse
„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad."
...
Bővebben...
Végh Attila versei
A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Kürti László versei
Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Győri László versei
Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Péter Erika versei
A Csodavárás, a Kottalapok, A múlt foglalatában és az Évtizednyi remény című művek, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Színház
Várszínház 49. évad
A Shakespeare-bemutatók mellett többek közt Goldoni-, Székely János- és Erkel Ferenc-művekből, valamint jazz-, blues-, nép- és világzenei programokból válogathat a közönség nyáron Gyu...
Bővebben...
Három új magyar dráma
Farkas Wellmann Éva írása a XVII. Magyar Drámaíró Verseny gálaestjéről, Egressy Zoltán, Garaczi László és Szabó T. Anna darabjainak a bemutatójáról
...
Bővebben...
A drámaverseny cikke
Kihúzták a Magyar Nemzet Hétvége mellékletéből azt a - Rákosi Mátyás életét bemutató kiállításról szóló - cikket, melynek alapján Egressy Zoltánnak, Garaczi Lászlónak és Szabó...
Bővebben...
Niedzielsky Katalin blogja
Niedzielsky Katalin a 3. csapat próbafolyamatáról, Koltay Gábor Szabó T. Anna darabjából készülő rendezéséről ír (a színészek: Fehér Tímea, Gubik Petra, Katkó Ferenc, Kovács Edit, ...
Bővebben...
Tari Sarolta blogja
Tari Sarolta Egressy Zoltán darabjáról ír, melyet Marton László rendez és a 2-es csapat próbál: Csomós Lajos, Gulyás Attila, Kiss Ramóna, Komáromi Anett, Liszi Melinda és Presits Tamá...
Bővebben...
Megkérdeztük
Szeghalmi Lőrinczet kérdeztük
„a regény elvarratlan szálai is jelzik, hogy a történetben maradt még tartalék" (a Szeghalmi Lőrincz álnéven publikált Levelek az árnyékvilágból című könyv szerzőjével Darvasi Fer...
Bővebben...
Megkérdeztük Fehér Bélát
„Az irodalom végül is komoly játék. Annyira komoly, hogy egy könyvben bármi megtörténhet" (Darvasi Ferenc beszélgetett a Kossuthkifli szerzőjével)
...
Bővebben...
Benedek Szabolcsot kérdeztük
"Nehéz eldönteni, hogy mi a lektűr és mi az úgynevezett magasművészet. Nem látok áthatolhatatlan határokat, sőt talán határokat sem" (Szepesi Dóra beszélgetése A vérgrófról)
...
Bővebben...
Temesi Ferencet kérdeztük
Szepesi Dóra beszélgetése Temesi Ferenc Bartók című könyvéről, amely júniusban, a Könyvhétre fog megjelenni az Alexandra Kiadó gondozásában
...
Bővebben...
Megkérdeztük a drámaírókat
Elek Tibor beszélgetett a XVII. Magyar Drámaíró Verseny résztvevőivel: Egressy Zoltánnal, Garaczi Lászlóval és Szabó T. Annával
...
Bővebben...
Kritika, esszé
A hétköznapok líraisága
„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)
...
Bővebben...
Hamiskártyások
Héjja Julianna Erika „Aki a vak szerencse pajzsa alatt izzadoz..." című tanulmánya, melyben egy az 1830-as években tevékenykedő, gyulai hamiskártyás társaságról ír
...
Bővebben...
Tejmozi
„egyik fő erénye éppen az, hogy nem bántóan kitárulkozó, nem elviselhetetlenül szenvedélyes, ömlengő vagy hatásvadász" (Darvasi Ferenc kritikája Balla D. Károly könyvéről)
...
Bővebben...
Verhovina madarai
„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről)
...
Bővebben...
Felszabadult költészet
Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg
...
Bővebben...
Beszélgetések
Beszélgetés Géczi Jánossal
„Egy irodalmi ambícióval megáldott vagy megvert ember, aki biológus, rögtön identitászavarokkal találja szemben magát. És értetlenséggel" (Szabó Tibor Benjámin interjúja)
...
Bővebben...
Beszélgetés Oravecz Imrével
„anyámat kifejezetten idegesítette, hogy én olvasok, nem hogy meséket mesélt volna nekem" (a Kossuth-díjas íróval Kiss László beszélgetett)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 20.
„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 19.
„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 18.
„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...
Képzőművészet
Szentendre-Fót
Wehner Tibor beszéde, amely Borgó festőművész dr. Hann Ferenc emlékének szentelt kiállításának a megnyitóján hangzott el Szentendrén
...
Bővebben...
Gnandt János 60
Banner Zoltán beszéde, melyet a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett Gnandt János-kiállítás megnyitóján mondott el
...
Bővebben...
holó Hóbel László képeiről
„holó Hóbel egy olyan világot keres, amely tökéletes áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Keresi, még akkor is, ha ilyen nem létezett és vélhetőleg nem is fog" (Szilágyi András írása)...
Bővebben...
Új kiállítás a Jankayban
Szilágyi András írása a hatvanéves Szeverényi Mihály festőművész a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett, ünnepi tárlatáról
...
Bővebben...
Arnóti András kiállításáról
"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...
|
Impresszum
Kedves Sándor, hamarosan olvassuk, é...
Impresszum
Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szívesk...
Csík Mónika prózája