Miközben Nyisztor életművének ezt az egységét tanulmányozzuk, világossá válik az ő természettől való eltávolodásának mértéke, valamint az, hogy miképpen tud közelebb kerülni hozzá. És az is, hogy miért kell egyáltalán közelebb kerülnie. Körvonalazódik az ember túlzottnak vélt okosságából fakadó túlzott butasága, a környezet kínálta lehetőségek, javak, élmények vagy mértéktelen kihasználása, vagy ténfergésünk, ahogyan hibás viszonyulással azokat vakon elkerüljük. A dalai láma mondja, hogy „bánj kegyesen a földdel"! De hogyan, amikor többségünk érzéketlen iránta. Itt az alkalom, hogy egy kicsit vizsgáztassuk magunkat, lássuk, mi hol tartunk.

Zöld kiállítás? Igen. A kérdés, hogy milyen értelemben. A másodrendű színre gondoljunk, vagy arra, hogy Nyisztor igyekszik ökológiai lábnyomát minél kisebbre méretezni? Bár ez is, az is igaz, az alkotói szándék keresése során más következtetésre fogunk jutni. A bemutatott műegységek, többek között a GASZTROSHAPE > a lápvilágba, a Komposztál_oszlop, A négyzet alá kerül című sorozatok személyes élményforrásból fakadnak - látottakból, tapasztaltakból. Jól ismert tájból, vidékből táplálkozó vizuális világ ez, mely saját közeget, belélegzett levegőt, saját flórát és faunát, növényen megülő és emberi bőrre tapadó port, orrunkban kavargó szagot és illatot jelent. Földet, lápos terület barna vizét, a klorofill zöldjétől dús, majd szemünk előtt bomlásnak induló, magukat az enyészetnek átadó növényeket, a sarjadás és a bomlás állandó körforgásában. Nyisztor művei nem elméleti síkra vetített, kínosan hosszú körmondatok, hanem pillanatképek, amelyek, ahogyan ő fogalmaz, tulajdonképpen eltérő nagyságrendű mikrodrámák, amelyeknek mi is részesei vagyunk/lehetünk. De csupán akkor, ha hagyjuk, hogy a természet közel kerüljön hozzánk, és mi közel merészkedünk hozzá. Nyisztor János ennek a jelenlétnek érzelmi, gondolati tapasztalatait a grafika és a festés eszközeivel rögzíti.

GASZTROSHAPE > a lápvilágba: Adott egy urbánus környezet, innen indul ez a sorozat. A lápvilág felé halad. Hogy miért épp oda és hogy megérkezik-e egyáltalán, pillanatnyilag nem tudható. A történetet egyelőre húsz grafikán keresztül mondja el az alkotó. A lapok csendéleteket, pontosabban csendélet fragmentumok, amelyeken rovarok, madarak és emlősök (jelenleg emberek) táplálkozásáról kapunk információt, ételek és maradékok, már felhasználhatatlan hulladékok szerepeltetésével. A biológiai sokféleség változatos szövetét még ebben a szűk keresztmetszetben is takaróként húzhatjuk magunkra még akkor is, ha a kompozíciókba illesztett grafikai elemek a gondosabb szemlélés során jócskán megkavarják gondolatainkat. Az első beállítások után a csendéletek 3D-s objektumokkal (magvak sokaságával, elkenődött, fluidizált felületekkel, néha értelmezhetetlen elemekkel) egészülnek ki, de nem realisztikus megfogalmazásban, hanem szándékosan a műviség látszatát keltve.

Komposztál­­­­t_oszlop: Ez a grafikai sorozat egy négyzetes alapú, oszloppá növekedő hasáb fázisképeit rögzíti, amelyek tulajdonképpen rétegvizsgálatként is felfoghatók. Az alkotó egy éven keresztül építette a lerakódást imitáló, azt utánzó objektumot, amelyet felülnézetből rendszeresen lefotózott. A rétegek összetevőit a véletlen alakította: virágok, a közvetlen környezetben, a helyszínként szolgáló kertben fellelhető növények, a jó komposzt alapanyagként szolgáló konyhai hulladékok, egy (macska által elejtett) varjú teteme, bogarak, csigák, rovarok, egyebek. A növényi és állati maradványok nem a természet kénye kedvének kiszolgáltatva hevernek a képeken, hanem törvényszerűen átadva magukat az állandó körforgásnak. (E körforgás mantráit morzsolva joggal várhatja el a Föld/föld, hogy jót tegyünk vele, ne pedig rosszat.) Továbbá ehhez a növényi és állati vegyes gyűjteményhez Nyisztor szellemi javakat társít, pontosabban idegen anyagokat és ismereteket montíroz a kompozíciókba. Az ábrázoló geometria szabályai szerint szerkesztett ábrákat, újságokat és többek között saját vázlatokat. Az oszlopot alkotó lapok közül kettőt, a varjúval kapcsolatos grafikákat az oszlophoz közeli falszakaszon függesztve is megnézhetjük, ahova tulajdonképpen „kivetíti" az alkotó a két ábrázolást. A két tárgycsoport közötti kapcsolatot egy, a térbe helyezett vörös vonal egyértelműsíti.

A Komposztált_oszlopot más olvasatban tekinthetjük tájművészetnek is, amelynek dokumentációja egy, a rétegződést imitáló installáció formájában válik önálló műalkotássá.[3]

A négyzet alá kerül (2/2,5D): A tárlat anyagában szereplő három festmény a nézőpont változásának problematikájával foglalkozik: lentről felnézünk, bentről kinézünk, átnézünk... A bemutató legjelentősebb darabján, a Nyisztor eddigi életművében szokatlan nagyságú önálló táblán[4] a lápvilág mélyéről az éltető fény felé tekintünk, vagy akár törünk. Ennek a műnek a bemutatása legszerencsésebb módon vízszintesen, a mennyezetre rögzítve történhet. Akkor valóban föl, a fény felé fordíthatjuk az arcunkat.

Nyisztor János többek között a 2 és 2,5 dimenzió fogalmához társítja gondolatait. Azt az állapotot próbálja rekonstruálni, amelyben egy adott kompozíción/festményen, talán még annak elkészülte előtt láthatóvá válik egy másik képteremtő folyamat, amely során egy másik kép körvonalazódik a szemünk láttára. A 2,5 dimenzió kérdésének vizsgálatával mostanában dr. Nádasdy Zoltán látás- és agykutató is foglalkozik.

A négyzet alá kerül (2/2,5D) című, tulajdonképpen befejezetlen festmény felületének egyes részein telt, máskor telített színek foltjai jelennek meg, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy újabb kép részletei „ütköznek ki" a képen. Amit pillanatnyilag látni enged az alkotó, egy épp formálódó gondolat apróbb-nagyobb foszlányai, változó minőségben kidolgozva. E színekkel jelzett, formátlan formák esetleg erősen stilizált ábrázolás-kezdemények is lehetnek. A felbukkanó foltok, ahogyan a természetben is, szinte parazitaként jelennek meg és lepik el, szinte befalják a képet, ahhoz hasonlóan, ahogyan a penészgomba megtelepszik és elterjed.

Ami a négyzeten kívül kerül (2/2,5D): Az ismét a 2 és a 2,5 dimenzió problematikáját vizsgáló táblán egy adott képkivágáson belül pozícionált/kialakított négyzet keresi a helyét. A képkivágás tulajdonképpen egy képkivágat, azaz a hordozó vászonból ténylegesen kialakított négyzetforma.

Ami a négyzeten belül van (2/2,5D): A táblakép fogalmának határán egyensúlyozó ábrázolásban adott egy felület, egy növény mikroszkopikus léptékű képe, amely igazából nem is kép, hanem struktúra. Egy növényi metszet lehet a valós kiindulási alap, melynek faktúráját vizsgáljuk. A képen ábrázolt rendszerben egy hiány mutatkozik, egy „pixelt (négyzetet)" nem látunk. A zöld különböző árnyalataiból épített és a kép hordozóanyagára festékkel applikált textil sávok adta felületen lévő hibát/hiányt bizonyos esetekben vörös színnel, máskor feketével tölti ki. Pixelhibás monitorra jellemző tulajdonság ez, amely természetesen most egészen más kontextusban szerepel.

amig a zoldkocka_while engedi: Ebben a hatrészes sorozatban Nyisztor rá jellemző módon festményeinek, grafikáinak felületein bizonyos esetekben megjelenő, azokat kísérő deklarációkat jelenít meg. Ezen, különféle web (html) alkalmazások programozásához használatos programsor részletek felidézését kell értenünk. A most tárgyalt grafikai sorozatnál például az alábbi szerepel:

static void Main()

{

public cube c1 = new Cube();

public cube c2 = new Cube();

}

A deklaráció (ill. kifejtés) ebben az esetben egy adott (festészeti/)grafikai megoldáshoz kapcsolódó értelmezési lehetőség/lefordíthatóság leírását tartalmazza. Tulajdonképpen konkretizál. Vagyis például jelöl egy kiinduló pontot, azaz alaphelyzetet, vagy szerencsésebb esetben egy elnevezést ad, máskor pedig egy értéket, ezeket mind a jobb és könnyebb „összeolvashatóság" (festmény alap + programsor) érdekében.

Színtévesztő>leválasztott színprofilba csomagoltan: Nyisztor három fotóalapú, grafikai eszközökkel megkomponált beállításból állított össze két önálló grafikai lapot. Ő 1,5+1,5 grafika kombinálásának nevezi ennek a műegységnek a létrejöttét, amely tulajdonképpen három egymás mellé helyezett, önálló, de egymáshoz szervesen kapcsolódó ábrázolás elfelezését jelenti. Az első grafikai beállítás dominánsan a zöld színtartományt helyezi előtérbe. Ezen a grafikai felületen tulajdonképpen hexadecimálisan leírt színkódok szerepelnek nyomógombok formájában. A harmadik grafikai beállításon a zöld növényzet egy csomagolásba rejtett/eltüntetett objektumként jelenik meg: egy speciális nyomtatóban használt fóliával helyettesítve. A második grafikai beállítás viszont egyfajta átmeneti állapot tükröz, egyrészt a kettéosztott/-vágott növényzethez, másrészt a befóliázott/behelyettesített objektum elemeihez kötődik.

fű_körül: Egy hagyományosabb szemléletű, vektor alapú grafikai megoldásokkal komponált négyrészes sorozat a fű_körül, amely 2010-ben készült. Az alkotó arra helyezi a hangsúlyt, hogy hajoljunk közel a fűben zajló élethez, annak szereplőihez, és úgy figyeljük az ott lejátszódó eseményeket. A rovarvilág nézőpontjára helyezkedve, úgy optimalizáljuk figyelmünket, hogy a fűféléket és a rovarokat sajátos perspektívából, más szerepekben, konstruált helyzetekben lássuk, valószerűtlen események résztvevőiként.

Nyisztor János számára a természethez való közelkerülés, abban történő szemlélődés igénye, tehát a természettel való együttélés[5] nagyon mélyről jövő szükséglet, amely mindannyiunkban benne él. Indíttatása és törekvése rokonságot mutat Edward O. Wilson biofília hipotézisével és az ökopszichológiával is. Wilson elmélete szerint: „az ember természethez, az élőkhöz való vonzódása mélyen gyökerező, és nélkülözhetetlen a normális fizikai és szellemi fejlődéshez. A természet hatással van érzelmi életünkre, esztétikai érzékünkre és lelki fejlődésünkre is."[6] Érdeklődésünk okára nem egyéni életünk történéseiben, hanem a kollektív tudattalanban kell a magyarázatot keresnünk; a természet gazdagsága, sokfélesége pedig egy életre ámulatba ejt. Ahogyan Cicero mondja: varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet... Nyisztor János munkáit látva a képlet egyszerűnek tűnik: még ma is mindannyian az elveszett Paradicsomot keressük.[7]

[1] A folyóirat a korábbiakban már foglalkozott az idén ötven éves Nyisztor János életművével:

[2] „5.kult_istalo", Gyula, 2011. július 9.

A „kult_istalo" elnevezésű, minden évben egy alkalommal, az előadók és a közönség tekintetében is meghívásos alapon szerveződő rendezvénysorozatot Gyarmati Gabriella művészettörténész és Nyisztor János képzőművész indította el Gyulán, 2007-ben. Törekvéseik szerint alkotóknak és kutatóknak biztosítanak egy fajta bemutatkozási lehetőséget, ennek szellemében különböző művészeti ágak összekapcsolásán alapuló és egy vagy több tudományos előadást tartalmazó programot állítanak össze. (A szerk.)

[3] Az előbbi két sorozat kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy ez az igazi lokális, egyben egyetemes művészet? Pontosabban ez az egyszerre lokális és egyetemes kortárs művészet? Nézzük meg az előbbi kérdést részletesebben! Választhatunk, hogy egyszerűen személyesnek és lokálisnak tekintjük ezt a tárgycsoportot, vagy a sorozatok a couleur locale fogalmába is beilleszthetőek. Kende Ferenc szerint: „Ezt a jelzőt a műalkotás csak akkor kaphatja, ha olyan formanyelvet tud teremteni, amit csak mi mondhatunk ki, amit csak most mondhatunk ki, és amit csak itt alkothatunk meg." (Kende Ferenc: Husvéth Lajos. In: http://dda.vmmi.org/kal1934_11_06) A túl sok személyes, ebből fakadóan egyedi vonás, erőteljes gondolati megalapozottság és a technikai kivitelezésben rejlő érdekesség tucatnyi sajátosságot kapcsol a grafikai sorozatok és a festmények egysége adta jelentésszerkezetbe. Az egymásra rétegzett jelentéstartalmak alapja a képi ábrázolás bonyolultsága és egyben komplexitása, tulajdonképpen az alkotói gondolkodás irányultsága és jellege. És igen, valóban kortárs, azért, mert korszerű, és nem azért, mert körünkben tudhatjuk az alkotót. Mert attól még, hogy egy alkotó kortársunk, távolról sem egyértelmű, hogy a munkái kortárs művek lennének.

[4] 200x180 cm

[5] Tudjuk, hogy az ember elválaszthatatlan az anyatermészettől, hisz az abban zajló folyamatok része. Soha nem állhat fölötte. Feladata az alkalmazkodás, ám ezzel együtt bizton számíthat fiziológiai és egyéb, nem fiziológiai igényeinek kielégítésére is.

[6] Gonczlik Andrea: Az élő természet adománya és veszélyeztetettségük. In. http://www.greenfo.hu/uploads/szakdolgozatok/Andiszakdoli.pdf

[7] Nyisztor János kiállításán kívül a rendezvény szereplői és eseményei voltak:

Dr. Szatmári Imre (megyei múzeumigazgató, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága): Árpád-kori korpuszok Dél-Kelet Magyarországon (előadás); Sándor Ottó (elnök, Békés Megyei Szimfónikus Zenekar Egyesület) csellójátéka; Ferkas Wellmann Éva költőnő és dr. Elek Tibor (főszerkesztő, Bárka) beszélgetése; Mikuli Vera építész diplomamunkájának bemutatása; Kriston Tímea képregényrészlete; Kiss Adél képgrafikái; Zemlényi Attila (főszerkesztő, Műút) és k.kabai lóránt (szerkesztő, Műút) versei; dr. Nádasdy Zoltán (látás- és agykutató, Seton Brain & Spine Institute, Texas) videóelőadása; Lőrincz Júlia tánc koreográfiája

Megjelent a 2011/5-ös Bárkában.