Hírek
Tőzsér Árpád
Tőzsér Árpád Békés megyében
(kishír)
Január végén megyénkbe látogat, és több helyen fellép Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, a Bárka rendszeres szerzője. 26-án (hétfőn) 18 órai kezdettel a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár olvasótermében Elek Tibor beszélget a költővel, 27-én (kedden) 19 órától pedig a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában az Ünnepi Bárka-est vendégeként fog felolvasni műveiből.
Tőzsér Árpád költő, szerkesztő, kritikus 1935-ben született a felvidéki Gömörpéterfalán. Húsz önálló kötetet jegyez, rengeteg antológiában szerepelt, ismert esszéista. Az egyik írószervezet portálján, személyes bemutatkozó lapján így vall életéről, munkásságáról:
1960-ban magyar-szlovák szakos tanári oklevelet szereztem Pozsonyban, később ugyanott, a Comenius Tudományegyetemen hosszú ideig (2002-ig) régi magyar irodalmat tanítottam, majd nyugdíjasként szerkesztő lettem (s máig az vagyok) a Madách-Posonium Könyvkiadóban. Verset, irodalomkritikát, esszét egyaránt írok, a cseh, lengyel és szlovák irodalomból rendszeresem műfordítok. Viszonylag (máris) hosszú életemben számos irodalmi díjjal is megtiszteltek. Félreértés ne essék: a díjaimról távolról sem büszkeséggel számolok be, inkább szomorúan komikusnak tartom, hogy a társadalom és a szakma ilyen magasra értékel, s én mégis csak az vagyok, aki vagyok. Azaz a díjaknak, e „karácsonyfadíszeknek” a jelentőségében (a kép Orban Ottótól!) nem hiszek különösebben, hiszek viszont Umberto Eco egyik aperçujében, amely szerint a halál után igenis lehetséges egyfajta élet: valahol a világűr mélyén elképzelhető egy metafizikus tartomány, amelyet megélt életünk elemei, eszméink, szenvedélyeink, szellemi műveink alkotnak. Én ennek a tartománynak dolgozom.
Tőzsér Árpád Szilveszter című verse a Bárka 2009/1. számában
Tőzsér Árpád költő, szerkesztő, kritikus 1935-ben született a felvidéki Gömörpéterfalán. Húsz önálló kötetet jegyez, rengeteg antológiában szerepelt, ismert esszéista. Az egyik írószervezet portálján, személyes bemutatkozó lapján így vall életéről, munkásságáról:
1960-ban magyar-szlovák szakos tanári oklevelet szereztem Pozsonyban, később ugyanott, a Comenius Tudományegyetemen hosszú ideig (2002-ig) régi magyar irodalmat tanítottam, majd nyugdíjasként szerkesztő lettem (s máig az vagyok) a Madách-Posonium Könyvkiadóban. Verset, irodalomkritikát, esszét egyaránt írok, a cseh, lengyel és szlovák irodalomból rendszeresem műfordítok. Viszonylag (máris) hosszú életemben számos irodalmi díjjal is megtiszteltek. Félreértés ne essék: a díjaimról távolról sem büszkeséggel számolok be, inkább szomorúan komikusnak tartom, hogy a társadalom és a szakma ilyen magasra értékel, s én mégis csak az vagyok, aki vagyok. Azaz a díjaknak, e „karácsonyfadíszeknek” a jelentőségében (a kép Orban Ottótól!) nem hiszek különösebben, hiszek viszont Umberto Eco egyik aperçujében, amely szerint a halál után igenis lehetséges egyfajta élet: valahol a világűr mélyén elképzelhető egy metafizikus tartomány, amelyet megélt életünk elemei, eszméink, szenvedélyeink, szellemi műveink alkotnak. Én ennek a tartománynak dolgozom.
Tőzsér Árpád Szilveszter című verse a Bárka 2009/1. számában
2009. január 22.
