Cs.Tóth János
A megkonstruált redukció
Ezüst Gy. Zoltán tárlata az Érdi Galériában
Békéscsabán született, majd fiatalkorában került a fővárosba a kiállító. Ezen a tájon nem kelt meglepetést, hogy Ezüst György festőművész fiáról van szó. Nem könnyű egy nagy fa árnyékában felnőni. Okos döntés volt, hogy művészeti tanulmányaiban a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakát választotta, és ott szerzett diplomát. Egyéni és csoportos kiállításainak sorában, legutóbb az igen rangos Érdi Galériában, Vizuális anomáliák címmel rendezett egy komoly szellemi izgalmakat kínáló kiállítást. Arra utal ez a megnevezés, amikor szemmel észlelhető esetleges képhibák, vizuális deformitások, a látott valóságtól eltérő formák keletkeznek a körülöttünk lévő látványban. Mondhatnánk, ez egyfajta fiktív hiba a mátrixban.
Az anomáliák észlelése olyan esetben lehetséges, amikor egy ismert, helyes állapottól való eltérésre figyelhetünk fel. Például, ha egy valósnak tűnő, realista motívum egy fiktív, digitális hatású térben szerepel. Az ábrázoló művészet nyelvén, stilárisan, nevezhetjük ezt szürrealizmusnak is. Képei a látszati valóság és a fikció, a kitalált, megkonstruált tér határán mozognak. A figurák valósnak tűnnek, némi eltartással a realizmustól, de az őket körülvevő tér egy vízió. Pixelekkel, effektekkel, térhálókkal, forma- és színredukciókkal találkozik a néző. Különös, hogy a térbeliség különböző módon jelenik meg munkáin. Van, amikor csak mint egy levetülő árnyék határozza meg és sejteti a teret, más esetben különböző valós téri helyzetet mutató fotók transzparenciái hoznak létre téri jelenségeket, amelyeket aztán a színes formák, hol mélyítenek, erősítenek, hol pedig síkba forgatnak. Ez a kettősség jelenik meg a festett cianotípiák világában, vagy később a formaredukált csónakok egymásmellettiségében. Mivel ezek térben egymás mellett vannak, így perspektivikusan távolodnak egymástól, de a szín és formaredukciójuk által a térbeliség szinte síkba fordul és ezáltal dekorativizálódik.
Egy sorozatot szentel a golfozásnak, de nem a játék mozzanatai, hanem ebben az esetben is a térbeliség kérdése foglalkoztatja. A figurák valósnak tűnnek, de a közeg, amiben mozognak, az egy virtuális környezet. Ezt vetíti elénk az elpixelesedő ég, a geometrizált táj. De ezt a valós és nem valós közti bizonytalanságot erősíti a figurák hol meglévő, hol hiányzó árnyéka is. Hiszen, ha nincs árnyék, akkor az nem lehet egy valós környezet, ugyanis az árnyék határoz meg mindent a valós térben. A vitorlás témájú képek is sorozatot alkotnak, ahol szintén a valósnak látszó jelenet mellett az égen egyszer egy térháló, máskor egy effektté egyszerűsített madár alakja látható, miközben a másik esetben felhősávok vannak egy repülő figura mellett. Ezeken a műveken, amik részben természetelvűek, valójában nem a valóságot festi. A téma csak ürügy a vizuális gondolat megfogalmazásához.
A környezetünkről kialakított véleményünk által vagyunk befolyásolva. Ezüst Gy. Zoltánra nagy hatással van a kvantumelmélet, melynek lényege, hogy a világ hol részecskék formájában, hol pedig hullámokként jelenik meg, attól függően, hogy milyen véleményt alkotunk róla. Az emberi energiamező kölcsönhatásban van és befolyásolja a körülöttünk lévő kvantummezőt. Így a gondolataink, érzelmeink, és szándékaink együttese is viszont „tájékoztatja” a bennünk és körülöttünk lévő kvantumvilágot. A gondolati párhuzamok kontinuitása a korábbi grafikáin és a nemrég készített festményein is tetten érhető. Az akvatintás rézkarc technikával készült grafikáinak témája, motívumai a későbbi akril, vászon képek repülő alakjai közt is megjelenik. Itt az ábrázolt fogalom a repülés, szárnyalás és az ezt a témát körülíró asszociatív motívumok, valamint Ikarosz mitológiai alakja és korunk paplanruhás bázisugrói, és sugárhajtóműves szárnyal repülő alakjai között megfigyelhető áthallás. A repülés az ember ősi vágya. A gravitáció leküzdése mint témaválasztás, a folyamatos emberi kísérletek megvalósulása, Ezüst Gy. Zoltán szürreális képein ihletetten ölt testet.
Tanulmányútjának eredményeként, egy másik párhuzam, a mexikói ihletésű figurák és motívumok továbbélése figyelhető meg opuszain. Megtapasztalhatjuk, miként transzformálódik új kontextusba helyezve az azték formajelek világa. Itt a parafrázisok, saját motívumokká alakulnak, geometrizálódnak, effektekké formálódnak, közben reagálnak korunk digitális és vizuális nyelvezetére, amikor egyfajta formaredukciót hoznak létre az úgynevezett csónakos képeken. Ezeknek a kompozícióknak van egy szakrális tartalma is. A hajó a keresztény hitvilágban az egyházat jeleníti meg, melynek kormányosa Krisztus. Jézus bölcsőjének neve: navicula – csónak. Az emberi élet folyamatában, az akadályokon, viszontagságokon túljutásnak, az élet viharaival való küzdelemnek, szimbólumává lett a hajó, illetve a hajós sorsa. Kháron ladikján viszi át a holtakat a túlvilágra, a Kalevalában csónak visz Tuonelába (a holtak országába), az özönvíz elől is hajóval menekült Noé, valamint Romulust, Remust és Mózest is csecsemőként tette csónakba anyjuk, hogy megmeneküljenek. Ezek a kultúrtörténeti események befolyásolták az alkotót, amikor ebből a témavilágból merített.
A kiállításon látható alkotások híven mutatják Ezüst Gy. Zoltán művészi törekvéseit, az egyetemes gondolatok, filozófiai fogalmak és korunk tudományos vonatkozású kérdéseinek vizuális körüljárását. A kiállítás címében szereplő „anomáliák” kifejezés egy fiktív világ szürrealitásában jelenik meg, az alkotó művészetében lényegre törő, meditatív művészi üzenetekkel találkozunk.
